Hagyjuk-e gondozni magunkat?
A legmelegebb kánikulai nap sem telik el egy-két náthás, torokfájós, esetleg lázas és köhögő páciens vizsgálata nélkül.

Ezeket a betegségeket rendszerint vírusok okozzák, többnyire pihenésre maguktól gyógyulnak, és általában nincs szükség gyógyszerekre sem.
Ki nem szenvedett már ilyen légúti, sokszor komoly kínokat okozó fertőzéstől, és ne várt volna valamilyen gyorsan ható csodaszert az orvosától? Bizonyos tüneti szerekre lehet is szükség, de sokan szinte sértésnek veszik, ha nem kapnak antibiotikumot. Nem ritka, ha valaki úgy jön be, hogy ő nem is tart fel holmi vizsgálattal, csak hamar írjak fel egy jó erős antibiotikumot.
Mennyi magyarázás, meggyőzés szükséges bizonyos esetekben a felesleges, indokolatlan, inkább csak kárt okozó gyógyszerszedés megakadályozásához!
Miért jutott ez most eszembe? A hipertóniabetegség kiszűrése, az egyénre szabott kezelés beállítása, majd a követése, gondozása sok esetben az ellenkező előjelű, rábeszélős meggyőzést teszi szükségessé.
Mária
55 éves, elvált, két éve nincs munkahelye, sokáig konyhalányként egy étteremben dolgozott. Az élete, a munkája a családjáról szól. Idős édesanyjával él, akinek folyamatos ápolásáért segélyt kap. A néhány házzal mellettük élő, két kisgyermekét egyedül nevelő lányának is napi szinten besegít. Nem dohányzik, túlsúlya minimális, mindig mosolygós, pedig apja egy balesetben meghalt, anyja ettől a balesettől mozgáskorlátozott, magasvérnyomás-beteg.
Mozgásszervi panaszok miatt keresett fel, ettől függetlenül alig félév alatt először a cukorbetegsége, majd a hipertóniája derült ki. Hamar megértette a két betegség lényegét és veszélyeit. Belátta, hogy nemcsak a saját, hanem az édesanyja és az unokák jövőjét is kockáztathatja.
Nehéz anyagi körülményeit elmondván kétségtelen, hogy a kifogástalan táplálkozási, diétás elvárásokról csak elméletben lehet szó. Jó félév kellett ahhoz, hogy megtaláljuk a megfelelő hatékonyságú és a szűkős költségvetésébe bepréselhető, olcsónak mondható gyógyszereket. A testvérétől kapott műszerével a megbeszélésünknek megfelelően méri és írja a vérnyomásait. Diétás figyelme igyekvő, családjának a szeretete és főleg a kiszolgálása a kellő napi fizikai terhelést biztosítja.
Ez a történet közel tíz éve kezdődött. Mária vérnyomása szinte mindig a célérték közelében van, a leletei nem rosszabbodtak. A gyógyszerein néhányszor változtattunk, mindig a korszerűség és az ár figyelembevételével. Továbbra is érdeklődő, jó hangulatú és változatlan az aktivitása, minden tőle telhetőt megtesz jövője érdekében.
Bizony nincs olyan rendelési nap, hogy a megjelent pácienseim legalább harmada, ne legyen a magasvérnyomás-betegségben érintve. Ez nem is csoda, hiszen korunk legelterjedtebb népbetegségéről van szó.
„Csak nem gondolja, a doktor úr, hogy a hátralévő éveimben minden nap gyógyszert veszek be!” – „Néha ideges vagyok, felmegy a pumpa, nem kell ezt kezelni, higgye el, doktor úr.” – „Három hónapig szedtem a gyógyszereket, szerintem már meggyógyultam.” – „Doktor úr, én sokat mérem otthon a vérnyomásom, ha magas, akkor mindig beveszem a gyógyszert.”
Ez csak néhány mondat a betegeimtől, amelyeket az elmúlt hetekben hallottam. Mivel a magasvérnyomás-betegség ritkán jár komolyabb panaszokkal, sokan nehezen fogadják el a megváltozott élettani állapotukat. Főleg kezdetben alig akarnak hinni a vérnyomásmérőjükben, az orvosuk javaslataiban és a gyógyszeres vérnyomáscsökkentés szükségességében.
A többnyire panaszmentes pácienseknek elmagyarázzuk, hogy ha az ereik falát a benne áramló vér tartósan a normálisnál nagyobb nyomással terheli, akkor az érfal idővel károsodik. Ha a hipertóniás betegnél megfelelő kezeléssel normalizálni tudjuk a vérnyomást, akkor az érkárosodás megelőzhető, jelentősen csökkenthető.
András
53 éves, jó testalkatú, nős, két középiskolás fia van. Nemrégiben egy könyvelőcéget hozott létre. Alig győzi, olyan sok a munkája. Otthon bővítik a házat, gyerekeknek különórák, sport, így nem is lazíthat. Napi egy doboz cigarettát szív, vacsoránál egy dobozos sört iszik. Szülei messze laknak, mindketten szednek vérnyomásra gyógyszereket.
Panaszmentesen, csak a jogosítványa hosszabbítása miatt érkezik. Vérnyomása a félóra során háromszor megmérve is igen magasnak bizonyult:
„Már öt éve is szólt az akkori háziorvosom, hogy kissé magas, többször kellene ellenőrizni! Én azóta is jól érzem magam.”
A vezetői engedélyét féltve rábeszélhető volt egy gyors másnapi EKG-, szemészeti és laborvizsgálatra. A laboreredményeiben a kissé emelkedett vérzsírokon kívül kóros nem volt, de a szemfenéki kép és az EKG már a tartósan magasabb vérnyomásterhelésre utalt.
Minden meggyőzési praktika ellenére András nem vált irányíthatóvá.
Eleinte a bevezető napi egy kombinált tablettát elfogadta, de a kardiológiára előjegyzett vizsgálatára már nem ment el. Kezdetben felesége el-eljött a gyógyszerért, de néhány hónap után már ez is elmaradt.
Öt évvel később az irodájában hirtelen összeesett. Mentő, szívcentrum, katéterezés. Gyors beavatkozással csaknem elzáródott két koszorúérszakaszt hidaltak át. A további vizsgálatok és András makacs fáradékonysága a szíve teljesítményének romlására utaltak.
Valószínűleg az életmentő beavatkozás élményének hatására Andrásnak a betegségéhez való hozzáállása teljesen megváltozott. Szinte zokszó nélkül elfogadta a napi 10-15 tabletta bevételét, és munkatársat vett maga mellé.
A következő két év során András egyre kevesebbet tudott nehézlégzés nélkül mozogni, gondolkodása lelassult, lábai megduzzadtak. Már régen nem dohányzott, vérnyomása rendben volt, de a kialakult szívelégtelenség rosszabbodását sehogy nem sikerült lassítani.
András a napokban volt 60 éves. Ágya mellett ott az oxigénpalack, és örül, ha időben át tud ülni a szoba-WC-re. Állandó segítségre szorul, közben a család komoly megélhetési gondokkal küzd.
Talán ha nem telik el 5-10 vagy még több év a kezeletlen magas vérnyomásos állapotban, akkor András és a családja élete is szerencsésebben alakul.
A kezeletlen vagy nem megfelelően kezelt hipertónia előbb-utóbb a szervezet összes verőerét károsítja. A magas vérnyomás okozta érkárosodások egyik legfontosabb következménye az érelmeszesedés felgyorsulása. Ez az agy ereiben érelzáródáshoz, stroke-hoz vezethet, illetve a nagy nyomás miatt a merevebb erek könnyebben megrepedhetnek, és ekkor agyvérzés alakul ki. A szívben lévő koszorúerek károsodása szívinfarktushoz, a szem ereinek károsodása látásromláshoz, esetleg vaksághoz, a vese ereinek károsodása vesebetegséghez vezethet.
Gyakran a jól kezelt páciensek kitartása, szakkifejezéssel a beteg együttműködése lanyhul. Az orvosok ezen belül több fogalmat is használnak, és mindegyik meghatározza a kezelés hosszú távú eredményességét (compliance – együttműködés, concordancia – összhang, adherencia – terápiahűség, perzisztencia – tartósság). A kisebb adherencia lényegesen nagyobb egészségügyi költséggel jár, érdekes kérdés, hogy a perzisztencia csökkenése a terápia elhagyását vagy gyógyszerváltást jelent? A különböző vérnyomáscsökkentő szerek perzisztenciája egy év után 30–65 százalék közötti. Ami azt jelenti, hogy a betegek 35–70 százaléka nem szedi előírt módon a vérnyomáscsökkentő gyógyszert…
A magas vérnyomás mai tudásunk szerint csak a viszonylag ritka másodlagos hipertóniák egy részénél gyógyítható. Egyéb esetekben, azaz több mint 95 százalékban a legkorszerűbb gyógyszerekkel sem lehet a magas vérnyomást meggyógyítani. A jó kezelés a normális szinten, vagy ahhoz igen közeli értéken tartja a vérnyomást, de általában csak addig, amíg a gyógyszerszedés folyamatos. Ha a kezelés megszakad, akkor a vérnyomás rendszerint a kezelés előtti értékre vagy a fölötti szintre áll vissza, és szövődmények lépnek fel.
A szükséges gyakorlatot (otthoni vérnyomásmérések, naplóvezetés, a gyógyszereinkről akár csak egy mondatnyi rövid ismeret) kezelőorvosunk segítségével néhány hét alatt elsajátíthatjuk. A tartósan sikeres vérnyomáskezelésnek, egyben gondozásnak – színházi hasonlattal – egyetlen főszereplője van, a jól motivált páciens, azaz Ön, a kedves Olvasó! A kezelőorvosa az Ön aktuális állapotának és igényének függvényében látja el, ha szükséges, sűrűbben, ha egyensúlyi helyzetben van, akár néhány hónaponként, a rendezői szerepet.
Kedves Olvasó, a magasvérnyomás-betegség mindünket fenyegeti! Hozzáállásunkkal nagyban befolyásolhatjuk sorsunkat, hogy inkább Mária életéhez, mint András végzetéhez hasonlítson!

Dr. Barta László
Intenzív terápiás gyakorlatot követően több mint négy évtizede családorvos ugyanazon körzetben. Harminc éve segít a leendő háziorvosok és az orvostanhallgatók gyakorlati oktatásában. Legfontosabb törekvése a magas vérnyomás és a cukorbetegség korai felismerése, eredményes kezelése, gondozása, és egyben a páciensek helyes életmódra nevelése.