Fifi kutya balesete

Egy napon megváltozott Szilvia élete. Azzal kezdődött, hogy a déli sétáltatásnál megtámadta egy hatalmas kutya az ő kis palotapincsijét, s a szanaszét repülő fehér szőrcsomók láttán ő elájult. Mentő vitte kórházba, a kiskutyát meg édesapja az állatorvoshoz.

Kiderült, hogy Szilvia vércukorszintje 16-ra szökött, addig senki sem gondolta, hogy cukorbeteg lenne. Voltak jelek, de nem tudták, mit jeleznek, hogy folyton fáradt, szomjas és gyakran kell a toalettre futnia. Munkahelyi stressz, gondolta, s ha nem jön ez a kutyatámadás, még egy ideig lappanghatott volna a baj, vagy talán még drámaibb formában jelentkezett volna – pedig hát Szilvia szervezete tipikusan 1-es típusú cukorbetegséget jelzett. Na, de mi a csuda az, kérdezte az egész család, mert náluk ilyen még nem fordult elő.

Önnek magasak az értékei, mondta a kórházi belgyógyász, és a lány visszakérdezett: milyen értékek? És ez betegség? És dolgozhatok ezután is, és…? Minden csupa kérdőjeles mondat, de nem maradtak válasz nélkül.

A család sem esett pánikba. Figyeld meg, mondta az édesanyja, ennél jobb ételeket nem is ehetnél, mint ami a diétában van. És az egész család elkezdett másképp étkezni, mint az elmúlt húsz-huszonöt évben. Először azért, mert Szilvia lelkierejét akarták erősíteni, később azért, mert nekik is ezek az ételek ízlettek jobban.

Nem kell mindent megváltoztatni, tanácsolta a dietetikus, viszont az fontos, és jó, hogy mindenki rendszeresen eszik. Jó szokás reggelizni, de nem szabad az ebédet kihagyni, hogy aztán farkaséhesen essünk a vacsorának. Szilvia is megfogadta, pedig a multi cégnél, ahol dolgozik, akkora a hajtás, hogy sose tudta, mikor van ebédidő. Fájt a feje? Biztosan a stressztől, a teljesítménykényszertől. Attól is, persze, de most már tudja, a vércukorszint ingadozásától is.

Megértette azt is, hogy le kell fogynia. Fokozatosan. Az első cél volt: 5 százaléknyi túlsúlytól megszabadulni. Aztán fokozatosan a többitől is. Az inzulin miatt ez nem volt olyan könnyű, mint gondolta. A fiatal lány a 175 centi magasságával 92 kilós volt akkor. Ma karcsúbb, mint valaha, és a nagy cél, a tízkilós fogyás hét hónap alatt sikerült. Igaz, sok sétával és úszással, vagyis nem csak salátával, főzelékkel, zöldséggel, almával, hallal. Sokfélét eszik, figyel a szénhidrátra és a kalóriákra. Azóta a kis Fifi kutya is meggyógyult, bírja már a naponta többszöri sétát.

Szilvia, mint sok mai fiatal, azonnal a világhálón kereste az orvosoktól hallott tudnivalók kiegészítésére az információkat. Időnként jól össze is zavarodtam, mondja, de most, hogy már többet tudok a betegségemről, elcsodálkozom, hogy a neten mindenki elmagyarázza azt, amit elég csak egyszer elolvasni, hogy például hányféle fajtája és oka van a cukorbetegségnek, pedig amikor „benne vagy”, sokkal fontosabb, hogy miképp küzdj meg vele. Diéta, mondják, de jó recepteket, pláne étrendeket kellene ajánlani. Igen, rátaláltam a Diabetes lapra is, nekem sokat segítettek a receptjei is, a tanácsai is.

Reggel például nem eszem a kedvencemet, a croissant, mert már tudom, hogy az alacsonyabb glikémiás indexű, teljes kiőrlésű kenyértől nem leszek olyan gyorsan újból éhes. Megvettem és tanulmányoztam néhány szakkönyvet, diétás könyvet, sport szakirodalmat is. Kérdezek sokat a gondozóorvosomtól, aki elcsodálkozik olykor, hogy valaki ennyire törődjön magával. Múltkor azt mondta: Szilvia, ne legyen ilyen szigorú önmagával! És hogy tényleg lazítsak, megengedtem magamnak egy kis vörösbort. Fél pohárral.

Ahogy sorjáznak a sorok, úgy érzem, kellene egy kis „sava-borsa” Szilvia történetének, mi változott attól, hogy a betegsége valódi felelősségérzetet alakított ki benne, és hogy megszabadult a sok kilótól? Szemre való fiatal nő lett belőle, az utcán utána néznek a férfiak.

Ahogy egy valaki utána nézett, az sorsdöntő lett. Bélával most már együtt sétálnak, és úgy tervezik, együtt mennek tovább közös útjukon.

Szőke Mária