Bemutatjuk szakértőinket

Dr. Kiss Éva

A Diabetes magazinban olvasható információk mindig hitelesek. Ezt a szakszerűséget – a lapunkat és a cukorbetegek országos közösségét segítő – diabetológusoknak és egyéb szakembereknek köszönhetjük. Ebben az évben megismertetjük olvasóinkat azokkal a szakértőkkel, akik szerkesztőségünk és a CEOSZ munkáját segítik.

Dr. Kiss Éva 25 éve dolgozik belgyógyászként és diabetológusként Gödöllőn és Budaörsön. Gödöllőn él, ott is született, szereti szülővárosát.

– A kisvárosban köztiszteletben álltak a körzeti orvosok. Már óvodás koromban elhatároztam, hogy én is szeretnék ilyen köztiszteletben álló orvos lenni Gödöllőn.

Kiss doktornő elégedett a „minősítésével”, igaz, szigorúnak tartják.

Az a vicces legenda járja a városban, hogy éhezteti az asszisztenseit, mert eddig akivel együtt dolgozott, mindenki változtatott az életmódján és csökkent a súlya.

– A diéta komoly ellenállásba ütközik Gödöllő kistérségben is, éppen úgy, mint mindenütt az országban. Nehéz megértetni, hogy enélkül nincs célérték, nincs jó beállítás. Nem létezik olyan szer, olyan eszköz, ami mellett ne kellene diétázni.

Ráadásul a doktornőre nem igaz az a mondás, hogy vizet prédikál és bort iszik, épp annyi a súlya, mint az esküvőjén volt. A 18 éves korában vásárolt nadrág ugyan már egy kicsit szűk, de még mindig fel tudja venni.

Sokat tanultam

Apropó esküvő: férje csoporttársa volt az egyetemen, mindketten népköztársasági ösztöndíjasok voltak.

– Sokat tanultam, hogy felvegyenek a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre, majd hogy eredményesen elvégezzem.

Korán családot alapítottak, lányuk 36 éves, a Corvinus Egyetemen végzett nemzetközi kapcsolatok szakon, majd pénzügyi szakemberré képezte át magát. Fiuk, Péter 32 éves, Hollandiában diplomázott, most Németországban gazdasági informatikusként dolgozik.

Kiss doktornő gyerekorvos szeretett volna lenni, de amikor végzett, nem volt gyermekorvosi praxis Gödöllőn, így belgyógyász lett. Kárpótlásul nyolc évig ő volt a város iskolaorvosa. Gyermekszeretete alapján jogos a kérdés, hiányzik-e az unoka.

– A férjem testvére mellettünk lakik a családjával, tőlük van négy kölcsön unokánk, és a közelben lakó 86 éves édesanyámat is rendszeresen látogatjuk.

Ami szabadideje van, edzésre fordítja. Nagyon sokat bicikliznek a férjével. Magyarországon a Börzsönyben, Bükkben, Mátrában, Pilisben kerékpároznak. Hosszabb szabadságra is így mennek, jártak az Alpokban, Olaszországban, Németországban, Svájcban kerékpártúrán. Igaz, nemrég elektromos kerékpárra váltottak. Emellett a doktornő hetente háromszor úszik, súlyzós és szalagos edzéseket végez, még ellipszistrénerük is van.

Nagyon szeret főzni, a mediterrán modell szerint mindig színes, zöldséges ételeket.

A betegoktatás elkötelezett híve

Dr. Kiss Éva már fiatal orvosként is lelkesen részt vett a betegoktatásban. Emlékszem, lapunknak is sokat segített a kezdetekkor.

– Nem lakom együtt a cukorbetegekkel. Nélkülem kell dönteniük, meg kell tanítanom, hogyan döntsenek helyesen. Nemcsak a diéta a gond, tudni kell, mikor eddzen, ne vállaljon több műszakos munkát, a saját születésnapját kivéve ne vegyen részt szülinapi lakomákban. Ráadásul sok technikai dolgot is meg kell tanulni. Potenciálisan veszélyes terápiát kapnak a kezükbe, tudniuk kell bánni vele.

A doktornőnek régi álma egy ingyenesen hívható 80-as telefonszám, amelyen tanácsot kaphatnak a cukorbetegek jól képzett edukátorok segítségével.

– Az én telefonom sincs éjjel bekapcsolva, akkor sem tudom felvenni, ha rendelek. Egy hét 168 órából áll, s ez alatt a cukorbetegnek folyamatosan döntéseket kell hoznia. A 1812-es egészségvonalra rá lehetne csatlakoztatni ezt a diabétesz zöld vonalat, ami nagy segítség lenne.

Ugyanakkor a betegeim letöltötték az Egészségablakot és az OMSZ életmentő applikációját, fantasztikus mindkettő. A Gondosórával kiegészítve ezekre a kitűnően működő, felhasználóbarát, jövőbe mutató fejlesztésekre méltán lehet büszke Magyarország.

Tárgyilagos vagyok

– 1988-ban kezdtem a pályámat, azóta hatalmas változások történtek. A cukorbeteg gyermekeket körbevevő védőháló sűrűbb és biztonságosabb lett. Egyre több pedagógus tájékozott, tanfolyamokat végeznek. Elfogadják a cukorbeteg gyerekeket, már a közétkeztetésben is gondolnak rájuk.

Forradalom zajlott a diabetológia területén, újabb és újabb eredmények, módszerek vannak, amelyekkel élhető életük lehet.

Egy szigorú doktornő – ahogy írtam, annak tartják – hogyan viszonyul a betegeihez? Vajon titkon megérti a „bűneiket”? Megbocsátja, ha valami kisiklik?

– Igazából nem vagyok szigorú. Mindenki azt csinál, amit akar, de nekünk, orvosoknak el kell mondanunk, hogyan tudnának sokáig szövődménymentesen, jól élni, és rábeszélni a betegeket a változtatásra. De nem dicsérem meg azt, aki befal egy egész görögdinnyét, vagy szőlőt evett és 20 mmol/l lett a cukra. Azt hiszem, inkább tárgyilagos vagyok. Konfrontálódni, kiabálni viszont nem szoktam, mert annak nincs sem értelme, sem eredménye. Ugyanakkor a szabálykövető betegek, akik célértéken vannak, felkészültek, mindig hoznak leleteket, járnak kontrollokra, az együttműködésük miatt kivívják az elismerésemet.

Herth Viktória