Szerző: Faludi Viktória Feltöltés dátuma: 2016.10.13.

Az Olimpia hatása mindennapjainkra

Az idei nyár legnagyobb sporteseménye a riói olimpia volt. Mentális felkészítő pszichológusként jómagam is végigizgultam a sportolók megmérettetéseit. A versenyzők, akikkel ‘együtt készültünk’ az olimpiára, megismertettek a felkészülés, a küzdelem állomásaival, a sikerrel és a kudarccal, amit átélnek. Szeretném ezt most röviden megosztani az olvasóval is, és megmutatni, hogy hogyan segíthet a sportolók teljesítményének, eredményeinek ‘átélése’ a mindennapi életünkben.

A sportoló és a pszichológus

Az olimpia egy élsportoló életében a legnagyobb megmérettetés, és csak négyévente van rá lehetőség, hogy megmutassa a világnak mindazt, amire évekig készült. És sokszor egy-egy pillanaton múlik a siker vagy a kudarc. Akkor és ott formában kell lenni, úgy testileg, mint mentálisan. A stressz óriási, a sportoló megküzdési módszerének ezért jól kell működnie. De van úgy, hogy az adott napon nem sikerül, hogy nem jön össze, hogy valami kontrollálhatatlan történik (pl. sérülés), és akkor egy időre összetörik az álom, elmarad a remélt eredmény. A sportoló mentális felkészítésekor ezekre a váratlan helyzetekre és azok feldolgozására is figyelmet kell fordítani. De mi is az a mentális felkészítés?

Mentális felkészítés

A versenyekre, a helyzetekre tudni kell reagálni úgy, hogy az a sportoló mentális egészségét ne károsítsa. A terhelés melletti ’jól-lét’ fenntartására irányul a sportolókkal való pszichológiai munka. Első állomás az önismereti tanulás, ami az önmegfigyeléssel kezdődik. Idővel aztán az eddigi bejáratott sémák helyett a változtatásokon lesz a hangsúly.

A pszichológusnak szerepe leginkább a megküzdési és alkalmazkodási képesség fejlesztésében van – ebben nincs különbség a sportolóval vagy a nem sportolóval való munka során. Ami eltérő, az leginkább az, hogy az élsportoló a testével dolgozik, vagyis a fókusz jobban irányul a test állapotára: a mindennapi életmód felügyelete, a test feletti uralom egy sportoló életében elengedhetetlen. A testi szükségletek visszaszorítása nagy önfegyelmet igényel, pl. az evés is fokozott kontroll alatt áll. Sok energiával és lélekjelenléttel lehet ezeket a szigorú szabályokat betartani, ezért a sportolónak az élet más területein kell megtalálnia mindazt, ami pótolja a „megvonást”. A sportoló munkája a sport, amibe sok energiát fektet, amivel el szeretne érni valamit, ami segíti az önmegvalósítását. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a sportoló semmiben nem különbözik tőlünk, csak más a munkája, és az eredményesség érdekében talán rendszerezettebb keretek között él sokféle lemondással.

Jól láthattuk, hogy ma már nincs eredmény precíz előkészület nélkül, amit a sportoló segítői irányítanak. A legfontosabb személy az edző, aki a legnagyobb szeletet veszi ki a felkészítésből, nevel, tanít, korrigál, hátteret biztosít. Ezenkívül a csapat része az orvos, a masszőr, a fizikai edző, gyógytornász, dietetikus, a pszichológus. Akik mindnyájan hozzájárulnak a sportoló munkájához. Hangsúlyozom, hogy kemény munka ez, napi 10-12 óra edzés, hétvégente felkészítő versenyek, közben szigorú étrend, kötelező pihenés, orvosi ellenőrzés, pszichológiai konzultáció, masszőr stb., aminek mi csak a végeredményét látjuk a közvetítések során.

A szurkoló és a pszichológia

Elérkeztünk a fináléhoz, amikor a sportolót meglátjuk az olimpiai közvetítéskor, és szurkolunk. De miért is jó szurkolni?

Mert csoportba tartozni jó, az olimpia a nemzeti összetartozást erősíti: azonosulni a sportolóval, átélni az élményt és az összetartozást, azt, hogy egy nagy csapat tagjai vagyunk. Egy sikeres sportoló mellett sikeres szurkoló áll. Ha nyer, az a drukker önbizalmára is kihat.

A szurkolás hihetetlen háttérreakciókat indít el, abban a felfokozott állapotban extra adrenalin és boldogsághormon szabadul fel – az indulatokkal együtt. Eufórikus állapot ez, amikor a várakozási feszültség megnő, érzelmek törnek a felszínre, ezért könnyű együtt sírni a himnusz alatt az olimpiai bajnokkal, és együtt bosszankodni az elvesztett mérkőzésen. Az empátia, azaz átélés segíti a saját érzelmi feldolgozásainkat is. A reakcióink azonban minket minősítenek, mind az elveszített, mind a megnyert verseny során. Ha kudarc esetén hajlamosak vagyunk hibást, bűnbakot keresni, akkor ezek a minták szimbolizálják azt, hogy mi hogyan működünk kudarc és siker esetén. Hogy hogyan viszonyulunk más öröméhez, hogy mit érzünk és cselekszünk, ha valakit bukni látunk. Szülőként különösen nagy felelősség a sporthoz való hozzáállásunk, hiszen nevelési értékrendünk mutatkozik itt meg. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy sem lelki, sem testi egészség nincs sport (mozgás) nélkül, gyermekeinknek mi vagyunk a követendő minták ebben is, amikor szurkolunk, jusson ez is eszünkbe!

Veled is megtörténhet

Az olimpia összetett szimbólum: a befektetett munkáé, a teljesítményé, a sikeré, a kudarcé, az összefogásé, az álmoké és még sorolhatnám, hogy mi mindené.

Nagy ünnep, aminek a tartalmi elemei a mindennapokban megtalálhatók. Tudjuk, hogy az eredmény nem jön magától. A sikerért sok mindenen át kell esni, például sok kudarcon is. A siker pedig nem feltétlenül egy első hely, egy aranyérem, hanem a teljesítmény. A mindennapi életünkben is valahogy mindig ez hiányzik: az elégedettség. Ha tettünk valamiért, az még nem biztos, hogy összejön: hiába pályázunk számos munkahelyre, attól még maradhatunk munkanélküliek. Sajnos vannak kevésbé jó állapotaink életünk során, vannak rossz napok, és vannak külső körülmények. Amit az olimpiából tanulhatunk, hogy a reális célok előbb vagy utóbb elérhetővé válnak, ha energiát fektetünk bele, és tudnunk kell alkalmazkodni ahhoz is, ha nem sikerül, változtatni és változni sosem késő. És egy-két pillanatra elégedettek is lehetünk, úgy az összes olimpikonnal – akik részt vettek Rióban –, mint az életünkkel.

szerzo

Faludi Viktória

Krízisterapeuta, sportkonzultáns. Diplomáját és szakpszichológusi oklevelét az ELTE BTK pszichológia szakán szerezte. Fél évig ösztöndíjasként Barcelonában tanult; szakközgazdászi oklevelet is szerzett. Évekig dolgozott az egészségügy területén, kezdetben kórházi pszichiátriai osztályon, mentálhigiénés gondozóban, valamint nevelési tanácsadóban. Jelenleg magánpraxist folytat. Fő szakterületei között szerepel a szorongás, a krízis és a sport pszichológiája. Kétszeres olimpiai aranyérmesünk, Szilágyi Áron mentális felkészítője. Számos válogatott élsportoló pszichológusa. Az olimpia évében jelent meg első könyve A sport pszichológiája címmel, amely 2014-ben Nyírő Gyula-díjat kapott. 2015-ben az ELTE egyik nagykövete lett.


Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!