Laboratóriumi kisokos cukorbetegeknek 1.
A labor szerepe a diabétesz diagnózisában és kezelésében
Miért kellenek rendszeres laborvizsgálatok? Mert a cukorbetegség diagnózisához és a kezelés ellenőrzéséhez elengedhetetlenek. Sajnos a cukorbetegségnek és szövődményeinek az a leggyakoribb tünete, hogy sokáig semmilyen tünet nincs. Csak a megfelelő időszakonként elvégzett laborvizsgálat során győződhetünk meg arról, hogy minden rendben van-e. A talált laboreltérések legkorábbi megfelelő kezelése megelőzi a szövődményeket!
Vércukorértékek a cukorbetegség diagnózisához
A normális éhomi vércukor 3,9–6,0mmol/l közötti. A cukorbetegség fennállását mindig laboratóriumi vizsgálattal kell bizonyítani! Otthoni vércukormérővel mért magasabb érték felvetheti a cukorbetegség fennállását, de nem elég bizonyíték.
A laborban mért éhomi 7mmol/l-t elérő vagy afeletti érték, illetve a 75 gramm glükóz elfogyasztása (OGTT – orális glükóztolerancia-teszt) után 2 órával mért 11mmol/l feletti értéknél beszélünk cukorbetegségről. A normális és a cukorbetegséget jelző értékek közötti sáv cukorbetegséget megelőző állapotot, szaknyelven prediabéteszt jelez.
Prediabétesz esetén is javasolt az életmód-változtatás, túlsúly fennállásakor testsúlycsökkentés és kisebb adagban metformin elkezdése a 2-es típusú diabétesz megelőzése céljából.
| A normális glükóztolerancia és a szénhidrátanyagcsere-zavarok diagnosztikai kritériumai (WHO, 2006) | |||
|---|---|---|---|
| A szénhidrát-anyagcsere állapota | Glükózkoncentráció, mmol/l (vénás plazma, laboratóriumi mérés) | ||
| Éhomi vércukorszint | Terheléses vércukorvizsgálat (OGTT), 2 órás érték | ||
| Normális glükóztolerancia | ≤6,0 | és | <7,8 |
| Emelkedett éhomi vércukor (IFG) | ≥6,1 de <7,0 (azaz: 6,1–6,9) | és | <7,8 |
| Csökkent glükóztolerancia (IGT)* | <7,0 | és | ≥7,8 de <11,1 (azaz: 7,8–11,0) |
| Diabetes mellitus** | ≥7,0 | vagy | ≥11,1 |
|
* Ha a 2 órás értéket nem mérik, akkor a kórisme bizonytalan marad. Abban az esetben, ha a 2 órás érték megfelel az IGT-nek és az éhomi vércukorérték <6,0 mmol/l, akkor izolált IGT áll fenn. Az IGT egyéb esetei IFG és IGT együttes fennállását valósítják meg, a hivatalos nevezéktan azonban csak az IGT kategória nevet használja.
** Cukorbetegség áll fenn tünetek mellett tetszőleges időpontban mért legalább 11,1 mmol/l-es vércukorszint esetén is. |
|||
Vércukorönellenőrzés cukorbetegeknél
Kezelési módtól függetlenül minden cukorbetegnél javasolt otthoni „laborkontroll”, vagyis vércukormérés. Ez azért fontos, mert a kívánatosnál magasabb vércukorértékek semmilyen panaszt nem okoznak, és azokat csak méréssel tudjuk igazolni. A mérések gyakorisága és módja viszont a kezelési módtól függ, ezt kezelőorvosukkal beszéljék meg.
Ma még csak az 1-es típusú betegeknél támogatott a folyamatos cukormonitorozás (CGM). Ez nem a hagyományos vércukormérés helyett van, hanem azt nagyon jól kiegészíti.
Az, hogy milyen határon belül mozogjanak a vércukorértékek, tehát mi a javasolt célérték, betegcsoportonként változó. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a kezeléssel az egyéni céltartományon belül azt a lehető legalacsonyabb vércukorszintet próbáljuk meg elérni és fenntartani, ami még biztonságos, elkerülve a vércukoreséseket.
| Vércukor egyéni céltartománya önellenőrzéskor | |
|---|---|
| Betegcsoport | Céltartomány,* mmol/l |
| Általában | 3,9–10,0 |
| Terhesség | 3,5–7,0 (7,8) |
| Felnőttek | 3,9–8,9 (10,0) |
| Idősek | 4,4–11,1 |
| Nagy hipoglikémia-kockázat (vese, májbetegek) | 5,0–10,0 |
| Érelmeszesedés (infarktus, stroke) | 4,4–10,0 |
| * Zárójelben az esetenként még megengedhető értékek. | |
A HbA1c szerepe a cukorbetegség diagnózisában
A vérben lévő glükóz, szintjének megfelelő arányban, több ponton kötődik a vörösvérsejtekben lévő vérfestékhez, a hemoglobinhoz. Ennek a „cukrozott” hemoglobinnak az arányát tudjuk mérni százalékban. A HbA1c arányos az elmúlt 2-3 hónap átlagos vércukorértékével, mivel ennyi a vörösvérsejtek élettartama.
A normális tartományban a HbA1c értéke nagyjából megegyezik az elmúlt 3 hónap átlagos vércukorértékével, de magasabb tartományokban már jelentősen alábecsüli azt. Így egy 5 százalékos HbA1c 5mmol/l-es vércukorátlagra, míg egy 11 százalékos érték 15mmol/l körüli átlagos vércukorra utal. Egyszerűsége miatt, mivel meghatározásához csak egyetlen vérvétel szükséges, bármely napszakban, az étkezési státusztól függetlenül, bevezették a diabétesz diagnózisában is. Eszerint normálértéke 5,6 százalék vagy az alatti, diabéteszre jellemző érték, ha eléri vagy meghaladja a 6,5 százalékot, az 5,7–6,4 százalék közötti tartomány pedig fokozott diabéteszkockázatra utaló értékeket, vagyis prédiabéteszt jelent.
A HbA1c szerepe a cukorbeteg-gondozásban
A diabéteszes betegek gondozásában, állapotuk követésében napjainkban alapvető szerepet játszik a HbA1c. Rendszeres meghatározása pótolhatatlan segítséget nyújt ahhoz, hogy megbizonyosodjunk arról, betegeink elérik-e az egyéni vércukorcélértéket. A klinikai vizsgálatok alapján a HbA1c értéke egyértelműen összefügg a diabéteszhez társult szövődményekkel. Tartósan magasabb értéke esetén sokkal gyakoribbak a szív- és érrendszeri, szemészeti, vese- és idegrendszeri szövődmények.
A diabétesz diagnózisakor, kezelésének megkezdésekor mindenképpen szükséges a HbA1c meghatározása, hogy tudjuk, honnan indulunk. A megkezdett kezelés után 3 hónappal kell elvégezni az első kontrollját. Abban az esetben, ha betegünk nem éri el az egyéni célértékét, akkor – a kezelés kiegészítése, módosítása után – mindig 3 hónap múlva mérjük meg a HbA1c-t.
A célértéken lévő betegeinknél 2-es típusban legalább félévente, 1-es típusban 3-4 havonta kontrolláljuk. A laboratóriumi finanszírozási protokoll szerint évente 4 alkalommal lehet elvégeztetni, tehát 3 hónapon belül nem ismételhető.
Fontos tudni, hogy a vércukoringadozás mértékéről a HbA1c nem nyújt felvilágosítást, a magasabb vagy alacsonyabb vércukorértékek önellenőrzéssel vagy folyamatos szöveti glükózmonitorozással, vagyis szenzor használatával azonosíthatók. A magyar finanszírozási protokoll az emelt támogatási körbe tartozó antidiabetikumok, a kiemelt támogatási körbe tartozó analóg inzulinok, valamint az 1-es típusú cukorbetegeknél az inzulinpumpa és a szenzorok támogatással történő felírhatóságát jórészt HbA1c-értékhez köti.
Az egyéni HbA1c-célértéket, amit minden betegnél meg kell határozni, döntően az életkor befolyásolja, de számos egyéb tényezőt is figyelembe kell venni:
- a beteg hozzáállása és várható erőfeszítései,
- a hipoglikémia kockázata,
- a lehetséges gyógyszer-mellékhatások,
- a diabétesz időtartama,
- a páciens várható élettartama,
- a társbetegségek,
- a meglévő szövődmények,
- a beteg szociális és anyagi helyzete.
Milyen HbA1c-célértéket szeretnénk elérni?
Általánosságban 7 százalék alattit, illetve olyat, ami a beteg szempontjából biztonságosan elérhető és hosszú távon fenntartható. Ma ezért inkább céltartományról beszélünk, ami 6–8 százalék között van. Szigorúbb célértéket, akár 6,5 százalék alattit határozhatunk meg újonnan diagnosztizált, fiatal cukorbetegeinknél, mivel esetükben hosszú a várható élettartam és jóval kevesebb a társbetegség. Ebben a kezdeti stádiumban a korai, hatásos kezelésnek hosszú távú jótékony hatása lesz.
Kevésbé szigorú egyéni célértéket írunk elő idősebb cukorbetegeinknek, ez általában 7,5–8,0 százalék, vagy akár lehet kicsit magasabb is. Idős betegeinknél rövidebb a várható élettartam, így a kissé lazább anyagcserekontroll késői szövődményeket előidéző hatására már nem kell számítani. Az alacsonyabb HbA1c, amit túl intenzív kezeléssel érünk el, viszont veszélyes lehet (hipoglikémia, testtömeg), fokozhatja a szív- és érrendszeri események előfordulását és a társbetegségek rosszabbodásához is vezethet.
Az 1-es típusú diabétesz diagnózisa
A cukorbetegség diagnózisa a vércukor- és a HbA1c-értékkel egyértelműen felállítható. Az, hogy 1-es vagy 2-es típusú beteggel állunk-e szemben, csak speciális vizsgálatokkal igazolható. Ennek tisztázása azért fontos, mert az 1-es típusú cukorbetegség feltétlenül inzulinkezelést igényel, a 2-es típus pedig általában nem.
Régebben úgy gondoltuk, hogy az 1-es típusú cukorbetegség csak gyermekkorban fordul elő, de ma már tudjuk, hogy előfordulásának gyakorisága életkortól független, csak a felnőttkori betegek átmenetileg eltűnhetnek a 2-es típusú betegek „tengerében”. Gyanújelek esetén feltétlenül el kell végezni a „tipizálást”, vagyis az 1-es típusú diabétesz igazolására szolgáló speciális vizsgálatokat. Ez egyszeri vérvételt jelent.
Milyen gyanújelek esetén kell tipizálást végezni?
- Extrém magas vércukor, tünetekkel és emiatt elkezdett inzulinkezelés;
- a megkezdett tablettás kezelés nem hatékony;
- normál testsúlyú beteg, negatív családi anamnézis.
A C-peptid-szint a saját inzulintermelés mértékéről ad felvilágosítást. Értékelése:
- >1,8 ng/ml – 2-es típus
- 0,6–1,8 ng/ml – „szürke zóna”, a vizsgálat ismétlése szükséges
- <0,6 ng/ml – 1-es típus
A levett mintából egyidejűleg a vércukorértéket is meghatározzák, mert az alacsony vércukoréték meghamisíthatja az eredményt, ilyen esetben normális vércukorérték melletti ismétlés szükséges.
A beadott inzulin nem befolyásolja a C-peptid szintjét, így tisztán mutatja a szervezet saját termelését. Magas vércukor miatt megkezdett inzulinkezelés melletti normálértéke 2-es típust bizonyít, ez alapján, ha inzulinnal normalizálódott a vércukor, lehetőség van a kezelés egyszerűsítésére, akár az inzulinkezelés teljes elhagyására is (de-eszkaláció).
Ellenanyag-vizsgálatok
A korábban említett esetekben, a tipizálás részeként mindig el kell végezni az ellenanyagszűrést. Az ellenanyag-vizsgálatok pozitivitása cukorbetegség esetén a hasnyálmirigy inzulintermelését pusztító folyamatot bizonyítja, és emelkedésük 1-es típusú cukorbetegség mellett szól.
A leggyakoribb ellenanyag-vizsgálatok:
- glutaminsav-dekarboxiláz elleni antitest (GADA),
- tirozin-foszfatáz-A2 elleni antitest,
- inzulin elleni antitest,
- ZnT8 elleni antitest.
Ha a mért vércukorértékek ugyan nem túl magasak, de cukorbetegséget igazolnak és az ellenanyag-vizsgálatok is pozitívak, akkor mindenképpen mielőbb végleges inzulinkezelést kell kezdeni, mert a betegség 1-es típusú, vagyis inzulinfüggő.
Dr. Strényer Ferenc
belgyógyász, kardiológus, diabetológus, lipidológus
A CEOSZ szakértője
