Miss Daisy sofőrje: Pamela, a cukorbeteg hölgy
Pamela Hunt az oldtimerek szerelmese. Több veterán autó tulajdonosa és sofőrje a cukorbeteg hölgy, akinek 2012-ben jelent meg első regénye Miss Daisy naplója címmel. Miss Daisy nem más, mint Pamela 1934-es Austin Seven Tourer túrakocsija. Hosszú kutakodás után szerkesztőségünknek sikerült kapcsolatba lépnie a szerzőnővel.

– A veterán autók iránti érdeklődésem 9 éves koromban kezdődött, amikor édesapám egyik barátja megjelent nálunk egy 1927-es Speed 6 Bentley-vel – nyilatkozta Pamela Hunt a Diabetesnek. – Addig nem láttam még ilyen autót, körbejártam, minden egyes részletét szemügyre vettem. Apám barátja megkérdezte, hogy szeretnék-e vele tenni egy kört, erre én bepattantam az anyósülésbe, és első alkalommal utazhattam 160 km/h feletti sebességgel.
Évekkel később, amikor Pamela jogosítványt szerzett, édesapja felajánlotta, hogy vesz neki egy autót, amivel bejárhat a főiskolára. Nem átlagos járművet, egy 1946-os MG TC-t (kétüléses sportautó – a szerk.) nézett ki magának. Nem kellett sokáig győzködnie a családfőt, megkapta a kocsit.
– Szerettem azt az autót, de amikor már jobban igénybe vett a munkám, az akkor 22 éves sportautó helyett praktikusabb kocsikat kezdtem vezetni – emlékszik vissza Hunt. Időközben hangtechnikusi, majd hangmérnöki végzettséget szerzett, és elhelyezkedett a BBC-nél. Televíziós és rádiós műsorkészítéssel foglalkozott, 1990-ben pedig saját produkciós irodát indított, amelyet egészen nyugalomba vonulásáig sikerrel irányított.
Nyugdíjaztatását követően Wales fővárosából vidékre költözött. Tudta, hogy a kötögetés, a bébiszitterkedés vagy a rózsák metszése nem fogja lekötni, valami izgalmasabbra vágyott. Mivel a nyugdíja nem volt magas, bevételi lehetőségen törte a fejét. Lakóhelye turisták által kedvelt falu, ezért otthonában szállásadással kezdett foglalkozni. Miután mindezt megvalósította, újabb elfoglaltságot keresett magának. Veterán autóról álmodni sem mert, hiszen amelyik sportautóért édesapja egykor 100 fontot fizetett, ma 30-40 ezer fontért lehetne megvásárolni.
Mégis megjelent Pamela életében Miss Daisy, a túrakocsi:
– A volt férjem 1974-ben vásárolta, és felújította. 2004-ben a fiam, aki Miss Daisy-t használta, felhívott azzal, hogy eladja az autót – meséli Hunt. – Szüksége volt a helyre is, meg a pénzre is, hogy tataroztassa a házát. Felajánlottam neki, hogy állom a felújítás költségeit, ha lehozza nekem az autót. Nyugdíjas éveimre végre lett egy érdekes feladatom.
Időközben Pamela tudomást szerzett cukorbetegségéről. A szokásos tünetek miatt felkereste orvosát, aki elvégzett több vizsgálatot és megígérte, hogy két napon belül értesíti az eredményekről. De már azon a délutánon csörgött a mobilja, épp amikor úton volt oldtimerével. Orvosa utasítására azonnal a kórházba hajtott, mivel a cukra elérte a 37-et.
Az idős hölgy azóta inzulinnal kezeli magát és sokkal többet mozog, mint korábban. Mindennap hosszú sétákat tesz és – autói mellett – az étkezésére is nagy figyelmet fordít.
Ma már nem Miss Daisy az egyetlen veterán autó, amely Pamela tulajdonában van. A sportkocsit óriási élmény vezetni, de télen igen hideg a nyitott fedelű autó. Sir Herbert, az 1937-es Mk2 Austin Seven Ruby Saloon 2007-ben érkezett meg. Bár ebben sincs fűtés, de legalább zártterű és a sofőr nincs kitéve az állandó huzatnak. Különleges ennek a járműnek a története is, ugyanis 1971-72 között korábbi tulajdonosával beutazta az egész világot.
Pamela mindegyik autóját elkeresztelte. Miss Daisy a Miss Daisy sofőrje című filmben látható Cadillacre emlékeztette. Sir Herbertet az Austin autógyár alapítójáról, Sir Herbert Austinról nevezte el.
Hunt nem tartja magát különlegesnek, de a környezetében élők különcnek mondják. Amikor 60. születésnapját ünnepelte a családjával és barátaival, sok bort fogyasztottak és a társaság egyre hangosabb lett. Hatéves unokája ezekkel a szavakkal kért elnézést az étterem tulajdonosától: Sajnálom, hogy így viselkedik a nagymamám… Kicsit lökött!
– El kellett fogadnom, hogy nem vagyok átlagos. Nyugdíjas vagyok, de élvezni akarom az életet – magyarázza Hunt.
Pamela saját maga tartja az autókat karban. Elmondása szerint ki tudja cserélni a motorolajat, a gyújtógyertyákat, egyszer fékbetétet, sőt kerékagyat is cserélt. Szerencsére tagja egy oldtimer-klubnak, a férfi tagtársak pedig szívesen segítenek neki a bonyolultabb feladatokban. Így hosszabb utakra is vállalkoznak, elkocsikáztak például Franciaországba, körbeutazták Írországot és Spanyolországot is, de az egyik legnagyobb kihívást egy tíznapos, 3200 km-es utazás jelentette. Nagy-Britannia legészakibb pontjától, a John O’Groats-tól egészen a legdélnyugatibb pontig, a Land’s Endig autóztak 48 km/h átlagsebességgel. Ez adta az ihletet Miss Daisy naplójához.
– Mióta Miss Daisy hozzám került, rendszeresen naplót vezettem veterán autós magazinok számára. Néhány rajongó ösztönzött, hogy adjam ki a naplórészleteket könyvben. 2011 karácsonyára elkészült a könyv e-olvasós változata, majd a következő év júliusában a könyvesboltokba került Miss Daisy naplója.
A naplóregény az autó szemszögéből meséli el azt a rengeteg kalandot, amit az oldtimer tulajdonosával – a regényben Őlédiségének titulált – Pamela Hunttal átélt. Nemrég megjelent a várva várt folytatás is: Miss Daisy meghódítja Britanniát. Pamela Hunt óriási lelkesedéssel és életkorát meghazudtoló energiával látja el feladatait:
– Nem hagyom, hogy a diabétesz irányítsa az életemet – vallja –, megpróbálom minden napból kihozni a legtöbbet és hosszú utazásokat teszek az autóimmal. 2016-ban Lengyelországba megyünk Hollandián és Németországon keresztül, az az utazás adja majd a harmadik könyv témáját. S ki tudja, egy szép napon akár Magyarországra is elutazunk.
József Attila