Vesztettem!
Az ember a háziorvosi gyakorlóévek alatt hamar rájön a következő tétel igazára: GYS = (GYK + NGYK) × BEM, ami talán kissé értelmesebben úgy szól, hogy a gyógyítás sikere (GYS) egyenlő a gyógyszeres kezelés (GYK) + a nem gyógyszeres kezelés (NGYK), s mindez szorozva a beteg-együttműködéssel (BEM). Ugye nem kell nagy matematikai érzék, hogy belássuk, ha ez utóbbi (mármint a beteg-együttműködés) zéró, sajnos a gyógyítás sikere is ezzel lesz egyenlő.

Hiába a helyes diagnózis, hiába a számtalan jó gyógyszer, hiába választ a kezelőorvos jól ezek közül, ha az orvos-beteg találkozások során a „gyógyításban részt vevő másik fél”, a páciens vagy más néven a „beteg” teljes részvételét nem sikerül megnyerni.
Igen! Ő a gyógyításban részt vevő másik fél, mégpedig aktív részvételre kötelezett a közös siker, az ő gyógyulása céljából!
Számtalanszor találkozom az alábbi – természetesen jelképes – helyzettel: jön a beteg, hozza a kis csomagját, amelyre rá van írva: „BETEGSÉGEM”, ezt ott szeretné hagyni a rendelőben – teljesen úgy, mint az elromlott autót az autószervizben –, majd bizonyos idő múltán jelentkezik az „EGÉSZSÉGEM” csomagért. Természetesen ez így nem működik. S hogy mennyire nem, azt az alábbi példák kívánják szemléltetni.
Aranyszabályok hipertóniásoknak
- Egyetlen vérnyomásérték nem dönthet a magas vérnyomás állapotáról, különösen, ha gyanúsan magas vagy alacsony, a mérést öt perc múlva tanácsos megismételnie!
- Mindig tartsa be a vérnyomásmérés szabályait, ezzel elkerülhető a hibás mérés!
- A kezelés valamennyi lépését, különösen a változtatást beszélje meg a kezelőorvosával!
- Más orvosnak lehet eltérő véleménye és tanácsa, de gondoljon arra, hogy csak az adott pillanatot ismeri az az orvos, ami meg is tévesztheti. Betegségét egy orvos ismerje és kövesse, aki mindent tud önről és minden adatát mérlegelve ad tanácsot!
- Szedje pontosan a gyógyszert, lehetőleg azonos órában, ezt ne tegye függővé étkezéstől, élvezeti szer fogyasztásától!
- Fogadja el, hogy nem a hipertóniát és egy adott vérnyomást kell kezelni, hanem a szervezet egészét, és a súlyosabb betegségek megelőzését tekintse célnak!
- Táplálkozzon minél egészségesebben, mozogjon rendszeresen, ne dohányozzon és csökkentse a káros stresszhatásokat!
- Ha valami szokatlant észlel önmagán, vagy nem ért valamit, ne kísérletezzen, hanem beszéljen meg mindent orvosával!
- Egészsége megóvása és betegségének kezelése a saját kezében van, orvosa csak segíteni tud önnek – ha lehetőséget ad rá!
(Magyar Hypertonia Társaság)
A három esetet egyáltalán nem kesergésből, de nem is panaszkodásképpen írom le. Hogy akkor miért? Tán okulásképpen. Mind a három a rendelőmben történt, és nem is olyan nagy időközzel egymástól. Ha az érintettek olvassák ezt a lapot, biztosan magukra ismernek!
54 éves túlsúlyos, magas vérnyomásban és enyhe cukorbetegségben szenvedő hölgybeteg magas koleszterinértékével küszködünk hosszú idő óta. Váltogatom a dózist, cserélem a gyógyszert, de csak azért se megy lejjebb az a fránya koleszterin, különösen a „támadó”, az LDL. Keservemben nem tudtam mit kitalálni, amikor is hirtelen jön a felismerés: nem szedi a gyógyszert! Igaz? Kissé összerezzenve, megszeppenve jön a csendes válasz: hááát, valóban nem! S mióta? – tudakolom. Június óta – válaszol, akkor szeptembert írtunk, majd rezignáltan hozzáteszi: tavaly június óta! Kiderül, nem merte megmondani, hogy a gyógyszer szedésétől elriasztották az ismerősök, az interneten olvasottak, hallottak. De nem szólt, hagyta, hogy kínlódjak, cseréljem a gyógyszert, dózist, és küldözgessem laborba – várva a remélt javulást. Nem merte mondani, mert félt megmondani! Félt tőlem! Vajh miért? A tömérdek rizikófaktora mellett miért nem védtük ki az esetleg védhetőt?
Rendszeresen ellenőrzésre jelentkező magas vérnyomásos férfi beteg ingadozó vérnyomásértékeit látva kevéske vallatás után kiderül: nem szedte a gyógyszereit, s az is tisztázódik, 2009-től. Persze íratta minden áldott hónapban. No, nem dobta el a „munkámat”, szép rendben otthon megvan a kis gyűjteményes kötet! Az ok a vérnyomáscsökkentő szer ismertetőjében jelzett (persze a betegen nem jelentkező) mellékhatástól való félelem. Nem volt kérdése, nem kért másik gyógyszert, egyszerűen elhagyta, s vállalta, hogy vérnyomása ugrándozik – kitéve szívét, agyát, ereit a nem elhanyagolható veszélynek.
Az agyi történésen átesett, kis cukorbajjal is kínlódó magas vérnyomásos férfi cukorértéke és vérnyomása a kontrollvizsgálaton a megszokottnál magasabb volt. Kiderült, előző értékei jók voltak (cukor is, vérnyomás is): úgy gondolta, abbahagyhatja a gyógyszert! Hát fene nagyot tévedett!
A történetekben az a közös, hogy kérdezés nélkül vagy nem megfelelő helyről szerzett információk alapján feleslegesen veszélynek tették ki magukat a betegek – eseteinkben szerencsére következmény nélkül.
Én rendre próbálom a receptíráskor megmagyarázni, hogy miért kell a gyógyszer, hogy mi a hatása, és ha mellékhatás jelentkezik, bőven van lehetőség a cserére. Azt, hogy egymás után jöttek az esetek, szinte szakmai csődként éltem meg. Úgy gondoltam, hiába próbálom támogató, magyarázó, segítő és nem „rendelő-utasító” orvosként végezni munkám – mégis vesztettem!
Aztán gondolkodóba estem, s feltettem magamnak a kérdést: biztos, hogy én vesztettem? Találtam egy idézetet az amerikai iparmágnás és filantróp Andrew Carnegie-től, amely tán magyarázata lehet a dolgoknak: „Nincs értelme azzal próbálkozni, hogy olyan embereken segítsünk, akik nem segítenek saját magukon! Senkit sem tolhatsz fel a létrán, ha ő maga nem akar felmászni!”
De azért elárulom: nem vagyok nyugodt! Újra és újra megpróbálom rávenni az érintetteket, hogy „akarjanak felmenni a létrán”. Talán-talán jutunk előbbre!

Dr. Huberth János
1976-ban végzett a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. 1981-től körzeti, később háziorvosi tevékenységet végzett, és végez a mai napig. 1986–2013 között megbízott megyei szakfelügyelői főorvos volt. 2011-ben kiváló munkatársaival (Körmendiné Szabó Zsanett és Hubertné Rajzó Roberta) elnyerték az „Év praxisa” díjat.