Tessék közelebb fáradni!
Helló mindenkinek és egyben boldog tavaszt kívánok!
Tavaly óta nem találkoztunk, úgyhogy van mibe belekezdenem, pláne, hogy megint kísérleti nyúlnak álltam! Kipróbálhattam elsőként az országban egy olyan rendszert, amelyről nagyon még nem is beszélhetnék, mert egyelőre nem publikus, de ki tudja megállni az ilyet?! Anélkül, hogy részleteket árulnék el, arról van szó, hogy a világ egyik legmodernebb cucca van nálam, amely abban segít, hogy folyamatosan lássam a vércukromat! Fo-lya-ma-to-san! Erről eszembe jutott valami.
A mikroszkóp több mint 400 éves találmány. A feltaláló kilétére több variáció is van, de mivel most nem a Deltában vagyunk és nem Kudlik Juli vagyok, ezért nagyvonalúan ugorjuk át ezt a részt! Amiről beszélnék, sokkal inkább az, hogy mi játszódhatott le annak a fejében – bárki is volt az illető –, aki először belenézett! Szerintem tuti, hogy vagy egy úristen!, vagy egy káromkodás volt az, ami elhagyta a száját, mert ahogy mondani szokás: egy szempillantás alatt megváltozott az élete. Itt ráadásul szó szerint!
Addig feltehetően hittek a „semmi” létezésében. Vannak a nagy dolgok, a kisebb dolgok, az alig látható dolgok és utána jön a „semmi”. Majd belenézett a mikroszkópba, és rájött, hogy amit ő semminek gondolt, az baromira valami, és azt is megsejtette feltehetőleg, hogy amit még azzal az első mikroszkóppal sem lát, az is valami, csak még nem elég jó a mikroszkópja.
Ekkor, gondolom, leült és alaposan átgondolta az életét. Van kisebb dolog a porszemnél, van vékonyabb dolog a pókhálónál és a levegő sem semmi, hanem bizony az is valami…
„Te jó ég… minden, amit hittem, hamis volt, minden, amit most látok, feltehetőleg az sem úgy van.”
Rettenetesen izgalmas valamit közelről megnézni! Fura a magyar nyelv, mert minél közelebbről szemlélek valamit, annál nagyobb távlatok nyílnak meg előttem! Pont fordítva működünk. És a távlatok ijesztőek tudnak lenni!
Szóval ült emberünk egy felbolydult világ kellős közepén és választhatott, hogy nem szól senkinek, és akkor mindenki nyugodtan élhet tovább a „semmi” biztos tudatában, vagy csinál egy jobb mikroszkópot és még mélyebbre merül ebben a vadidegen világban, kitéve magát annak, hogy folyamatosan hülyén érezze magát a korábbi gondolatai miatt. És csinált egy jobbat.
Így éreztem magam én is, amikor közelebbről láttam a vércukrom alakulását, tendenciáit, mint korábban bármikor! Ijesztő volt, hogy azonnal látom, mikor mi történik bennem. Olyan dolgok, amikről hallottam ugyan, de sohasem szembesültem velük ilyen részletesen. A kezdeti „hűha” élmény után persze engem is elragadott a tudásvágy, és azóta sokat nézegetem saját „mikroszkópomat”, ami kicsit kibillentett a nem tudás kényelmes posványából és folyamatosan megismerésre és cselekvésre sarkall!
Lesz miről beszélgetnünk idén is, csak ne féljünk közel menni saját magunkhoz! Sokan elfordulnak saját betegségeiktől a „semmi” biztosnak hitt, csalóka nyugalmába. Én arra bíztatnék mindenkit, hogy menjünk egyre közelebb… közelebb… és közelebb…
Kovács Áron
