Szerző: Fazekas Erzsébet Feltöltés dátuma: 2014.07.16.

„Gyógyszerészi gondozás” – biztonságos betegellátás

2008 végén megállapodtak az érdekelt felek a gyógyszerészi gondozás törvényi definíciójáról, amely e szerint a „gyógyszerész által önként vállalt, felelősen végzett dokumentált tevékenység, melynek célja együttműködésben az orvossal a hatásos, biztonságos és költséghatékony gyógyszeres terápia elősegítésén túl a beteg egészségtudatos életvitele kialakításának elősegítése, megfelelő gyógyszerhasználatának szakmai segítése, együttműködő készségének növelése, életminőségének javítása minőségileg kontrollált körülmények között.”

Illusztráció

Az előző számban dr. Horváth-Sziklai Attila, a Gyógyszerészi Gondozás Szakmai Bizottsága szakmai titkára osztotta meg velünk gondolatait a gyógyszerészi gondozásról, majd a H2Online kommunikációs ügynökség megbízásából készített felmérésből betekintést nyerhettünk az orvos-szakma patikai gondozáshoz való viszonyába.

A mostani cikkekben a pult két oldalán állók szólalnak meg – talán ezek a vélemények tükrözik a legjobban a valós helyzetet.

Gondozás a vásárló szemszögéből

Patikusi gondozás zajlik, ha a gyógyszerész a szolgáltatás során az egyetemen megszerzett tudásából átad a betegnek annyit, amennyire akkor éppen szüksége van. Hogy a felvilágosítást kellő empátiával, meggyőzően teszi-e – többek között erről is kérdeztünk egy vásárlót.

– Amikor – jó okkal – betérek egy patikába, a szakembertől azt várom el, hogy akár kérdezésem nélkül is adjon hasznos tanácsot a felírt gyógyszerrel kapcsolatban. A gyógyszerészi gondoskodás fogalmát még ugyan nem hallottam, de tapasztaltam már olyan magatartást, amit e szóval jellemezhetnék. – A 67 éves, vidéken élő nő azt is kiemeli, számára a szolgáltatásba tartozik, hogy minden kiadott gyógyszer mellé kap rövid ismertetést, sőt, hogy egy-egy újabb termék (a panaszára felírható új gyógyszer) megjelenésére is felhívják figyelmét.

– Ha csak megfázásról van szó, a megszólítástól függően állok le megbeszélni a javaslatot. Ha nagy a gond, elvárom a részletes gyógyszerismertetést. Ha nem értek valamit, visszakérdezek. Jó néven veszem, ha felvilágosítanak a hatóanyagról, mert ritkán szorulok gyógyszerre. Ami a dobozban mellékelt tájékoztató iraton szerepel, azt többnyire túl hosszúnak tartom, sokszor nem is találom meg a lényeget. A kevesebb – vázlatosan, jobban rendszerezve – több lenne.

– Ment-e patikába azért, mert ingyenes szűrést (vércukor-, vérnyomásvizsgálatot vagy egyéb tesztet) kért? – érdeklődtünk. Válaszadónk meglepődve közölte, még nem gondolt rá, de tetszik neki az ötlet.

– Ez volna az újszerű patikai gondozás? – kérdezte, majd kifejtette: a patika, plusz-szolgáltatás nélkül is, eleve gondoskodó ellátóhely – hiszen az egészség helyreállítását, a gyógyulást szolgáló sajátos, különleges, fontos terméket árul. Minden gyógyszertárnak érdeke, hogy vonzza a vásárlót.

– Ahol rendesen tájékoztatnak, oda szívesen megyek vissza, de nincs választott patikám.

Az „intim” sarkot, azért nem hiányolta eddig, mert létezéséről sem hallott. Bár nem voltak még intim, személyes kérdései, de az ötletet jónak tartja. Csak nem hiszi, megvalósítására volna mód, mivel a patikák többsége túl kicsi alapterületű. Végül arról kérdeztük, látott-e már betegtájékoztató újságot a patikában, s ha igen, mit gondol róluk.

– Ragyogó információs eszköz, főleg az idősebbeknek, akik nem használnak internetet. A patikai újságból – főleg a cukorról és/vagy a magas vérnyomásról szóló tájékoztatókból – sokat tanulhatunk. Az egészséges táplálkozás mellett több más témáról (ekcéma, a koleszterinszint karbantartása, autoimmun betegségek) szívesen olvasnék tájékoztatást.

A gyógyszerészi gondozás fogalmát sokan nem értik, válaszol kérdésünkre egy 46 éves mérnök. A patikákat nem túl gyakran felkereső férfi szerint azért, mert úgy vélik, mellesleg logikusan, hogy a gyógyszer kiadásakor a mellé adott használati tanács, figyelmeztetés bizonyos várható – következményes – fejleményre (mellékhatásra) valójában nem több mint szakmai kötelezettség.

– Szerintem is, ez szakmai minimum, elvárható alapfeltétel. A diplomázott patikusnak, külön kérés, kérdezés nélkül is, mondania kell, amit adott gyógyszerről adott betegnek tudnia kell. Ez a valódi patikusi gondozás – szögezi le a maga mérnöki precizitásával a középkorú férfi.

Azzal kapcsolatban, hogy szokott-e elvárásokat megfogalmazni, vagy csak udvariasan kérdezősködik, esetleg olyan „öntudatos”, hogy éppen az egészségmegőrzés fontosságára hivatkozva „követeli a jussát”, mert olvasta, hogy a felvilágosítás a betegnek jár, így válaszolt:

– Kérdezek, mert törekszem a harmonikus viszonyra. Szükségem van a szakember tudására, meg persze jóindulatára. Amúgy is előny ismeretséget kötni a patikussal, előny beavatni őt a panaszokba, az egészségi állapotban bekövetkezett változásokba, az újféle tünetek jelentkezésébe. Ezért is előny tehát a megszokott patikába, az ismerős helyre járni.

De a gondozás terén, van még hová fejlődnünk, jegyzi meg és példaként egy franciaországi tapasztalatára utal:

– Párizsi családlátogatásom alatt, utazásunk során begyulladt a fülem. Felhívtam itthoni fülorvosomat, s ő megmondta, mit kell szednem erre a jól ismert panaszomra. Fiam elment a patikájukba, s mivel őt jól ismeri a gyógyszerész, kiadta neki az antibiotikumot, igaz fülcseppben. Elfelejtettem ugyanis előre megemlíteni, hogy itthon tablettában szoktam kapni. Újra beszéltünk az orvosommal, megtiltotta, hogy becsepegtessünk a lyukas dobhártyámba. Fiammal együtt mentünk vissza a patikába, ahol számomra elképzelhetetlen kedvességgel megértették a gondot, visszavették a cseppeket, és három napra való tablettát adtak. A hozzá való magyarázattal, hogy hányszor hányat. Ez a patikus nem pult és üveg mögött ült, „civil ruha” volt rajta, mosolygott, amint beütötte számítógépébe a visszavitt, illetve a kiadott gyógyszer kódját. Megkérdezem, mikor fog a nálunk pult mögött ülő/álló patikus ennyire szabadon, adminisztrációs kötöttségek nélkül, ilyen empatikusan gondoskodni a gyakran tudatlan vagy csak feledékeny, pontatlanul tájékoztató betegről?

Gondozás a patikus szemszögéből

A gyógyszerésztársadalom tagjai mind felfogásukat, felkészültségüket, mind életkorukat és anyagi helyzetüket (szakmai vállalkozásuk üzleti eredményességét) tekintve sok mindenben eltérhetnek egymástól. Ebben a „színes” szakmai közegben tehát nyilván sokan, sokféleképpen értelmezik az új – napjainkban a laikusok társadalmában is egyre jobban ismert, mert többet forgó – fogalom: a gyógyszerészi gondozás mibenlétét. Ennek sokféle értelmezése él mind a fogyasztók, mind a szolgáltatók körében. Azok a patikusok, akik egyetemi tanulmányaik során már találkoztak a fogalommal, a gyógyszerészi hivatással természetesebben, jobban együtt járó folyamatsornak tekintik. Szerintük ez a szakma jövője (miközben persze ez a jelene, sőt valójában ez volt a múltja is!). Mások viszont hajlamosak egy újabb, pluszteherrel járó és szigorúan csak a „jogosítvány” megszerzése után végezhető feladatnak tekinteni.

A patikusok egy része úgy találja, a betegek – a lehetségesnél – ritkábban veszik igénybe a szóban forgó gondozást. Ennek többféle oka is lehet – az újságíró egyrészt saját fogyasztói emlékeire és benyomásaira támaszkodik, másrészt elfogadja, hogy beszélgetőpartnerei szakmai tapasztalataikra alapozzák véleményüket. Tehát a vényt kiváltó a dobozt táskájába süllyesztve már siet tovább, ahogy a látszólag könnyen „orvosolható” panaszára egyénileg kezdeményezett gyors, de hatékony megoldást akaró vásárló is ezt teszi. Többnyire. Sok „ügyfél” tehát maga dönt, és tudja, mit akar, mit kérjen. Más „fogyasztók” viszont talán nem tudnak róla, hogy kételyeik esetén kérdezhetnek, tanácsot kérhetnek. Meggyőződésem, ők a törpe kisebbség. De hátráltató lehet az intim közeg hiánya, az, ha nem lehet nyíltan kérdezni, ha a sorban többen is állnak hallótávolságon belül. De az elmélkedés helyett szóljanak konkrétan az érintettek. A fenti témában elsőként Górácz Árpádné Enikőt, a kőbányai Elefánt patika vezetőjét kérdeztük:

– Mit ért gyógyszerészi gondozáson maga a szakember?

– A magam részéről a mindennapi munkám során előforduló összes lehetséges probléma megoldását idesorolom. Akár egy betegségről, az arra felírt gyógyszerről kérdez a hozzánk betérő, akár életmódbeli témában, az étkezésével kapcsolatban érdeklődik, úgy vélem, a felvilágosítással, tanácsadással őt segítem, gondozom.

– Mióta használja a fogalmat?

– Néhány éve már tudatosan így emlegetem ezt a személyre szabott szolgáltatást, amit persze korábban – címkézés nélkül is – ugyanígy végeztem.

– Szokott minden kiadott gyógyszer mellé még pár ismertető szót mondani a gyógyulásra váró betegnek vagy a vényét kiváltónak?

– Mindig az igényektől teszem függővé. Rákérdezek, és ha kéri, szívesen fogadja, természetesen megadom az alapinformációt. További kérdés esetén pedig a továbbiakat is, a kérdező szintjének megfelelően.

– Felfigyel-e arra, ha egy személy két olyan gyógyszert vált ki, amelyek egyszerre nem alkalmazhatók? Mit tesz ilyenkor?

– Természetesen felfigyelek, mert nem is lehet másképpen! A gyógyszertári programunk figyelmeztet is erre, jól működik a beépített kontroll. Még véletlenül sem fordulhat elő ilyenkor tévedés. Megnézem a segítségemre szolgáló információs háttéranyagokban, hogy az interakció miben nyilvánulhat meg, mennyire súlyos lehet a hatása, és ezek ismeretében teszek javaslatot a megoldásra. Azaz, a magam patikusi eszközeivel orvosolom a problémát!

– Előfordult már, hogy segítő szándékát visszautasították? Milyen gyakori, hogy nem igényelnek semmiféle felvilágosítást a betegek, vagy helyettük a vényt kiváltók?

– Persze, elég gyakran előfordul ilyen finom visszautasítás, amit azért nem veszünk rossz néven. Mondjuk, minden harmadik „páciensünk” azzal hárít, hogy tudja, ismeri, évek óta szedi. Nyilván nem okoz gondot számára az ismerős készítmény, különben első körben biztosan nálunk kérdezné meg, hogy panaszát nem a gyógyszer okozza-e, s ha igen, mit tegyen.

– Vagy épp ellenkezőleg. Előfordult, hogy valaki visszatért rákérdezni a dobozban mellékelt tájékoztató irat bizonyos részleteire?

– Igen, ilyenre is tudok példát mondani. Sőt, még olyan esetekre is hivatkozhatom, amikor valaki a társasági élete hiányosságait pótolná a patikusával való beszélgetéssel. Az ilyen vevő szinte vég nélkül – de még nagyobb baj, hogy sokszor teljességgel értelem nélkül – kérdez, és az sem zavarja, ha már tömeggé sűrűsödnek mögötte a várakozók. Ilyenkor meg szoktuk kérni, hogy vagy várjon egy kicsit, és akkor szívesen folytatjuk a tájékoztatását, elvégre fontos, egészségét érintő dolgokról van szó. Ha pedig éppen van olyan szabad kolléga, aki nem végez expediálást, ő veszi át az „egészségnevelést”.

– Milyen arányban térnek be olyanok, akik szűrést (vércukor-, vérnyomásvizsgálatot) kérnek, mert számukra ez volna az újszerű gondozás? Ez volna az? Vagy akár a korábbi „törődés”, felvilágosítás is idesorolható?

– Napi 2-3 beteg kér vércukormérést! Nálunk van egy nyilvános mérleg, ami – száz forintért – vérnyomást is mér. Napi átlagban tízen szokták ezt használni. Ezt azonban, meglátásom szerint, nem mindenki tartja gondozásnak. Szerintem a személyre szabott törődés jelenti a valódi gondozást, s ez különösen a visszajáró betegekre vonatkozik. De az újonnan betérők felvilágosítása is ebbe a körbe tartozik, ha téveszméket oszlatunk el. Ezt különösen fontosnak tartom. Attól, hogy vércukrot mérünk, még nem végeztünk gondozást. Csak akkor, ha el is magyaráztuk, hogy melyik érték mit jelent, és adott helyzetben mi a teendő, hogyan és miért. A következő lépés felvázolása – ez a gondozás.

– Megfogalmaznak elvárásokat? A többség szerényen, udvariasan kér-e, kérdez-e valamit a patikában dolgozó szakemberektől? Akad-e olyan beteg (vagy éppen az egészségmegőrzés fontosságára hivatkozó „öntudatos” egyén), aki „követeli” a jussát. Mert olvasta, hogy ez neki jár?

– Praxisomban mindenre volt már példa, és a kérdésben fölvázolt két szélsőséges jelenség mindennapi megfigyelésem része. Fele-fele arányban.

– Keresik-e az intim sarkot, ahol egészen személyes ügyekben kérhetnek tanácsot? Vagy ki sem kellett alakítani, mert még soha senki nem jelent meg ilyen igénnyel?

– Nálunk nincs intim sarok, mert nincs rá elég helyünk! De előfordult, hogy valaki nagyon személyes ügyben akart valamit kérdezni. Az ilyen „pácienst” behívom az irodába, ahol háborítatlanul beszélgethetünk. Gyakran az ilyen kérdés a személyemhez kötődik, mert 12 éve jár ide, látja, hogy 12 éve én vagyok a vezető, és ebből azt a következtetést vonja le, hogy én vagyok az, aki a szakmailag leginkább megbízható választ tudom adni neki.

– A patikákban dolgozó szakemberek tapasztalatai szerint a laikus gyógyszer-vásárló mit ért a gyógyszerészi gondozáson?

– Meggyőződésem, hogy a beszélgetést, a tanácsadást tartja gondozásnak.

– A betegtájékoztatásnak ön szerint mi a legjobb eszköze? Mit tart a legfontosabbnak, leghasznosabbnak a felvilágosító munkájában, s ebben hol helyezkednek el az olyan kiadványok, mint pl. a cukorbetegeknek és/vagy a magas vérnyomásos betegeknek szóló tájékoztatók?

– A betegek legjobban a szót szeretik, a jó és értelmes szóval megfogalmazott magyarázatot igénylik, mert azt látom, általában abból kapnak mindenütt a legkevesebbet. De emellé azért mindenki szívesen visz haza mindenféle „okosító” kiadványt, különösen akkor (sokan csak akkor!), ha ingyen van. Az sem hátrány, sőt az a legnépszerűbb, ha a felvilágosítás mellett rejtvényeket is találnak, amelyek eredményét valahová beküldhetik, és még valamit nyerhetnek is vele. Az okos szó meghozza az egészségnyereséget, a rejtvény eredményétől némi anyagi nyereséget várnak. Mi éppen ezért többféle ingyenes – vásárlóknak szóló – kiadványt szerzünk be és tartunk betegeink számára.

Fazekas Erzsébet egészségügyi szakújságíró

Megjelent a hypertonia2014/2. számában

Rendelje meg a Diabetes című betegtájékoztató kiadványt, és féláron adjuk mellé a Diabetes különszámokat és a Hypertonia Magazint!
(Legfeljebb 3 db-ot)

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!