Szerző: Dr. Horváth-Sziklai Attila Feltöltés dátuma: 2014.06.02.

Gyógyszertár – segítség a gyógyuláshoz

A gyógyszertárak egészségügyi találkozó pontként természetes színhelyei a tanácsadásnak, a beteg követésének és oktatásának. A gyógyszer kiadásakor a patikában a gyógyszer mellé információ is jár. Előzetes bejelentkezés esetén hosszabb személyes konzultációra is lehetőség van, amely során áttekinthető a beteg teljes gyógyszeres terápiája, a házipatika.

A betegek biztonságos ellátása érdekében napjainkban csaknem 2300 patikában zajlik „gyógyszerészi gondozás”. Ez a szakmai törődés sokak számára sokfélét jelent, egyeseknek vércukor-, másoknak vérnyomásmérést, de legáltalánosabb formáját főként akkor érzékelhetik a patikai szolgáltatást igénybe vevők, amikor a számukra felírt gyógyszer kiváltásakor bizonytalanok abban, mit is mondott az orvos. Ekkor a szakembernél kérdeznek rá a helyes, a számukra megfelelő alkalmazásra. A gyógyszerészek általában elébe is mennek a legtöbbször elhangzó kérdésnek, így szinte mindenki számára ismerősen cseng: „Ráírjam a dobozra, vagy ismeri a gyógyszert, az adagolását?”

A gyógyszervásárló is legyen tájékozott!

Ekkor valójában a szakmai kötelezettség teljesítése zajlik, ez még nem jelent személyre szabott egyéni tanácsadást. A patikusi alaptevékenység megfelelő végzéséhez azonban a szakembernek a betegre vonatkozó számtalan fontos kérdésre kell(ene) ismernie a választ. Ezért segítenek a gyógyszerészek segédeszközei: a jól láthatóan elhelyezett plakátok, feliratok, a könnyen hozzáférhető szórólapok, amelyek akár életmentő momentumokra irányítják rá a beteg vagy a potenciálisan beteg, a gyógyszer kiváltójának, vásárlójának figyelmét. A betegnek ugyanis nem csak tájékozódnia és gyógyszerészét tájékoztatnia kell, de sok mindennel kapcsolatban önmagának is tájékozottnak kell lennie.

A gyógyszer eredményes használatához tudnia kell, mi az alkalmazott gyógyszerének neve, s mire hat. Milyen gyakorisággal, mennyiségben (napi hányszor, mennyit) kell bevennie, ráadásul, mikor, hogyan (milyen formában), milyen körülmények között (étkezéssel vagy külön). Van-e olyan étel/ital, amitől a gyógyszerszedés alatt tartózkodnia kell. Hogyan lehet érzékelni, ha hat, vagy éppen hogy nem hat a gyógyszere. Mennyi ideig kell szednie, ha jobban van, abbahagyhatja-e előbb, illetve, ezt miért nem szabad megtennie! Melyek a leggyakoribb mellékhatások, mit tegyen, ha ilyet észlel. Mi akkor a teendő, ha egyszer vagy többször elfelejtette bevenni. Szedhet-e egyidejűleg más gyógyszert is. Van-e olyan vénynélküli szer, amit egyáltalán nem szedhet ezzel egyidejűleg. Vezethet-e autót, napozhat-e adott gyógyszer szedése alatt. Változik-e gyógyszerének hatása, ha folyamatosan szedi. Mi történjen vele, amikor éppen nem használja az adott szert, hogyan kell tárolnia.

A betegnek – értelemszerűen – orvosa után gyógyszerészét is tájékoztatnia kell az éppen szedett gyógyszereiről, esetleges allergiáiról, arról, ha várandós vagy szoptat. Meg akkor is, ha az adott gyógyszerrel bármilyen problémája támad, ha valamiért nem tudja az előírásnak megfelelően szedni.

A gyógyszerszedésre vonatkozóan készített – mindig naprakész – lista (a Medikártya) is segítheti az egészségügyi ellátók „helyzetbe” hozását, azaz tájékoztatásuk révén a megfelelő döntésük meghozatalát, hogy az illető beteg milyen vényköteles és/vagy vény nélküli gyógyszert szed, azt milyen hatáserősségben, adagolásban kapta, illetve létezik-e gyógyszerallergiája.

Amikor az első „ellátó” a patikus

Ha egy egészségügyi probléma, betegség kezelését az öngyógyszerelés keretében szeretnénk megkezdeni és nem fordulunk orvoshoz, akkor is szükséges egészségügyi szakember igénybevétele. Ezt a segítséget a gyógyszerésztől kaphatjuk meg, aki közreműködik a megfelelő gyógyszer kiválasztásában, ehhez azonban kérdeznie kell. Milyen kérdésekre számíthatunk? Alapvetően öt információval kell rendelkeznie a gyógyszerésznek, hogy a megfelelő készítményt tudja javasolni a betegnek.

Kinek lesz a gyógyszer? Miért fontos? Az életkor (gyermek-, felnőtt- vagy időskor) nemcsak a gyógyszer adagolását befolyásolja, hanem a gyógyszerforma kiválasztását (tabletta, szirup, kúp), sőt a hatóanyag-választást is. Ne feledjük, egy gyermek nem kis felnőtt, és az időskori gyógyszerelés is külön területté nőtte ki magát. A gyermek gyógyszerelése előtt mindenképpen fontos orvossal vagy gyógyszerésszel konzultálni.

Mik a panaszok, tünetek? Miért fontos? Az összes panasz és tünet ismeretében ajánlható biztonsággal gyógyszer.

Mióta állnak fenn és mit tettek idáig? Miért fontos? Ebből deríthető ki, hogy akut vagy krónikus a panasz, használt-e már valamilyen gyógyszert a beteg, és arra hogyan reagált.

Szed-e más gyógyszert, egyéb terméket egyidejűleg? Miért fontos? Több gyógyszer együttes szedésekor olyan kölcsönhatások alakulhatnak ki a szervezetben, amelyek az egyik hatását csökkentik vagy megszüntetik, míg a másikat felerősítik, vagy növelik a mellékhatások előfordulásának veszélyeit. Ilyen típusú kölcsönhatások nem csak gyógyszer–gyógyszer, hanem gyógyszer és „gyógytermék”, de még gyógyszer és élelmiszer között is felléphetnek. Azonos hatóanyag-tartalmú gyógyszerek együttes szedése túladagoláshoz vezethet!

Van-e tudomása gyógyszerérzékenységről, allergiáról? Miért fontos? Mert így elkerülhető az azonos hatóanyag-tartalmú, de más fantázianevű készítmény választása. Bizonyos gyógyszerekre való érzékenység, allergia előrevetítheti a néhány más hatóanyagra való érzékenységet.

Nem minden esetben fognak a kollégák valamilyen gyógyszert vagy egyéb terméket ajánlani, előfordulhat, hogy az adott panasz életmód-változtatással megoldható. Másik véglet, amikor a panaszok, tünetek alapján nem kezdhető meg az öngyógyszerelés, orvosi diagnózisra és beavatkozásra van szükség. Ebben az esetben a gyógyszerész nem gyógyszert ad, hanem a háziorvoshoz irányítja a beteget.

Dr. Horváth-Sziklai Attila

Megjelent a hypertonia2014/1. számában

Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!