Beszélgetés Fellegi Ádám zongoraművésszel

A cselekvés tart fiatalon

– Amikor 8 órakor felkeltem, minden rendben volt, fél 9-kor 97/77-es vérnyomást mértem, 153-as pulzussal. Bevettem egy gyógyszert, kicsit később még mindig 144-es volt a pulzusom. Újabb gyógyszert vettem be, és most fekszem. Tehát nyugodtan beszélgethetünk.

Így kezdődött a telefoninterjú Fellegi Ádám világhírű zongoraművésszel, nem csak az egészségi állapotáról, hanem művészetről, politikáról, magánéletéről is. Nem ismertük egymást korábban, most sem tudtunk egymás szemébe nézni – ez a legnagyobb hátránya a telefoninterjúnak –, de érződött, hogy őszintén válaszol minden kérdésemre.

Miért jó, ha egy orvos szereti a zenét?

– 84 éves vagyok, úgy 15 éve vettem észre, hogy magasabb a vérnyomásom a kelleténél. Tudja, hogy van ez: ismerősi körben sokaknak volt vérnyomásmérője, szúrópróbaszerűen meg-megmértem. Amikor már harmadszor magas értéket mutatott a műszer, elmentem orvoshoz. Az Országos Kardiológiai Intézet igazgatójához jártam, aki az utóbbi években nyugdíjasként hetente egyszer rendel, így mindig zsúfoltság volt, hosszú várakozás.

Egyszercsak megjelent Fellegi Ádám lakáskoncertjén dr. Ádám Ágnes, lapunk főszerkesztője, belgyógyász, háziorvos, hipertonológus, alvásszakértő. Bemutatkozott a művész úrnak, s immár ő a kezelőorvosa. (Így születhetett meg ez az interjú.) Természetesen mindenféle vizsgálaton át kellett esnie Fellegi Ádámnak, szívultrahangon, EKG-n és a többin. Az eredmény, amit beszélgetésünk reggelén is produkált: pitvarfibrilláció, magas pulzus.

– Ebben az életkorban már számos egészségügyi problémája van az embernek, nálam ezek egymástól függetlenek. Időnként kolonoszkópián kell átesnem, polipok jelennek meg a vastagbelemben, s ezeket le kell venni. Prosztatarákom is volt, szerencsére ezt a legmodernebb sugárzási eszközzel kezelték, elegendő volt ötször alávetnem magam. A közelmúltban elestem, elszakadt az Achilles-inam.

A hallgatóságnak szüksége van segítségre

Minden baj, betegség, az öregség apró és bosszantó tünetei ellenére Fellegi Ádám híres lakáskoncertjeit a mai napig hetente megtartja.

Mit jelent a lakáskoncert? A rendszerváltozás időszakában, az 1990-es évek elején megszűnt a munkahelye. A Filharmónia szólistájaként élt és dolgozott akkoriban, havi fizetéssel, amelyből kellemesen meg tudott élni, fellépési lehetőségekkel. Nemcsak ő került légüres térbe, több kollégája is tanítani kezdett. S bár a művész urat nem vonzotta a tanítás, próbálkozott, de nem kapott katedrát sehol. Ekkor jutott eszébe hajdani mesterének, Hernádi Lajosnak az ötlete, aki zsidóként a II. világháború idején csak a saját lakásában adhatott koncertet. Ezt teszi évtizedek óta Fellegi Ádám is. Hetente 30-40 vendéget fogad, előzetes jelentkezés után, de nemcsak zongorázik, magyarázó szövegekkel, történetekkel, anekdotákkal vezeti fel a zongorairodalom klasszikusait, gyakran a legnehezebb szonátákat.

– Nem lehet fejest ugrani a legkomplikáltabb művekbe, a hallgatóságnak szüksége van segítségre. Eleinte ezt idegenkedve fogadta a szakma. Ma már mindenki beszél a koncertjein, de olyan jól ismertetni, mint én, senki nem tud.

Fialatos lendületét bizonyítja, hogy az utóbbi időben nyitott a modern kommunikációs fórumok felé. Egy hölgy ismerőse, aki ért a TikTokhoz, lakáskoncertjein felvételeket készít, majd pici videókat oszt meg róluk.

– Ezek a rövid videók hihetetlen módon megérintik a nézőket. Minden művészben van hivatástudat, gondol a fiatalokra. Ebben Kodály volt a legragyogóbb. Ő fogalmazta meg, s tett is érte: nem nőhetnek fel a gyerekek úgy, hogy nem hallották Mozartot. Bartók Bélát pedig a legnagyobb XX. századi magyarnak tartom, nemzetközi ismertsége, tekintélye páratlan. Nemcsak zenei óriás, nagyszerű jellem volt.

Egy értelmiséginek legyen véleménye!

Bartók Béláról megfogalmazott véleményével át is értünk egy másik területre, a politikára. Fellegi Ádám azok közé az ismert személyiségek közé tartozik, akik nem tartják magukban a véleményüket, akik kiállnak általuk fontosnak tartott ügyekért.

– Nekem ne mondja senki: zenész vagy, zongorázz és ne politizálj! Civilizált társadalomban mindenkinek politikusnak kell lennie! Egy értelmiséginek legyen véleménye! Csak legyen lehetősége is elmondani. Ma Magyarországon számomra nincs szólásszabadság.

A művész urat felháborította a 10 éve zajló Soros György elleni kampány.

– Tízezrek kaptak tőle támogatást fiatal korukban, tudósok, politikusok. Felkértem 67 olyan ismert, elismert embert, akiket Soros György támogatott, hogy írjanak róla, s készítettem belőle egy e-könyvet. Két kivételtől eltekintve nem találtam újságot, podcastot, televíziót, aki foglalkozott volna ezzel a könyvvel. Belém fojtották a szót.

A zongora gyerekkori szerelem

Fellegi Ádám ugyanabban a lakásban lakik, ahol gyermekként. Ma már nem az a pianínó áll a szobában, amelyen édesanyja játszott neki először Mozartot. Zenéjét hallva a kis Ádám azonnal Mozart-rajongó lett, s könyörögni kezdett édesanyjának, vigye el őt Hédi nénihez, a zongoratanárnőhöz. 4 évesen korainak tűnt, de addig toporzékolt, amíg ő győzött. Hédi néni azonnal észrevette, hogy abszolút hallása van a kisfiúnak.

– A zeneértők között kiváltságosnak számít, akinek abszolút hallása van. Mára kicsit eltorzult, egy szekunddal feljebb hallok mindent, de mivel tisztában vagyok vele, nem okoz gondot, visszaszámolom. Előbb tudtam kottát olvasni, mint betűket.

A zongora tehát gyermekkori szerelme Fellegi Ádámnak. Egyszer akarta megcsalni, szerencsére eredménytelenül.

– Amikor másodéves zongorista voltam az Akadémián, jelentkeztem karnagyképzésre. Szerencsére a sors okosabb volt, mint én. A felvételin Schubert Befejezetlen szimfóniáját kellett vezényelnem a meglehetősen unottan ott ülő MÁV Szimfonikus Zenekarnak. Lengettem a pálcámat, de már közben éreztem, nem való ez nekem, ügyetlenek voltak a mozdulataim. A zeneszerzés sem az én világom.

Minden nap 4-5 órát gyakorol

Azt azonban nem tűrte, hogy a zongorázásról lebeszéljék, pedig konkurensei megpróbálták.

– 20-30 év verejtékes gyakorlásáról, küzdelméről nem mondtam le. A legnehezebb darabokat vettem célba, mint a hegymászó, aki a Himalája 8 ezer méteres csúcsaira készül. Megtanultam az összes Beethoven-szonátát, Bach Goldberg-variációit.

Fellegi Ádám 84 évesen, Liszt Ferenc-díjas zongoraművészként ma is minden nap 4–5 órát gyakorol.

– Ez a nettó idő. Ha közben megszólal a telefon, megállítom a stopperórát, majd a beszélgetés után újra indítom. Szeretek zongorázni, gyakorolni.

Feltűnt, amikor videófelvételeket néztem koncertjeiről, hogy nincs előtte kotta. Vajon hány zongoraművet tud fejből?

– Nem tudok erre válaszolni. Sokat. De nincs mindegyik naprakész állapotban. Ha valamit fél éve nem gyakoroltam, nem tudom ma este előadni, kérnem kell egy hetet. Ma már újat tanulni is nehéz, gyengén látok, összefolynak a kotta vonalai. Azt sem tudnám megmondani, hány szerelmem volt az életem során.

Most akarok segíteni

Az előző mondattal a magánélete került elő. Fellegi Ádám – saját megfogalmazása szerint – szenvedélyes nőcsábász volt. Így, 84 évesen nem nosztalgiázik a régi szép idők után.

– Jó, hogy megszabadultam ettől a gondtól, hibákat, bűnöket követtem el, de már vége. Ínyenc is voltam, mára az evés sem érdekel. Lehullattam a derekamra kötött súlyként eddig engem terhelő szenvedélyek nagy részét. Újak jöttek helyettük. A közéleti aktivitás és a jótékonykodás. Több pénzem van, mint amit életem végéig el tudok költeni. Nem akarom, hogy örökség maradjon utánam – ehhez persze jó lenne tudni, meddig fogok élni –, ezért most akarok segíteni azoknak, akik rászorulnak.

Lakáskoncertjein lehet perselybe adakozni (szigorúan titkosan, még számára is), mert vallja, az emberek nem becsülik meg, amit ingyen kapnak. De mindenki annyit ad, amennyit tud, vagy akar.

Fellegi Ádám fiatalos, lendületes. Mi lehet a titka?

– A cselekvés tart fiatalon. „Kezdetben vala a Tett” – írja Goethe a Faustban.

Egy órát beszélgettünk, én minden percét élveztem, hangjából úgy tűnt, ő sem unta. Búcsúzkodás közben feltettem a kérdést, most mennyi lehet a pulzusa.

– Várjon kicsit, megmérem. Ez igen! 127/77 a vérnyomásom, a pulzusom pedig 66.

Lám, a Hypertonia magazin segített.

– Ha legközelebb magas lesz a pulzusa, hívjon nyugodtan – búcsúztam nevetve.

Herth Viktória