Alkalmazkodni kell a megváltozott életvitelhez
A fiatalkori cukorbetegség kezeléséről
Cukorbeteg és cukorbeteg között nagy a különbség. Nemcsak az egyéniségek eltérésére gondolok, de a diabétesz különböző típusai mellett az érintettek kora, életvitele is meghatározó. Máshogy kell kezelni egy hetvenéves nyugdíjast, egy gyermeket, és megint másképp egy fiatal felnőttet.
Dr. Hidvégi Tiborral, a Magyar Diabetes Társaság főtitkárával, diabetológus, belgyógyász főorvossal beszélgettünk a fiatalkori diabétesz kezeléséről.
– A fiatal cukorbetegek kezelése különleges probléma. Szerencsére náluk hosszú a várható élettartam, így hosszú ideig kell jó anyagcserehelyzetet biztosítani a szövődmények elkerülése érdekében. Ugyanakkor a fiatal emberek életében számos különleges helyzet van, ami e cél elérését nehezíti.
A serdülőkor után a fiatalok életében jön a munkavállalás, a szakmai gyakorlat megszerzése, sok esetben a munkahelyen alkalmazkodni kell a változó műszakhoz is. Emellett a családi életben is jönnek a változások, párválasztás, családalapítás. Nők esetében különösen fontos a gyermekvállalás.
Mindezt egyeztetni kellene egy olyan életmóddal – diétával, inzulinkezeléssel –, amely a lehető legjobb anyagcserehelyzetet biztosítja. Nagyon nehéz feladat mind a fiatal diabéteszesnek, mind kezelőorvosának. Fontos, hogy ebben az időszakban olyan inzulinkészítményt kapjanak, amely alkalmazkodik az új életvitelhez, a szénhidrát-anyagcserét befolyásoló, változó körülményekhez.
– A változások között még nem említettük a kezelőorvos-, illetve szakambulancia-váltást
– Ez sem problémamentes! Az én tapasztalatom szerint, a gyermekdiabetológiát elhagyva, a felnőtt diabéteszesek körébe kerülve a fiatalok eltávolodnak a diabetológiai szakambulanciától. Nálunk, a győri kórházban szoros kapcsolat van a gyermek- és felnőttdiabetológia között, részletes korelőzménnyel, adatokkal kapjuk meg a betegeket, próbáljuk folytatni azt a nagyszerű munkát, amit a gyermekdiabetológusok elkezdenek. Azonban, nagyon sokszor maga a fiatal érzi úgy, hogy gyökérvesztetté vált. Idősek közé kerül, nem tud beilleszkedni, sokszor nem is ér rá. Mi megpróbáltunk számukra speciális rendelési időpontokat biztosítani, de nem jártunk sikerrel.
– Van különbség a fiatalok és az idősebbek inzulinkezelésének célja között?
– Ma már nem célértékeket határozunk meg, hanem kezelési céltartományt tűzünk ki, hiszen a HbA1c-értékek változhatnak mind az életkor, mind a különböző szövődmények kapcsán. Például egy idős, többszörös szövődménnyel rendelkező cukorbeteg esetében a 8 százalékos HbA1c-értéket elfogadhatónak tartjuk, mert félünk attól, hogy a normálishoz közeli anyagcserehelyzet erőltetése, főleg a hipoglikémiás veszélyek miatt, súlyos, akár fatális veszélyeket is okozhat.
Fiataloknál a változó céltartományban, a 6 és 8 mmol/l közötti, normoglikémiás szakaszban igyekszünk tartani a vércukrot. Ez is nehéz, mert a vércukor csökkentése együtt járhat a hipoglikémia veszélyének növekedésével. Ezért fontos olyan inzulinkészítményeket választani, mind a bázisinzulin, mind a gyors hatású inzulin tekintetében, amelyeknél a hipoglikémia veszélye kisebb!
– Hogyan tudnak a betegek hozzájárulni a kezelés sikeréhez, mi az, ami tőlük elvárható?
– Diabéteszben a beteg együttműködése nélkül nincs eredmény! Az első lépés, amit nekünk, gondozóknak meg kell tennünk: az edukáció során a diabéteszesek minél több ismeretet szerezzenek! Természetesen ez nem egyszeri alkalmat jelent, hanem folyamatos képzést. Együttműködést, sokszor nem is a kezelőorvossal, hanem a mellette dolgozó diabetológiai oktatónővérrel, dietetikussal. Az ismeretek bővülése biztonságot jelenthet a beteg számára, hiszen a tanulás eredményeként rájön, hogy saját magát hatékonyan tudja menedzselni, s az élethelyzeteknek megfelelő különböző vércukorszintekre ügyesen és megfelelően tud reagálni.
A beteget a szakellátó teamből kihagyni nem lehet, a beteg az ellátó csoport integráns része, sőt, középpontja, s a körülötte lévő szakszemélyzet igyekszik őt segíteni. Gyakran a betegség elfogadásával van probléma, az érintett nem tud azonosulni azzal, hogy a diabétesz komoly energiabefektetést igényel. Pedig ez a munka megtérül a későbbiekben, a sikeres gyermekvállalás, a szövődménymentes, hosszú élettartam lesz érte az ajándék.
– Az elmúlt három évtized során hogyan változott az inzulinkezelés, várható-e a közeljövőben, hogy új készítmények kerülnek piacra?
– Amikor a pályámat kezdtem, kevés lehetőségünk volt, egy rövid hatású kristályos inzulinkészítmény és egy cinkkel kevert inzulinkészítmény, amely hosszabb hatású volt. Nem ismertük az intenzív inzulinkezelés rejtelmeit. Vércukormérési lehetőség nem állt rendelkezésre, követésre a vizeletvizsgálatot használtuk.
Napjaink inzulinterápiája forradalmian megváltoztatta a diabétesz kezelését. Az orvos, maga a kezelés alkalmazkodni tud a beteg mindennapjaihoz. Az ultragyors inzulinanalógok és a hosszú hatású bázis-inzulinanalógok kombinációja bármilyen életvitelt lehetővé tesz – megfelelő önellenőrzés mellett. Jelenleg is nagy változások vannak a diabétesz terápiájában, új inzulinkészítmények kerülnek bevezetésre a közeljövőben. Ezek további kényelmet, még jobb anyagcserehelyzetet biztosítanak majd a betegek számára. Hála a tudomány fejlődésének és a betegek együttműködésének, a diabétesz már nem az, ami 30 évvel ezelőtt volt.
B.J. – H.V.