Törődjön (többet) a veséivel

Hogyan lassítható a vesefunkció romlása?

A vese összfunkciójának legjobb jelzője a vesegomolyagok (glomerulusok) szűrési képességét jelző érték, az ún. glomerulusfiltrációs ráta (GFR), ennek alapján történik az idült vesebetegségek stádiumokba osztása is. A GFR azt a látszólagos vérplazma-térfogatot jelenti, amit a vesék időegység alatt „megtisztítanak”. Normálisan ennek értéke egy perc alatt kb. 100 ml (fiatalokban valamivel több, idősekben kevesebb), vagyis a mért érték azt mondja meg, hogy hány százalékos a vesefunkció. A hazai laboratóriumok többsége a vizsgálatkérő lapon szereplő életkor és nem figyelembevételével automatikusan kiszámolja és megadja a becsült GFR-t minden egyes szérumkreatinin-vizsgálat elvégzésekor.

Bár az idült vesebetegség súlyosságának megítélésében a GFR szintje meghatározó jelentőségű, a betegség megjelenése és lefolyása a kiváltó októl és számos más tényezőtől függően különböző. A betegek jelentős részében a vesebetegség előrehalad, ennek üteme azonban változó. Egy csökkent, de stabil GFR esetén nyilvánvalóan más a kórjóslat és a kezelés, mint egy gyorsan csökkenő GFR esetén. A szív- és érrendszeri veszélyeztetettség az egészségesekéhez képest fokozott stagnáló vesebetegség esetén is, azonban a vesefunkció gyors romlásakor tovább nő. A romló vesefunkció számos egyéb szövődménnyel (pl. magas vérnyomás, vérszegénység, csont- és ásványianyagcsere-zavar) is jár. A fentiek miatt minden idült vesebetegben meg kell vizsgálni a vesefunkcióromlás ütemét, és azt, hogy ebben milyen tényezők játszanak szerepet. Ezek minél korábbi felderítése, módosítása, lehetőség szerinti megszüntetése jelentősen javíthatja a vesebetegség kimenetelét.

A GFR-csökkenés alapján megjósolható a vesepótló kezelés elkezdésének ideje is. Pl. ha a GFR ma 24ml/perc, és 12 hónappal ezelőtt 30 ml/perc volt, ez azt jelenti, hogy kéthavonta átlagosan 1 százalékot romlott a vesefunkció, ezért ha minden változatlan marad, akkor kb. 28 hónap múlva csökken 10 százalékra, ami általában már vesepótló kezelés elkezdését teszi szükségessé. Gyors ütemű vesefunkció-romlásról beszélünk, ha a GFR egy év alatt több mint 5 ml/perccel, vagy 10 év távlatában több mint 10ml/perccel csökken. Ezekben az esetekben feltétlenül keresnünk kell, hogy milyen tényezők állnak a gyorsan előrehaladó betegség háttérben. Bizonyított, hogy a jelentős fehérjevizelés, a rosszul beállított hipertónia és cukorbetegség, a szívelégtelenség, valamint az ún. nemszteroid gyulladásgátlók és fájdalomcsillapítók rendszeres szedése gyorsítja a vesefunkció romlásának az ütemét. Valószínűsíthető, bár napjainkban egyértelműen még nem bizonyított, hogy a dohányzás, a magas vérzsírok, a magas húgysavszint, a vérszegénység és a húgyúti szűkület (pl. a prosztata megnagyobbodása miatti vizelet-elfolyási zavar) is hasonló hatású. Vagyis a vesefunkció-romlás lassítása érdekében elsősorban ezeket a tényezőket kell keresnünk és lehetőség szerint kiküszöbölnünk. Röviden tekintsük át, hogy milyen lehetőségeink vannak az egyes esetekben.

Fehérjevizelés

A vesegomolyagon átszűrődő nagy mennyiségű fehérje károsítja a vesecsövecskéket (tubulusokat), a vese állományában hegesedést indít el. Jelentős fehérjevizeléssel elsősorban cukorbetegségben és vesegomolyag-megbetegedések, ún. glomerulonefritiszek esetében találkozunk. Ilyenkor a fehérjevesztés ellenére a diéta fehérjetartalmát csökkenteni kell, ugyanis a fehérjedús étkezés kitágítja a vesegomolyag előtti ereket, így megemeli a glomerulusban a nyomást, ami miatt még több fehérje fog a vizelettel ürülni. Általában testsúlykilogrammonként 0,8 g fehérjebevitelt szoktunk javasolni, amihez még hozzáadjuk a vizelettel elvesztett fehérje mennyiségét. Pl. egy 70 kg-os, napi 4g fehérjét vizelő beteg esetében 70×0,8+4=60g a napi ajánlott fehérjefogyasztás. Előrehaladott vesebetegség, súlyos veseelégtelenség esetén még szigorúbb megszorítást, akár 0,6 g/tskg fehérjetartamú diétát is alkalmazhatunk a nyomás csökkentése érdekében. Vigyáznunk kell azonban, hogy ez megfelelő kalóriabevitellel párosuljon, ne alakuljon ki alultápláltság. A fehérjeszegény diéta egyben általában sószegény is, ami a magas vérnyomás kezelésében és a vízvisszatartás, ödémaképződés megelőzésében is alapvető fontosságú. A vesebetegek diétájával kapcsolatban az elmúlt években számos könyv jelent meg, ezek átolvasása, dietetikus tanácsainak kikérése feltétlenül javasolható.

Magas vérnyomás

A magas vérnyomás közvetlenül károsítja a vese kisereit és a vesegomolyagokat. Ha a vesebetegséghez hipertónia társul, a mai ajánlások a vérnyomás 130/80 Hgmm alatt tartását javasolják, de fehérjevizelés esetén még alacsonyabb érték elérését tartják kívánatosnak. A fehérjevizeléssel társuló betegségekben a gyógyszerek közül a vesegomolyagok nyomását erőteljesebben csökkentő szereket ajánljuk elsőként. Ezen megfontolásból cukorbetegekben már kis mennyiségű fehérjevizelés (mikroalbuminuria) esetén indokolt lehet adásuk akkor is, ha azt a vérnyomás még nem is tenné szükségessé. A kívánt érték elérése azonban legtöbbször egyéb szerek adását is igényli, ezek közül vesebetegekben a vízhajtók rendszerint nem kihagyhatók az ödéma megszüntetése és a vérnyomás csökkentése érdekében.

A vesék vérellátását csökkentik az ún. nemszteroid gyulladásgátló szerek, melyek jelentős részben már vény nélkül is kaphatók, elsősorban ízületi fájdalmak kezelésére. Már néhány tabletta bevétele ronthatja a vesefunkciót, ez különösen a volumenhiányos állapotok (pl. hasmenés, láz, szívelégtelenség) esetében lehet veszélyes, akár heveny veseelégtelenséghez is vezethet. Tartós szedésük felgyorsítja bármilyen eredetű vesebetegség romlását. Különösen vigyázni kell a kombinált fájdalomcsillapító készítményekkel, mert ezek két potenciálisan vesekárosító szer mellett koffeint is tartalmaznak, ami a gyógyszerhez való hozzászokás veszélyével jár. Kb. 3 kg-nyi gyógyszer bevétele, pl. 10 évig napi 1 tabletta szedése önmagában, egyéb ok nélkül is idült veseelégtelenséget okoz.

Szívelégtelenség

Szívelégtelenség esetén a vesék vérátáramlása, oxigénellátása csökken, ezért felgyorsul a vesefunkció-vesztés üteme. A szívelégtelenség kialakulásában a magas vérnyomás, a vérszegénység, valamint a vesebetegség miatt felgyorsult érelmeszesedés, koszorúér-szűkület játszik szerepet. Fontos, hogy ezeket a szűkületeket időben, még az szívinfarktus kialakulása előtt felismerjük. Mellkasi fájdalom, ritmuszavar jelentkezése esetén forduljunk orvoshoz, az idejében elvégzett érfestés során lehetővé válhat a jelentős szűkületek katéteres tágítása. Már kialakult szívelégtelenségben a kardiológusok gyakran kálium-spóroló vízhajtót is javasolnak, ilyenkor azonban vigyázni kell, mert egyes vérnyomáscsökkentők egyidejű szedése mellett veszélyesen magas szintre emelkedhet a kálium szintje vesebetegekben.

Egyéb tényezők

Az érelmeszesedés gátlása vagy esetleges visszafordítása természetesen nemcsak a koszorúereken, hanem a vese fő ütőerein, illetve kiserein keresztül közvetlenül is kedvező hatású a vesebetegségre. Ilyen megfontolások miatt is javasolt a dohányzás abbahagyása és a magas vérzsírok erőteljes csökkentése. A koleszterinszint csökkentésére ma már hazánkban is nagy hatékonyságú készítmények állnak rendelkezésünkre, melyekkel biztosítható a laborleleten szereplő normális értéknél szigorúbb célérték elérése.

A kifejezett vérszegénység kezelése szintén lassíthatja a vesebetegség előrehaladását. Ez részben annak köszönhető, hogy a kezelés javítja a szív munkáját, azonban az oxigénellátás javítása a vesében zajló hegesedést közvetlenül is csökkenti. A vesebetegek vérszegénységét az okozza, hogy a károsodott vesék nem tudnak megfelelő mennyiségű vérképző hormont, eritropoetint, röviden EPO-t termelni. Ma azonban hazánkban is rendelkezésre állnak megfelelő mennyiségben géntechnológiai úton előállított EPO-készítmények. Hetente, esetleg havonta adott EPO-injekcióval és vaspótlással a kifejezett vérszegénység vértranszfúzió nélkül korrigálható, ezáltal a betegek életminősége is jelentősen javítható. A vérszegénység túlzó korrekciója azonban kerülendő, mert az a szív-érrendszeri betegségek, főleg a stroke veszélyét fokozza, ezért is szükséges a vérkép rendszeres ellenőrzése.

A fenti beavatkozások révén nemcsak a vesebetegség előrehaladása lassítható, és így a vesepótló kezelés elkezdésének ideje tolható ki, hanem a betegségek szövődményei is később, enyhébb formában jelentkeznek. Különösen fontos, hogy a vesebetegség miatt felgyorsult érelmeszesedés következményei is megelőzhetők, késleltethetők ezáltal. Ne feledjük el ugyanis, hogy a vesebetegek többsége napjainkban szív-érrendszeri betegség miatt meghal, mielőtt még vesepótló kezelésre lenne szüksége!

Dr. Mátyus János

A Debreceni Egyetem Belgyógyászati Intézetének docense, az elmúlt évtizedben a hazai nefrológiai szakmai irányelvek kidolgozását vezette. Több mint 40 tankönyvfejezet és 120 tudományos cikk szerzője, klinikai munkásságát a vesebetegek javaslatára Ádám Edit-emlékéremmel és Batthány-Strattmann László-díjjal ismerték el.