A magas vérnyomás népbetegség, mely a felnőtt lakosság több mint egyharmadát érinti. A betegség alapvetően meghatározza a lakosság betegségekkel, halálozással kapcsolatos mutatóit, a keresőképességet és munkaképességet. Ismert tény, hogy a magas vérnyomás a leggyakoribb diagnózis a fejlett országokban. A nemzetközi adatok szerint az új hipertóniás betegek száma 15 év távlatában 27%-kal növekedett, az előrejelzések pedig azt mutatják, hogy 2025-re 60%-kal nő a világon a hipertóniások száma, azaz 1,56 milliárd embert, a világ felnőtt lakosságának 29%-át érinti.
Gerald Reaven amerikai endokrinológus, a Stanford University School of Medicine professzora, 1988-ban Banting-emlékelőadásában hívta fel a figyelmet a magas vérnyomás, a kóros vérzsírértékek és a csökkent glükóztolerancia (vércukorszint-emelkedésre való hajlam) viszonylag gyakori együttes előfordulására, és arra, hogy ebben az esetben mindig kimutatható az inzulinrezisztencia és a vér emelkedett inzulinszintje. Ezt a tünetcsoportot, amely később kiegészült az elhízással, x-szindrómának nevezte. Időközben több elnevezésváltozat (új világ szindróma, halálos négyes, csendes gyilkos, multimetabolikus szindróma és még sok egyéb) született, jelenleg a metabolikus szindróma (anyagcserével kapcsolatos tünetegyüttes) név használatos.
A vesék létfontosságú szerepet játszanak az anyagcsere során keletkező salakanyagok kiválasztásában, és a testből való kiürítésében, a testnedvek összetételének beállításában, fontos hormonok termelésében. Idült (krónikus) veseelégtelenségben a vesék szerteágazó működése többnyire fokozatosan, folyamatosan és visszafordíthatatlanul romlik, majd teljesen megszűnik, s végállapotú veseelégtelenség alakul ki.
A művesekezelés (dialízis) Magyarországon a 60-as évek végén, 70-es évek elején indult néhány nagyobb városban. Azt, hogy minden megyében legyen vesepótló kezelés, műveseállomás, a 80-as évek végére érte el az ország. Nagy lendületet adott a továbbfejlődésnek a dialízisellátás privatizációja a 90-es években. Ma gyakorlatilag az országban mindenki dialízisellátásban részesül, akinek szüksége van rá – és elfogadja. A felnőtt lakosságot 58, a gyerekeket 5 centrum szolgálja.
Túlzás nélkül állítható, hogy napjainkban szinte minden szív- és érrendszeri beteg béta-blokkoló kezelésben részesül, aki pedig nem kap ilyen hatású gyógyszert, annak – ritka kivételtől eltekintve – ez indokolt lenne. A következő áttekintés a gyógyszercsoport fontosabb jellemzőit foglalja össze, valamint azokkal a betegségekkel foglalkozik, amelyekben ennek a gyógyszercsoportnak a hasznosságát nagy esetszámú vizsgálatok, klinikai megfigyelések, illetve bizonyítékok támasztják alá.
Doktor úr! Én nem is vagyok beteg, jó a vérnyomásom. Meddig kell még a gyógyszereket szednem? – Annyira beteg vagyok, hogy már örökké kezelésre szorulok? – Nem fáj semmim. Most is jó a vérnyomásom, nem hagyhatnánk abba ezeket a gyógyszereket? – Két hete elfogyott a gyógyszerem, azóta sem rosszabb a vérnyomásom. – Miért kell a szemészetre menni, ha jól látok, miért kell a szívemet vizsgáltatni, ha nincs rá panaszom, minek a sok vizelet- és vérvizsgálat, egyáltalán miért kell velem ennyit foglalkozni?
Szerkesztőségünk felkérésére a jelenleg vásárolható termékekből mutatok be pontos vérnyomásérték meghatározására alkalmas készülékeket. A cikksorozattal segítségére kívánok lenni mindazoknak a tudatos vásárlóknak, akik megfogadják tanácsomat: jót vegyen, ne olcsót! Bármelyik ismertetett készüléket választja, nem vásárol rosszat. Ezért nem is végeztem rangsorolást, hogy jó, még jobb, legjobb. Mindegyik kiváló. A lényeg, hogy a megbízható készülékek között válogasson. Lapunk előző számában három típus szerepelt. Szerencsére több ilyen van.
Lassan kaptatok fel a lépcsőn, próbálok látszólag egyenletes tempót tartani. Hallom, ahogy dübörög a szívem, kiver a veríték. Fújtatok, mint egy gőzmozdony, a vérnyomásom is az egekben lehet. Muszáj megállnom… Megigazítom a nyakkendőm, a kilátást dicsérem a kollégának. Megértően mosolyog. Még szerencse, hogy csak ritkán romlik el a lift. Talán bele is halnék, ha naponta kellene a másodikra gyalogolnom.
Néha úgy érzem magamat, mint egy tökéletes vegyi üzem, ahol egy rendszerhiba folytán mindig valamilyen gond támad a logisztikával. Van, amikor a bejuttatott alapanyag minőségével van a probléma: csupa sült krumpli, kolbász, jó szalonna érkezik a tápanyagcsatornán, és van, amikor a mennyiségével van inkább a baj: pár üres kávé gördül a szalagon egy kis száraz csokis keksszel. A szervezet hangosbemondói máskor is bekapcsolnak. „Karbantartási hiba: vitamint, ásványi anyagot az előírás szerint azonnal adagolni!”
A Magyar Hypertonia Társaság a Magyar Stroke Társasággal együttműködve folytatja az Éljen 140/90 alatt! elnevezésű mozgalmát. Az idei Tudatos törődés program a stroke (szélütés) megelőzésére helyezi a hangsúlyt, felhívva a figyelmet arra, hogy a magasvérnyomás-betegség megfelelő és tudatos kezelésével csökkenthető a stroke kialakulásának veszélye.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a Nemzetközi Diabetes Szövetség (IDF) szervezésében 1989-ben az olaszországi St. Vincentben az európai egészségügyi kormányzatok, a cukorbeteg-szövetségek és a betegek ellátását végző szakemberek részvételével konferenciát tartottak. Itt meghirdették az ún. St. Vincent-i Deklarációt, amely hangsúlyozta a cukorbetegség (diabetes mellitus) fokozódó népegészségügyi jelentőségét, szorgalmazta a gondozási feladatok kidolgozását. A legfontosabb cél a cukorbetegséggel kapcsolatos szövődmények és halálozás csökkentése volt.
Számtalan betegség kialakulásában jelentős szerepe van a helytelen táplálkozásnak és életmódnak. A túlzott energiabevitel, zsír- és cukorfogyasztás nem csak az elhízás kockázatát rejti magában, hanem a cukorbetegség és a magasvérnyomás-betegségét is. Egészséges táplálkozással és életmóddal csökkenthetjük a szív- és érrendszeri betegségek, a magasvérnyomás-betegség és a daganatos betegségek kialakulásának kockázatát.
A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét! A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!
