A testtömegcsökkentés problémája diabéteszesek esetében

Diétázunk? Diétázzunk!

Közismert, hogy a 2-es típusú diabéteszben szenvedők 80-90 százaléka túlsúlyos vagy elhízott. Hazánkban, 11 diabétesz-centrumban végzett vizsgálat szerint az 1-es típusú diabéteszes cukorbetegek kb. 1/3-ában is előfordul az inzulinrezisztenciával járó hasi típusú elhízás. Ez sajnos azt jelenti, hogy az 1-es típusú cukorbetegek (akik eddig az „egészséges” diabéteszesek csoportját képezték) egy része is hasonló szövődményekkel – infarktus, agyvérzés, érszűkület stb. – veszélyeztetett, mint a nagyobb létszámú 2-es típusú cukorbetegek. A szív- és érrendszeri betegségek kockázatának csökkentése érdekében minden cukorbeteg étrendi kezelésének egyik legfontosabb célja a testtömeg normalizálása.

Ettől hízunk, attól hízunk

A páciensek helyzetét nehezíti, hogy az életmód-terápiát (étrend és mozgás) kiegészítő kezelések egy része is növelheti a testtömeget: inzulin, gyógyszerek. Ez ördögi kört eredményez, hiszen a betegek nagy része megtartva szokásait, azt várná, hogy kapjon olyan kezelést, amitől rendeződik a cukoranyagcseréje. Ugyanakkor a gyógyszeres vagy inzulinkezelés hatására nő (vagy tovább nő) a testtömeg, szembesülünk az inzulinrezisztencia problémájával. Ez a hatékony kezelés ellen dolgozik.

Gyógyszeres kezelés esetén vannak testsúlysemleges hagyományos készítmények. Amikor ezeket írja fel „még” csak az orvos, akkor lenne fontos jobban ügyelni a kezelés legfontosabb „gyógyszerére”, a fogyásra. Bár a páciensek közül igen kevesen tudják megvalósítani, hogy 10–15 kg-t tartósan lefogyjanak, de közülük kerülnek ki azok, akiknek akár az is sikerül, hogy a cukorbetegség előállapotába küzdjék vissza magukat.

Az újabb, testsúlysemleges vagy súlycsökkenést eredményező készítmények hátránya, hogy drágák, és hosszú távú biztonságosságuk még tisztázatlan.

Étrend

Az életmódkezelésen belül az étrenddel alapvetően az a gond, hogy táplálkozási alapismereteket igényel. Sokan a diabétesz diagnózisa előtt nem foglalkoztak a táplálkozásukkal, ha hallottak is „egészséges” táplálkozásról, a hallottakat nem építették be mindennapjaikba. Köztudott az is, hogy a hagyományos „magyaros” ételek nem a legkedvezőbb összetételűek, sok bennük a szénhidrát és a zsiradék. Bár egy kis átalakítással, a mennyiségekre való odafigyeléssel sok étel elkészíthető lenne egészségesebb összetételben (pl. 10 dkg színhúsból készült, zsiradékszegény pörkölt, 5 dkg durumtésztából készült körettel tálalva).

Akik kaptak étrendi ajánlásokat, több-kevesebb ideig diétáztak, de a „diéta” folyamatos betartása nehéz a betegség tünetmentessége miatt, így tartós eredményessége kétséges. Problémát jelenthet a „nem betegség, hanem állapot” hozzáállás. Nem véletlenül mondják, hogy életmódváltásra lenne szükség a betegség kezeléseként, mert az átmeneti sikerek után nem javasolt visszaállni arra az étrendre, ami az eddigi anyagcserezavarokat is létrehozta. „A cukorbetegség az egészség feltételekhez kötött állapota!”

Diétázunk, csak rosszul

Sokszor problémát okoz, hogy nem a javasolt összetételben állítják össze a páciensek az étrendjüket, még azok sem, akik kaptak étrendi tanácsot. Gyakran nem tartják be az orvos által javasolt szénhidrátmennyiséget, emellett nem figyelnek a naponta elfogyasztható energia mennyiségére sem. A 160–180 g szénhidráttartalmú étrenden belüli „ideális” tápanyag-összetétellel a páciensek nagy részének 1400–1800 kcal energiatartalmú, testtömegcsökkentő étrendre lenne szüksége.

Az étrend megvalósításának módjában a dietetikusok tudnak segítséget nyújtani. A hatékony testtömegcsökkentő étrend táplálkozási anamnézisre épül, amelynek ismeretében felfedhetők a kezelés hatásosságát csökkentő étrendi hibák, és növelhető az együttműködési készség az étrendi ajánlások betartásában. Az életmódkezelés hátránya, hogy még a jól oktatott páciensek is ritkán tartják be hosszú távon. A túlsúlyos diabéteszesek kezelésének gyakori problémája, hogy betegségtudat és fájdalom hiányában csökken az étrendi fegyelem. Gyakorlati tapasztalat, hogy magas azoknak az aránya, akik több éve tudnak betegségükről, és gyógyszeres és/vagy inzulinterápia mellett sincs étrendjük mennyiségileg meghatározva, nem oktatta őket dietetikus. A finanszírozás hiánya miatt a legkevésbé edukáltak (oktatottak) a háziorvosok által gondozott páciensek. Mellettük nem dolgoznak dietetikusok, csak kórházakban, szakrendelőkben. Ráadásul tapasztalati tény, hogy a finanszírozott, egy alkalommal történő oktatással a páciensek nem tudják elsajátítani a dietetikai ismereteket (Svájcban például 5–10 alkalomra írhat fel az orvos dietetikai konzultációt). A szinten tartható tudáshoz, a tartós életmódváltoztatáshoz többszöri ismétlésre lenne szükség. Magyarul, a dietetikushoz is vissza kellene járni tanácsadásra.

Dietetikusok munkacsoportja közel ezer diabéteszes beteget kérdezett meg. A betegek 13,5 százaléka úgy ítéli meg, hogy jól diétázik, holott meg sem határozták, mennyi szénhidrátot fogyasszon naponta(!?).

Ha valaki legalább öt éve (!) betartaná a testtömegcsökkentő cukorbeteg-étrendet, már nem lenne testsúlyfeleslege. Ezzel szemben a közel 700 ilyen beteg 38,3 százaléka túlsúlyos vagy elhízott! Ez egy dolog. Emberek vagyunk, szeretünk enni, nem tudunk lemondani róla… sorolhatnánk a kifogásokat, hogy miért nem jön össze a „gyógyító” fogyás. De!

A testsúlyfelesleggel rendelkezők 51,8 százaléka érzi úgy, hogy betartja az étrendi ajánlásokat, és mindössze 11,8 százalék vallja azt, hogy nem diétázik!

Igen gyakori az étrendi kezelést elutasító magatartás is. A betegek közel fele nem említette a kezelés részeként a mennyiségileg meghatározott étrendet. És akkor még nem is beszéltünk az „én nem is vagyok cukorbeteg, nincs szükségem tanácsadásra, mert már 10 (15, 20, 30) éve vagyok cukorbeteg” helyzetekről.

Ezek után feltételezhető, hogy a páciensek táplálkozással kapcsolatos tájékozatlansága, a testtömegcsökkentő étrendek hatástalansága is felelős lehet a diabétesz szövődményeinek kialakulásáért.

Az eredményes fogyáshoz nem csodákra kell várni, hanem a táplálkozást kell mind mennyiségileg, mind minőségileg átalakítani. Itt idézném egy neves diabetológus mondását egyik klubfoglalkozásunkról: „A jó Isten, ha lejönne az égből, ő sem tudná beállítani annak a betegnek a cukrát, aki nem diétázik.”

Ezért nem drasztikus fogyásra van szükség néhány hét alatt, hanem folyamatos egészséges táplálkozásra. Életünk végéig.

Gyurcsáné Kondrát Ilona dietetikus, prevenciós, élelmezés és táplálkozás-egészségügyi szakértő