Pannon Diabetes díj 2026
Az Alapítvány a Cukorbetegekért és a Veszprém Megyei Diabetes Egyesület az I. Dunántúli Diabetes Hétvége (DDH) megrendezésének 20. évfordulójára 2011-ben Pannon Diabetes Díjat alapított. A díjat egy, a Dunántúlon dolgozó, a cukorbetegek ellátásában kimagasló szakmai és emberi teljesítményt nyújtó orvosnak és egy nővérnek vagy dietetikusnak ítélik oda az alapítók. Az alapítók a díj alapításával nagyrabecsülésüket kívánják kifejezni a cukorbetegek közvetlen ellátásában dolgozó orvos, nővér, dietetikus kollégáknak, szeretnének hozzájárulni az orvoslás megbecsülésének helyreállításához. A díjat az idei évben dr. Bagosi Zoltán és Shaubné Varga Zsuzsanna vehette át. A kitüntetettekkel Herth Viktória beszélgetett.
Beszélgetés dr. Bagosi Zoltánnal
Nem orvosi vívmányok fogják csökkenteni a cukorbetegek számát
Amikor a riporter a beszélgetés előtt megkapja interjúalanya életrajzát, könnyű helyzetben van – „csak” az embert kell a száraz adatok mellé tenni.
Dr. Bagosi Zoltán több mint két évtizede elkötelezetten szolgálja a cukorbetegek gyógyítását és gondozását – kezdődik az életrajz. – 2000-ben szerzett általános orvosi diplomát a Debreceni Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán.
Hajdúböszörményben gyerekeskedett, kiskori pályaválasztásából kimaradt a tűzoltó, a katona, sőt a kukás is, 6-7 éves korától tudta, hogy orvos akar lenni. Egy csípőízületi gyulladás miatt került kórházba, itt született meg benne a döntés, ahogy mondja, nem lehettek rossz élményei, ha így határozott. Édesanyja az egészségügyben dolgozott, asszisztensként. Épp ezért ő volt az egyetlen a családban, aki felhívta a figyelmét, vannak más szakmák is. Ám amikor fia megkapta az orvosi diplomáját, ő volt a legbüszkébb.
Belgyógyászként is beszűkül az ember
Pályáját a Zala Vármegyei Szent Rafael Kórház II. Belgyógyászati Osztályán kezdte, ahol azóta is töretlen elhivatottsággal dolgozik.
– Kalandvágyból indultam el, de annyira nem voltam bátor, hogy külföldre menjek. – Az is kiderült, hogy Veszprém volt az első terve, de itt akkor nem volt belgyógyászi állás. – Debrecenből Zalaegerszeg nagyon távolinak tűnt, Veszprémből már nem annyira. Tárnok Ferenc tanár úrtól, Gasztonyi Beáta tanárnőtől tanultam a belgyógyászatot, Oroszlán Tamás főorvostól és Bujtor Zoltán főorvostól – jelenlegi főnökömtől – pedig a diabetológiát.
2006-ban belgyógyász szakvizsgát szerzett, majd 2009-ben diabetológus képesítést.
– A műtéti szakmák nem vonzottak, s úgy láttam az egyetem alatt, hogy a belgyógyászat az a terület, ahol az egész embert kezeljük. Azóta persze rájöttem, hogy belgyógyászként is beszűkül az ember, bizonyos betegségcsoportok felé irányul a figyelme. A diabetológia területére Oroszlán Tamás csábított, szükség volt még egy orvosra a szakrendelésen. Már az első hónapokban bevettek a csapatba. Kongresszusokra járhattam, lehetőségeket biztosítottak, szabad kezet pedig először a terhességi cukorbetegség kezelése terén kaptam.
A gesztációs hölgyek aktívak, lelkesek
Kiemelkedő és egyedülálló munkát végez a gesztációs diabéteszes kismamák ellátásában is, akiket egy személyben kezel és kontrollál, biztosítva számukra a legnagyobb szakmai gondosságot ebben a különösen érzékeny élethelyzetben.
– A diabetológia leghálásabb területe a gesztációs diabéteszes hölgyek gondozása. Aktívak, lelkesek, minden szabályt betartanak. Itt nincs kudarc, csak sikerélmény. A COVID alatt rájöttünk, hogy ők a legőszintébbek is, még telefonon sem hazudnak a vércukorértékeikről. A kezelőorvos számára ez „lubickolás”. Amikor az egészséges kismama szembesül a gesztációs diabéteszével, nem hagyom, hogy megijedjen, pánikba essen. Az 1-es típusú cukorbeteg anyukáknak pedig viccesen szoktam mondani a szülés után: dugjuk vissza a babát, mert olyan jó vércukorértékei sosem voltak, mint a terhessége alatt.
Nemcsak rajtam múlik az eredmény
Több mint húsz éve vesz részt a cukorbetegek gondozásában mind a fekvő-, mind a járóbeteg-ellátás területén. Különös figyelmet fordít az 1-es típusú diabéteszes betegek kezelésére.
– A diabetológia az onkológia mellett a leginnovatívabb, az egyik leggyorsabban fejlődő szakterület. Megújuló tudomány, így nem lehet belekényelmesedni. Ráadásul a fejlődés nem elméleti jellegű, hanem a mindennapok része. Azt is szeretem a diabetológiában, hogy nem csak rajtam múlik az eredmény. Én sínre állítom a beteget, s ha elfogadja, amit mondok, rájön, hogy sok eszköz van a kezében. Hozzám csak azért kell visszajönnie, hogy ha szükséges, visszatereljem a sínre. Sosem okozott gondot nekem a kommunikáció, s meggyőződésem, egy beteg életében nagyon fontos, hogyan beszél vele a kezelőorvosa vagy a gondozó csapat más tagja. Persze vannak kudarcok is, ezt is el kell fogadni. Nem mindenkit lehet meggyógyítani, jól kezelni akár a beteg, akár a betegség miatt.
Specialitása az inzulinpumpát, illetve folyamatos szöveti glükózmonitorozó rendszereket használó betegek gondozása, ami a modern diabetológia egyik legnagyobb szakértelmet igénylő területe.
– Amikor az osztályra kerültem, mint a legfiatalabbra rám bízták a technikai eszközökkel való ismerkedést. Ma már vannak nálam fiatalabbak, akiknek igyekszem megtanítani és megosztani velük ezt a feladatot, de most is szívesen foglalkozom a pumpákkal, szenzorokkal.
Szeretek tanítani
Nemcsak kiváló gyógyító, hanem elhivatott oktató is. Szerteágazó oktatói tevékenysége kiterjed a betegek edukációjára, az egészségügyi főiskolai és orvostanhallgatók képzésére, valamint a háziorvosok és diabetológusjelöltek oktatására is.
– A Zalaegerszegi Egészségügyi Főiskolán oktattam belgyógyászatot a gyógytornászoknak. Szerettem ezt is, de már sok volt a munkám mellett. Betegeket is szeretek tanítani. Amikor még volt a hévízi egyhetes edukációs tábor, mindig nagy örömmel mentem a diabéteszesek közé. Törekszem arra, hogy a betegek számára érthető nyelven magyarázzam el a cukorbetegséggel kapcsolatos tudnivalókat.
Rendszeres előadója a helyi, regionális és országos diabetológiai rendezvényeknek. Előadásai szakmailag magas színvonalúak, mégis közvetlenek, élvezetesek és egyediek. Vándorfi főorvos úr találóan fogalmazott: „olyan bagosis” előadások – vagyis szakmailag hitelesek, személyesek, és mindig magukkal ragadják a hallgatóságot.
– Van egy sajátos humorom, amit beleszövök az előadásaimba. De amióta főorvos vagyok, úgy érzem, illik komolyabbnak lennem.
Család, kikapcsolódás
Beszélünk arról is, ami nem szerepel egy szakmai életrajzban. Húszéves fia villamosmérnöknek tanul Budapesten, 15 éves lánya belgyógyásznak készült, de mostanában a fogorvosi hivatás felé kacsintgat.
– Örülök ennek. Kolléganőimet látva azt hiszem, egy nőnek az ügyeletekkel, túlórákkal fűszerezett kórházi munka nagyon nehéz. A mi családunk azért tud működni, mert a feleségem nem kórházban dolgozik, házi- és üzemorvos. Viszont jó, hogy orvos, mert tudunk beszélgetni szakmai dolgokról, empatikusabbak vagyunk egymás gondjai iránt.
Fiatal korában versenyszerűen atletizált, mára ebből a futás szeretete maradt. Másik hobbija az utazás, imádja a gasztrotúrákat, a finom borokat – s ha ez a három együtt van, tökéletes számára a kikapcsolódás.
– A munkaalkoholizmus nem jó, szükség van kikapcsolódásra. A COVID óta tudatosan mondok időnként nemet a felkérésekre, úgy súlyozom a feladataimat, hogy maradjon szabadidőm is.
Csökkenjen a cukorbetegek száma
Szakmai tudása, elhivatottsága, valamint betegei és kollégái iránti elkötelezettsége példaértékű. 2020 óta főorvosként végzi munkáját, szakmai tudásával és emberségével egyaránt meghatározó alakja az osztály és a régió diabetológiai ellátásának.
Szintén nincs helye egy életrajzban, viszont egy embert és szakembert bemutató beszélgetés során fontos kérdés: milyen tervei, vágyai vannak emberként, szakemberként?
– Amit el akartam érni, azt szakmailag, egzisztenciálisan elértem. Nincsenek nagy vágyaim. Szeretném elérni a nyugdíjas főorvos pozíciót úgy, hogy a nyugdíj mellett aktívan, de nem megerőltetően folytathassam, amit most csinálok. Szakemberként pedig azt remélem, hogy elkezd csökkenni a cukorbetegek száma. De meggyőződésem, hogy bár egyre több olyan gyógyszer van, amellyel jól lehet kezelni a diabéteszt, s vannak olyan jelek, hogy előbb-utóbb az 1-es típusú diabétesz talán gyógyíthatóvá válik, nem orvosi vívmányok fogják csökkenteni a cukorbetegek számát. Csak a már óvodában elkezdett és az élet során szisztematikusan folytatott egészségneveléssel lehet elérni ezt a célt. Tudom, hogy illúzió, de ha elkezdenénk a gyökereknél, nem csak rövid távon gondolkodnánk, 20-30 év múlva megjelennének az eredmények.
Beszélgetés Shaubné Varga Zsuzsannával
Hivatása a hobbija
Shaubné Varga Zsuzsannának a hivatása a szenvedélye, a munkája egyben a hobbija is. Nem ismerem őt személyesen, de rövid beszélgetésünk során minden szavából ez érződött.
Segíteni másoknak, másokon
Már a pályaválasztása is egyértelmű volt. Szívbeteg nagypapájához rendszeresen járt a körzeti orvos, dr. Dér Anna, s a kislány csodálattal nézte, ahogy egy injekciótól szeretett nagypapája jobban lesz. Elhatározta, ő is ezt szeretné: segíteni másokon, másoknak. Le akarták beszélni az egészségügyi pályáról, a család a vendéglátás felé tolta, az iskolában szinte erőszakosan az esztergomi kéttannyelvű gimnáziumba irányították. De Zsuzsa hajthatatlan volt, Sopronba, a Martos Flóra Egészségügyi Szakközépiskolába ment. Nem bánta meg azóta sem.
– A középiskolában már azt is tudtam, hogy belgyógyászaton szeretnék dolgozni. Ez is sikerült, Győrben, a Magyar Néphadsereg 6-os számú katonai kórházába épp akkor toboroztak szakembereket, odamentem, először a kardiológiára, majd Hidvégi doktor mellé a diabetológiára.
1996-ban, amikor a katonai kórház megszűnt, a Kardirex magánrendelőbe került, ott dolgozik azóta is, Strényer főorvos úr mellett. Igaz, jogilag nyugdíjas, de hivatását nem tudta nyugdíjba küldeni. Korábban főnővérhelyettes volt, ma „egyszerű” szakápoló, de ugyanazt csinálja, mint előtte: oktatja a cukorbetegeket.
Sok sikernek örülhet
– Szeretek a betegeknek segíteni. Nagyon jó érzés, amikor visszajönnek és azt mondják, nekem köszönhetik a jó eredményeiket. Mindig azt válaszolom: nem nekem, önmaguknak. De kétségtelen, hogy az én tanácsaimat fogadták meg.
Zsuzsának valójában önálló rendelése van, megadott időpontra várja a pácienseket és hosszan elbeszélget velük. Érik kudarcok is, persze, de legtöbbször sikereknek örülhet.
– Egy frissen diagnosztizált diabéteszes hölgy bevallotta, nagyon fél, hogy nem tudja megvalósítani a diétás étkezést, otthon férjére, két fiára főz. Megkérdeztem: ott ülnek-e a szoknyáján a konyhában? Ha nem, főzzön diétásan, észre sem fogják venni. Amikor kontrollra jött, mosolyogva mesélte, úgy történt, ahogy mondtam, sőt, időnként megdicsérték a férfiak az ételt, mondván finomabb, mint korábban volt. Az pedig külön győzelem, hogy fiai eddig nem ettek zöldséget, most azonban eleszik édesanyjuk elől az összekészített salátát, s morognak, anyu, eddig miért nem készítettél ilyen finomságot?
Ahogy mondtam, van, hogy kudarcot vall ő is, a diabetológus is. Egy agrármérnök halála mindkettőjüket megviselte, kedves, szimpatikus férfi volt, de az eszem-iszomról nem tudott lemondani. Mindent későn fogadott el. Mire igent mondott egy kezelésre, már másikra lett volna szükség.
– Ahogy főorvos úr szokta mondani: ha elindulnak a szövődmények, gyorsvonaton ülünk.
Példamutatás
Van egy harmadik betegcsoport, akiket győzködni kell. Mit lehet ilyenkor mondani, van aduász a szakápoló kezében?
– Én a példamutatást tartom annak. Sok hölgy hivatkozik a változókorra, a pajzsmirigyzavarra, ha nem sikerül fogynia. Mindkettőben érintett vagyok, még sincs rajtam érdemi súlyfelesleg. Fiatalon pedig azt szoktam mondani: ha annyit ennék, amennyit kívánok, én is elhíznék. Meg kell tanulni az önmérsékletet! Amikor a Súlyfelejtő klub működött, a betegekkel együtt tornásztam én is.
Túlsúlyosak fogyását segítette a klub orvosi előadásokkal, diétás tanácsokkal, pszichés vezetéssel és közös mozgással. Ezt a remek kezdeményezést sajnos a COVID elvitte, azóta nincs közös torna, egyénileg lehet a gyógytornászhoz bejelentkezni. Zsuzsa ezt máig sajnálja. Dr. Strényer Ferenc is elismerően beszélt erről a klubról:
– Eredményeiket 2015-ben Budapesten, a Közép-európai Elhízás Kongresszuson ismertették, az itt elhangzott több mint 800 esetet feldolgozó előadás társszerzője volt Zsuzsa, aki a klub életmód- és diétás tanácsadását vezette.
Mint kollégáról is nagyon elismerően nyilatkozott a főorvos úr:
– Zsuzsa stabil „háttérember”, aki nélkül nem lehetne a Kardirexben diabetológia. Tudja mit és miért teszünk a betegeinkkel, minden rábízott feladatot megold. Lépést tart a korral, a szakma fejlődésével, a DDH-, MDT-kongresszusok állandó résztvevője.
Gyöngykirakózás
Zsuzsa elvált, egyedül él Bágyokszováton (Csornától 10, Győrtől 35 kilométerre), s ahogy már írtam, hivatása tölti be az életét. No, nem egészen. A rendszeres mozgás számára kikapcsolódás, rendszeresen biciklizik a faluban, vagy a falu környékén, télen pedig szobabiciklin a lakásban.
– Meghívtak a falumban tartott egészségnapra előadónak, itt is mondtam, hogy mennyire fontos a mozgás, észrevették-e, hogy én milyen gyakran kerekezek a faluban. De a rendszeres séta is egészséges. Jó volt látni, hogy utána az asszonyok esténként rótták a falu utcáit.
Amikor otthon van, bent a lakásában, Zsuzsa olvasni szeret leginkább, regényeket és gyakran verseket. Mostanában pedig egy új hobbit szeretett meg, a gyöngykirakózást.
