Prediabétesz és a rostok

A prediabétesz a cukorbetegség előszobája, egyfajta figyelmeztető állapot. A 2-es típusú diabétesz ugyanis nem hirtelen alakul ki, hanem hosszú folyamat eredménye, ami során a szervezet szénhidrátanyagcsere-szabályozó képessége fokozatosan romlik. Beavatkozás nélkül az egyensúlyi állapot – azaz a homeosztázis – egyre inkább felborul, és cukorbetegség, illetve annak szövődményei jelennek meg.

A prediabétesz olyan szénhidrátanyagcsere-zavar, amelyben a vércukorszint a fiziológiástól eltér, de még nem meríti ki a 2-es típusú diabétesz diagnosztikus kritériumait. Tehát a vércukorszint már nem normális, de még nem éri el a tényleges cukorbetegség szintjét. Az, hogy hol húzzuk meg a határt a fiziológiás állapot, illetve cukorbetegség vonatkozásában, a WHO, a nemzetközi és a hazai diabetológiai társaságok irányelvei határozzák meg. Természetesen minél nagyobb az eltérés a fiziológiás állapottól, annál nagyobb a további progresszió kialakulásának az esélye. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy megfelelő – főleg életmódbeli – prevencióval a folyamat még megállítható, sőt akár meg is fordítható.

Laboratóriumi meghatározása

A WHO kritériumai alapján a prediabétesz diagnózisa a terheléses vércukorvizsgálaton (OGTT) alapul. A vizsgálat során éhgyomorra 75 gramm oldott állapotú cukrot szükséges elfogyasztani, a 0. és a 120. percben történik a vénás vércukormeghatározás. A két vérvételi időszak között a vizsgált egyén táplálékot, illetve vízen kívül más folyadékot nem fogyaszthat, valamint testmozgást sem végezhet, mert ezek a tevékenységek fals mérési eredményhez vezethetnének.

Amennyiben az éhomi vénás vércukorérték 6,1–6,9 mmol/l között van, akkor IFG (emelkedett éhomi vércukor) állapotról, amennyiben pedig a 120 perces érték 7,8–11,1 mmol/l közé esik, akkor IGT (csökkent glükóztolerancia) állapotról beszélünk. Mindkét állapot prediabéteszt jelent, de az IGT egyértelműen magasabb diabéteszkockázatot reprezentál.

Bár hazánkban még a szakmai ajánlások szintjén nem elfogadott, kisebb anyagi terhe és jobb reprodukálhatósága miatt egyre inkább terjed a HbA_1c-alapú megközelítés is. A HbA_1c egy speciális molekula, amely az utolsó 3 hónap szénhidrát-anyagcseréjét tükrözi. Amennyiben értéke 6,5 százalék felett van, cukorbetegséget jelez. Az Amerikai Diabétesz Társaság (ADA) irányelve szerint 5,7–6,5 százalékos tartományban pedig prediabéteszről beszélünk. Az 5,7 százalékot azért választották határértéknek, mert a vizsgálatok szerint ez az a pont, ahol a cukorbetegség és a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázata meredeken emelkedni kezd.

A prediabétesz kezelése

Több nemzetközi tanulmány is igazolta, hogy a prediabétesz kezelésében az életmód-változtatásnak kiemelt szerepe van. A vizsgálatok alapján heti 150 percnyi fizikai aktivitás és a kiindulási állapothoz képest legalább hétszázalékos testsúlycsökkentés javasolt. A korábbi tanulmányok ismételt elemzése kimutatta, hogy amennyiben a fenti célok mellett a normoglikémia, azaz az egészségesnek megfelelő szénhidrát-anyagcsere is biztosítható, akkor minimálisra csökken a cukorbetegség esélye.

Amennyiben az életmód-terápia nem jár megfelelő eredménnyel, vagy nem kivitelezhető, ma már gyógyszeres kezelés is rendelkezésre áll. Prediabétesz esetén hazánkban is törzskönyvezett a metformin hatóanyag, illetve prediabétesz és túlsúly vagy elhízás együttes fennállása esetén a GLP-1-receptor-agonista csoportba tartozó készítmények adása jöhet szóba.

Az étrend szerepe

Gyakran hallani, hogy nem az a probléma, hogy túl sokat eszünk, hanem hogy túl keveset mozgunk. Ez az állítás alapvetően akár igaz is lehetne, de nézzünk egy konkrét példát. Egy hazai étteremlánc weboldalán szereplő adatok szerint a hamburgermenüjük energiatartalma hozzávetőlegesen 2000 kilokalória. Ez azt jelenti, hogy egyetlen ilyen étkezéssel bevittük az egész napra szükséges energiát. Ugyanakkor egyórányi tempós séta (5 km/h) körülbelül 300 kalóriát éget el. Ahhoz, hogy azt az egyetlen hamburgert „ledolgozzuk”, napi 6,5–7 órát kellene sétálnunk. Érthető tehát, hogy a mozgás mellett az étrendünkre is komoly figyelmet kell fordítanunk.

A 2-es típusú cukorbetegséggel élőknek – feltéve, hogy nem szorulnak inzulinkezelésre – valójában nincs szükségük speciális, korlátozó diétára. Számukra a „titok” az egészséges táplálkozásban rejlik, amelyhez ma a mediterrán étrend áll a legközelebb. Ennek alapját a magas rosttartalmú gabonafélék, zöldségek és a hüvelyesek alkotják, amelyeket naponta, minél nagyobb mennyiségben javasolt fogyasztani.

25–38 gramm rost kellene

Az ajánlott napi rostbevitel 1000 kcal-ra vonatkoztatva 14 gramm lenne, ami egy nő esetében hozzávetőlegesen napi 25, férfiaknál 38 gramm rostot jelent. A statisztikák szerint azonban a legtöbben ennek alig a felét fogyasztják.

A rostok nem csupán az emésztést segítik. Lassítják a tápanyagok felszívódását, elősegítik a normál bélflóra (mikrobiom) megőrzését, és kedvezően hatnak mind a szénhidrát-, mind a zsíranyagcserére. Azonban fontos különbséget tenni a természetes étkezési rostok és a táplálékkiegészítők között. Utóbbiakat négy fontos tulajdonság alapján csoportosíthatjuk: vízoldékonyság, gélképző képesség, viszkozitás és fermentálhatóság (lebontják-e a bélbaktériumok).

Mellékhatások nélkül

Sokan tartanak a rostpótlástól a mellékhatások miatt, és nem alaptalanul.

Az oldhatatlan rostok kevés folyadék mellett székrekedést okozhatnak. A könnyen bomló (fermentálható) rostok gázképződéssel, puffadással és hasfeszüléssel járhatnak.

Létezik azonban egy terápiás szempontból kiemelkedő csoport: a vízoldékony, viszkózus, de nem fermentálható rostok. Ilyen például a szintetikusan előállított HPMC (hidroxi-propil-metil-cellulóz), amely gyakorlatilag egy cellulózvázú rost, már napi 4 grammos dózisban is hatékony és nem okoz gázképződést, mivel a baktériumok nem bontják le. Ma már forgalomban van táplálékkiegészítőként is. A továbbiakban erről az utolsó csoportról lesz szó.

Stabilabb vércukorszint

Amikor a rostok a gyomorban találkoznak a táplálékkal, megnövelik annak sűrűségét. A bélben egy stabil, keresztkötésekkel rendelkező gélréteget alkotnak, amely bevonja a bélnyálkahártyát, így fizikailag lassítja a cukrok felszívódását. Ezáltal az étkezés utáni vércukoremelkedés már meglévő szénhidrátanyagcsere-zavar esetén is mérsékeltebb, és az állapotot az egészséges irányba mozdítja el.

Megfelelő rostbevitel hiányában a cukrok jelentős része a vékonybél kezdeti szakaszán szívódik fel. Megfelelő mennyiségű és minőségű rostpótlás esetén viszont a felszívódás elnyújtottá válik, és az étkezés utáni csúcsok sokkal laposabbak lesznek. Ehhez az a szervezet, amelynek van már szénhidrátanyagcsere-károsodása, sokkal könnyebben tud alkalmazkodni, mint a hirtelen nagy terheléshez.

Másrészt az elnyújtott cukorfelszívódás miatt az eljut a távolabbi bélterületekre is, ahol egy bélhormon (GLP-1) aktiválásán keresztül csökken a vércukorszint és az éhségérzet is. CGM-vizsgálattal, azaz folyamatos cukorméréssel a fenti jelenségek a klinikai gyakorlatban is igazolhatóak.

Metabolikus egészség

A cukoranyagcsere kedvező befolyásolása mellett a rostok a szív- és érrendszert is védik. Egyrészt megnehezítik a hasnyálmirigyben termelődő emésztőenzimek hozzáférését a táplálékban lévő zsírokhoz, így lassítják azok felszívódását, másrészt megkötik az epesavat, ami aztán a széklettel távozik ahelyett, hogy visszaszívódna, és újra tudna hasznosulni. A máj így kénytelen a koleszterint felhasználni az új epesavak termeléséhez, ami közvetve csökkenti a vér koleszterinszintjét.

Bár a változatos, rostdús étkezés továbbra is alapvető fontosságú, amennyiben ez a valóságban bármely ok miatt mégsem tud megvalósulni, a nagy viszkozitású, gélképző, nem fermentálódó rostok – mint például a HPMC – hasznos kiegészítőként szolgálnak az anyagcserehelyzet javításában. Bár a diabétesz teljes spektrumában alkalmazhatók, a gyógyszeres terápiákkal jól kombinálhatók, leghatékonyabbak a megelőzésben, valamint például prediabétesz esetén.

Wörwag Pharma Kft. RD/C/2026-63
Lezárás dátuma: 2026. 04. 27.

A témát részletesen feldolgozó előadás megtekinthető a CEOSZ YouTube csatornáján: https://youtu.be/M2bnqz3KtGk

Dr. Rosta lászló belgyógyász, háziorvos, diabetológus
a CEOSZ DiabPONT Továbbképző program szakértője