Diabétesz és terhesség
A cukorbetegség az egyik leggyakoribb kóros állapot, amely a leendő anya és újszülöttje sorsát döntően befolyásolja: a terhességek 5–7 százalékában figyelhető meg diabéteszes anyagcserezavar.
Együtt erősebbek vagyunk 2010–2013 • Páciensoktatási program felnőtt cukorbetegeknek
A cukorbetegség és a terhesség együttes előfordulása nem véletlen: a terhesség vércukorszintet emelő hatása régóta ismeret. Ennek oka az, hogy a terhesség folyamán a szervezet sejtjeinek inzulin iránti érzékenysége és az inzulinhatás csökken, inzulinrezisztencia alakul ki, ami a vércukor-emelkedés irányában hat. Egészséges nőkben e vércukor-emelkedést megelőzi az, hogy a hasnyálmirigy – a fokozott szükségletnek megfelelően – egyre nagyobb mennyiségű inzulint termel, és így a vércukorszint normális marad. Az esetek egy részében azonban a hasnyálmirigy inzulintermelése nem képes eleget tenni a terhesség következtében kialakult fokozott inzulinszükségletnek, és kóros mértékű vércukor-emelkedés következik be: terhességi, szaknyelven szólva gesztációs cukorbetegség alakul ki.
Már a terhesség előtt is fennálló, szaknyelven pregesztációs cukorbetegség esetén a helyzet még kedvezőtlenebb lehet, hiszen nem egy esetben a diabéteszes kismama vércukorszintje már a fogamzás előtt is emelkedett volt, így a terhesség bekövetkezése – megfelelő kezelés híján – a vércukorszintet tovább emeli, és jelentős hiperglikémia alakulhat ki.
A terhességhez társuló diabétesz a terhesség kimenetele szempontjából fokozott kockázatot jelent, így a cukorbeteg nők terhessége veszélyeztetett terhesség. Az anya szempontjából a vércukorszint emelkedése, a kifejezett hiperglikémia, valamint az érszövődmények kialakulása és súlyosbodása jelent elsősorban veszélyt. A magzat állapotát a gyakoribb spontán vetélés, fejlődési rendellenességek, koraszülöttség, méhen belüli elhalás veszélyezteti elsősorban, illetve az éretlen állapotú „óriásnövekedés”. Mindezek a szövődmények fokozzák az újszülöttek születéskörüli megbetegedésének és halálozásának gyakoriságát.
Kérdés, hogy megelőzhetők-e az említett szövődmények? Ma már egyértelműen kijelenthetjük, hogy nagyrészt igen, mivel bizonyos feltételek teljesülése esetén bekövetkezésük valószínűsége érdemben nem nagyobb, mintha az anya nem is lenne cukorbeteg. Az utóbbi évtizedekben egyértelmű bizonyítást nyert, hogy a diabéteszes terhesség szövődményeinek legalapvetőbb oka az anya normálisnál magasabb vércukorszintje, így a normális anyai vércukorszint biztosításával e szövődmények döntő többsége megelőzhető. A megelőzés csak úgy lehetséges, ha az egészségesekre jellemző anyagcserehelyzet a fogamzás idejére már megvalósult és a gyermek megszületéséig folyamatosan fennáll. Ennek biztosítása gesztációs diabéteszben csakis e kóros állapot korai felismerésével, pregesztációs diabéteszben pedig fogamzás előtti – „prekoncepcionális” – gondozási program és tervezett terhesség megvalósításával lehetséges.
Az elmondottak alapján a gesztációs diabétesz, a terhesség alatt felismert szénhidrátanyagcsere-zavar szűrése minden terhes nő esetében javallt! Ideje általában a 24–28. terhességi hét, rizikófaktorok esetén a 12–20. terhességi hét (negatív esetben ismételni kell!).
A diagnózis általában cukorterhelés vizsgálat – orális glukóztolerancia-teszt (OGTT) – segítségével állítható fel: éhomi vérvételt követően 75 gramm glukózt tartalmazó folyadékot kell elfogyasztani, majd 120 perc múlva ismét vérvétel következik (laboratóriumi vércukor-meghatározásra). A gesztációs diabétesz feltétlenül rendszeres diabetológiai szakellátást – ellenőrzést és kezelést – igényel!
Mi a tennivaló a pregesztációs – már tudottan – cukorbeteg nők gyermekvállalási szándéka esetén?
A beteg gyermekvállalási szándékáról az őt gondozó orvosnak mindenképpen – 0,5-1 évvel előbb – tudomást kell szereznie! Így minden fogamzóképes korban lévő diabetika esetében fel kell, hogy merüljön a kérdés, a közeljövőben kíván-e gyermeket. Ha nem kíván, akkor megfelelő módon fogamzásgátlás szükséges, ha igen: egyelőre fogamzásgátlás és tervezett, intenzív prekoncepcionális gondozási program elindítása, amelyet követően a vércukorcsökkentő tabletták szedése egyértelműen kerülendő. A prekoncepcionális, illetve később a terhességi gondozás leghelyesebben intenzív diabetológiai szakellátás keretében, e témakörben speciálisan jártas „diabetológus csapat” (belgyógyász, szülész, szemész, diabetológiai szakápoló, dietetikus) segítségével történjék, a beteggel igen szoros együttműködésben!
Mi történjék az intenzív prekoncepcionális gondozás során?
- Az anyagcsere-állapot felmérése: vércukorszint gyakori mérése (labor, önellenőrzés), a HbA1c, a fruktózamin rendszeres meghatározása.
- A diabéteszes érszövődmények felmérése: a szem, vese és a keringés részletes vizsgálata.
- Nőgyógyászati vizsgálat.
- A kóros eltérések rendszeres ellenőrzése, kezelése: közel normális (4–8 mmol/l) vércukor- és HbA1c-érték (<6,5%) biztosítása, szövődmények ellátása, túlsúly csökkentése.
- A tervezett terhesség prognózisának megítélése: időpontjának lehetőség szerinti optimalizálása.
- A „start jel” vagy esetleges terhességi ellenjavallat (magas HbA1c-érték, súlyos vesefunkció-zavar, előrehaladott koszorúér-betegség vagy retinopátia) mérlegelése.
A cukorbeteg terhesek gondozásának alapelemei: rendszeres belgyógyászati-diabetológiai, illetve szülészeti, szemészeti és laboratóriumi ellenőrzés. A legalapvetőbb követelmény az igazi normoglikémia (vércukor 3,5–7,0 mmol/l, fruktózamin: 180–220 mmol/l, HbA1c: 4,5–5,6 százalék) folyamatos biztosítása, hiszen ez a szövődmények elkerülésének legfőbb záloga. A normoglikémia elérésnek elengedhetetlen eszközei:
- diéta: napi 150–210 gramm szénhidrát meghatározott mennyiségi és időbeli elosztásban történő fogyasztása;
- intenzív inzulinkezelés, amelynek során a beteg életmódja alkalmazkodik az adott kezelési rendszerhez;
- vércukor-önellenőrzés: naponta 6–12 alkalommal;
- hetenkénti klinikai észlelés a „csapat” (diabetológus orvos, dietetikus, diabetológiai szakápoló) által;
- rendszeres laboratóriumi ellenőrzés: vércukor, vizelet cukor+aceton/24 h, fruktózamin, HbA1c.
Ha az említett feltételek, a beteggel szorosan együttgondolkodva és együttműködve, teljesülnek, akkor – várhatóan – a cukorbeteg édesanyák terhességéből származó újszülöttekre sem vár több veszély, mint az egészséges anyukák gyerekeire.
Dr. Baranyi Éva
