Stroke és alapellátás
A stroke önmagában a 3. leggyakoribb halálok, de a szív-érrendszeri halálozások között aránya növekszik. Dr. Bereczki Dániel, a Magyar Stroke Társaság elnöke idei beszámolója szerint évente 120 ezer friss beteg diagnózisában szerepel a betegség kódja. Egyharmaduk meghal, további egyharmaduk tartós egészségkárosodást szenved (évente 5 millió ember válik tartósan rokkanttá a világon), egyharmaduk pedig szerencsére felépül.
Harminc évvel ezelőtt nem sokat tudtunk kezdeni a szélütéssel. (Sem megelőzés, sem rehabilitáció!) Az utóbbi 20 évben a Nemzeti Stroke Programnak köszönhetően lényeges javulás észlelhető, de a fejlett nyugathoz képest a lemaradásunk konzerválódott. A szélütés manapság is négyszer gyakoribb hazánkban, mint például Ausztriában: nálunk félóránként alakul ki egy újabb megbetegedés, míg ott kétóránként.

Mérj csapást a stroke-ra!
Dr. Csiba László agykutató professzor úgy kalkulál: ha a magas vérnyomásos betegek felének optimális szintre állítanánk be a vérnyomását (jól kontrollálnánk), ha szívritmuszavarban (pitvarremegés) hatékony volna a véralvadás-gátlás, ha a lusták felét mozgásra ösztönözve lefogyasztanánk, ha a dohányosok fele leszokna szenvedélyéről, 30%-kal csökkenne a stroke okozta halálozás. A magas vérnyomás kiemelt jelentőségű, mert az összes stroke egyharmadáért felelős.
A vértelen szélütés nem jár fájdalommal, gyakorta nem veszik komolyan, vagy már későn. Előfordul, hogy az ijesztő tüneteket észleli magán valaki, de ezek percek-órák alatt rendeződnek. Ez a TIA, vagyis átmeneti agyi keringészavar. Ekkor még nem pusztul el jelentős mennyiségű agysejt. Betegeink átélhetik úgy, hogy nem tulajdonítanak neki jelentőséget, napirendre térnek felette, nem is jelzik orvosuknak. Tudjuk, hogy – hasonlóan a szív anginás panaszához – a TIA az agy anginája. Mára a TIA jelentősége felértékelődött: azonnali kivizsgálást indokol. Európa-szerte „SOS-TIA” ambulanciákat szerveznek, így csökkentve az ezt követő stroke várható gyakoriságát. A szójáték szellemes propagandája: Strike Out Stroke (Mérj csapást a stroke-ra!)
Szélütéskor az idő = élet!
Mi, magyarok előszeretettel hívjuk indokolatlanul a mentőket, de ez egyike azon kiemelt eseteknek, amikor egyből a mentőket kell hívni, ne a háziorvost vagy az ügyeletet riasszuk!
Általában 3 óra az az időtartam, melyen belül sikerrel kecsegtet a gyors, szakszerű beavatkozás. Ez manapság zömmel azonnali vérrögoldást jelent!
Gond még, hogy az esetek csaknem 15%-ában a tünetek éjjel, alvás közben kezdődnek, tehát reggel nem tudunk következtetni a kialakulásának időtartamára. Bizonyos kezelések 4,5–6 óra elteltével sem reménytelenek. Ha nem kezeljük a stroke-ot idejében és megfelelően, agyunk óránként 3,5 évet „öregszik”.
Az Európai Unióban a stroke ellátása kétszintű:
- a Stroke részlegen a sürgősségi ellátás,
- a Stroke centrumban a teljes ellátás (idegsebészeti, invazív radiológiai) is biztosított.
Sajnos még ma is sok kórházunkban a sürgősségi részlegre (SBO) kerülnek a szélütöttek, itt történik képalkotó diagnosztikájuk, a vérrögoldás megkezdése. Egyre több kórházban építettek ki stroke részlegeket, itt folyik – állandó monitorozás mellett – a vérrögoldó kezelés. (Nem egyenlő az intenzív ellátással.)
Országszerte a betegek 80%-a 1 órán belül stroke részlegre kerülhet.
Szinte mindenütt hozzáférhetők a sürgős képalkotó vizsgálatok: CT = számítógépes röntgen-rétegvizsgálat (a gyakorlatban ezt végzik sürgősséggel), MR = mágneses rezonancián alapuló agyi vizsgálat.
Életmentő véralvadásgátlás
Ha betegünk pitvarremegésben (PF) szenved, aranyszabály a tartós véralvadásgátló kezelés!
Fiatalkorban inkább a szíven belüli kóros ingerképző góc kiiktatására törekszünk modern szívsebészeti beavatkozással (nem nyitott mellkasműtéttel). Idős betegeink igen jól tűrik e ritmuszavart, szubjektíve nem érzik, nincsenek rosszul. Nehéz egy panaszmentes beteggel elfogadtatni a tartós véralvadásgátló kezelést, megértetni a jelentőségét, pedig számukra ez elengedhetetlen.
Pitvarremegésben szenvedő betegeink zömmel K-vitamin (egy véralvadásban fontos vitamin) ellen ható szert, kumarin-származékot szednek, amely olcsó, könnyen „kormányozható”, hamar kiürül, de folyamatos vérkontrollt (INR) és megfelelő beteg-együttműködést feltételez. Bőr alatti piciny vérzések előfordulhatnak viszketéssel. Néha emiatt, és mert idős betegeink megbízható, pontos gyógyszerszedési hajlama romlik, egyre inkább terjed a warfarin. Elhúzódóbb hatású, adagja „heti összdózisban” adható meg, tehát némi bevételi pontatlanság nem borítja fel a véralvadásgátlást. Ha páciensünk elfogadta, az ellenőrző vérvételek nem jelentenek akadályt. Ezt zömmel az őket otthonukban felkereső „körzeti nővér” oldja meg. Az INR-értéknek 2-3 között kell lennie, ez alatt nem kellően hatékony a véralvadásgátlás (nem véd eléggé a trombózistól), e fölött fokozódik a vérzésveszély. Számolnunk kell az ételek K-vitamin-tartalmával. Optimális véralvadásgátlás mellett 67%-kal csökken a stroke előfordulása és 27%-kal a halálozás. Pitvarfibrilláció kezelésében nem engedhetők meg a bizonyítottan nem hatásos kezelések, a homeopátiás, természetgyógyászati próbálkozások, „energia lehívások” és egyéb kuruzslások.
A véralvadásgátló kezelés csak ritkán ellenjavallt: pl. gyakorta eleső, önmagukat megütő idősek esetén, vagy ha szellemileg leépültek és nincs felügyeletük, kooperáció hiányában stb.
A ritmuszavarban nem szenvedők, vagy akiknek nem adható véralvadásgátló, 45-50 éves kor felett vérlemezke-összecsapzódást gátló kezelésben részesítendők acetilszalicilsavval (ASA). (A vértelen stroke megelőzésében hatása nem egyértelmű.) Előfordul hatástalanság, gyomorirritáció, érzékenység, vagy más okból nem adható (vérző gyomor-nyombélfekély). Még mindig kevés betegnek indikáljuk, de nagy részük így sem szedi.
Egyéb gyógyszerek is alkalmazhatók, ám ezek felírása az egyén, a társbetegségei és gyakorta több szakterület konzíliumának függvénye, főként a kiemelt gyógyszertámogatás miatt (szakorvosi javaslat szükséges).
A – remélhetőleg – közeli jövő a legmodernebb véralvadásgátlók elterjedése lesz: mint a direkt trombingátló, vagy az Xa véralvadási tényezőt gátló szer (részletesebben lásd a 12–13. oldalon).
Magyarországon évente kb. 600–800 szélütöttet kezelnek vérrögoldással. Ez nevetségesen kevésnek tűnik a halálozási statisztikához viszonyítva, különösen, ha összehasonlítjuk az évente kb. 13 ezer „szívkatéteres” beavatkozással.
Stroke utáni rehabilitáció
A rehabilitáció talán a legnehezebb háziorvosra (is) háruló tevékenység, az alapellátás egyedül nem is tud megbirkózni vele. A stroke-on átesett beteg a kórház után – ahol jó esetben rehabilitációs utókezelésen is átesett – úgy érzi, magára marad. Szerencsés esetben családja mellette áll. E támasz nélkül a beteg is, mi is elvesztünk.
A rehabilitáció célja a mindennapi élettevékenységek visszaállítása, a lehető legnagyobb önállóság elérése.
Amerikai vizsgálat igazolta, hogy az otthoni rehabilitáció ugyanolyan mértékben javította a járásképességet, mint az intézeti. Egy év elteltével mindkét módszerrel a betegek felénél találtak számottevő mozgásjavulást.
A stroke utáni ellátás igazi csapatmunka. A csapat legfontosabb tagja maga a beteg, de a hozzátartozó kellő aktivitása is fontos. Vigyázat, abban segítsen, amiben szükséges! Ne végezzen el olyan, az ápolt kényelmét szolgáló tevékenységet, melyet a betegnek kellene gyakorolnia, erőltetnie saját rehabilitációja érdekében. (Ne szolgálja ki mindenben, ne kímélje túl!)
A tudás életet menthet!

A nehézségek ellenére az utóbbi években – örvendetesen – mégis csökkent a szélütésben meghaltak aránya. Remélhetjük-e, hogy eme tény mögött a tudatosabb egészségmegőrző életmód állna? Sajnos nem! Egyrészt javult az ellátás struktúrája, hozzáférhetősége, másrészt korszerűbb, hatékonyabb gyógyszereket szednek betegeink némileg javuló együttműködéssel.
Hazánkban a születéskor várható élettartam az utóbbi időben több mint 4 évvel nőtt, amiben mégiscsak van némi szerepe a háziorvosok áldozatos munkájának a stroke-megelőzés terén is.
Kevesen tudják, hogy bármely közösségben az egészségügy dolgozóinak odaadó munkája is csak 11%-ban javíthatja – az adott területen – az ellátás hatékonyságát. A többi társadalmi, gazdasági, tradicionális műveltségi, iskolázottsági, igényességi, kulturális adottságok függvénye.
Nyilvánvaló, hogy a megelőzés kecsegtetne legtöbb sikerrel és legolcsóbb is volna, de ez elképzelhetetlen a lakosság, a nagyközönség – a lehetséges érintettek – képzése, érdekeltté tétele, bevonása nélkül! Fejlesztenünk kell egészség-tudatunkat, egészség-kultúránkat!
Dr. Csomos Imre