Diabos focikupa – München 2025

Idén második alkalommal rendezték meg Münchenben a diabétesszel élő gyermekek nemzetközi focibajnokságát, a K1ck Without Limits tornát. A Sportos Cukorbetegek Egyesülete tette lehetővé, hogy hazánk diabos gyermekei is részt tudjanak venni a megmérettetésen és képviselhessék Magyarországot.

Lengyelország, Svédország, Németország és Magyarország vett részt a tornán, 4 korcsoportban mérték össze focitudásukat a gyerekek. 3 korosztályban, 4 csapattal indultunk a focitornára, összesen 29 gyermekkel, ebből 26 diabos, 3 nem diabos testvér. A kis focisták egy része leigazolt játékos, a többiek csak az iskolai testnevelésóra keretein belül, illetve kedvtelésből fociznak. A szurkolótábor a kísérő szülőkből verbuválódott, akik sípokkal, csatakiáltással biztatták a magyar csapatokat.

Három csapatépítő edzés előzte meg a focibajnokságot, ezek alatt kovácsolódtak össze a játékosok annyira, hogy mindannyian a csapat érdekeit szem előtt tartva küzdöttek. Láthattunk a meccseken nagyon szép cseleket, gyönyörű gólpasszokat, csodás védéseket és természetesen csalódásokat egy-egy helyzet kihagyása miatt.

Edzőink, Csákány József, Merényi Marcell, Dobos Donát és Széman Zsombor türelemmel fordultak a játékosokhoz, nagyszerűen motiválták őket és biztatták, lelket öntöttek beléjük, ha egy-egy meccs vereséggel végződött. A gyerekeknek és a szülőknek is sokat jelentett ez az együtt töltött idő. A meccsek után a hotelben a szülők is összeültek egy kis beszélgetésre, ahol természetesen a diab is előkerült, de sok más közös téma is volt.

Megkérdeztük, ki hogyan érezte magát.

Samu: Számomra hatalmas megtiszteltetés volt, hogy magyarként játszhattam más nemzetek ellen, a mérkőzések alatt el is felejtettük, hogy cukrosok vagyunk. Jó érzés, hogy a magyar csapat drukkerei voltak a legerőteljesebbek.

Zita: Nagyon jól éreztem magam, máskor is szívesen eljönnék. Jó volt focizni is, de a legjobb az volt, hogy eljutottam az Arénába.

Gergő: Sokadjára vettem részt ezen az eseményen, és most se bántam meg hogy eljöttem. Nagyon jól éreztem magam, a foci és az azon kívüli programok is nagyon izgalmasak és eseménydúsak voltak.

Dani: Már többször voltam a focikupán, a társaság összetartó és szuper, még ha nem is mindig nyerünk, élvezzük a játékot. Mindig számíthatok a többiek segítségére, ha van valami kérdésem akár a diabbal, akár mással kapcsolatban.

Szládik család: Először csatlakoztunk a sportos cukros labdarúgócsapathoz. Sok pluszt adott, hogy testvérek is részt vehettek játékosként az eseményen, így az ikrek együtt vágtak neki a kalandnak.

Közvetlen, barátságos és nagyon lelkes gyerekekkel, szülőkkel találkoztunk. A szombati meccsekre már igazi csapatként léptek pályára a gyerekek, ahol akadályt nem ismerve együtt, egymásért rúgták a bőrt, míg a lelátón hangosan szurkoltak a szülők.

Meglepetés volt, hogy a testvérek külön csapattal álltak rajthoz, így az ikrek „ellenfelekként” léptek pályára, pedig Milán nagyon szerette volna a magyar csapatot erősíteni. Az első sokkon túllépve a kapuban segítette rögtönzött csapatát. Zita két gólpasszal járult hozzá a sportoscukros csapat eredményességéhez.

A második napon igazi örömfocit láttunk, a frissen verbuválódott csapatok harcosan, a nyelvi különbségekkel, nemzeti hovatartozással mit sem törődve küzdöttek.

Ezen a rendezvényen mindenki nyertes lett. Szülőként rengeteg impulzus ért, a legfontosabb, hogy megerősítette, a diabbal sincs akadály, minden megoldható és nem vagyunk egyedül. A közösség erősebbé teszi a családot.

Csizmadia-Apáti Anita és Csani: Köszönjük, hogy részesei lehettünk ennek a fantasztikus programnak! Jó volt látni, hogy a nagyok milyen szeretettel fordultak a kicsik felé, milyen lelkesen szurkoltak nekik a meccseken.

Csani nagyon élvezte, hogy szabadon bandázhatott az új barátaival, azt pedig különösen, amikor egyik este focizhatott a nagyokkal.

Mecsériné Tóth Mariann: Levinek mindene a foci, s friss diabos gyermek édesanyjaként arra gondoltam, közösséghez tartozva könnyebben elfogadja a diabot. Így is történt. Levi eddig hallani sem akart a pumpáról, de mivel látta, a többiek mennyivel szabadabban esznek, azt mondta, szeretné kipróbálni. Így nekünk talán egy új fejezetet kezdődött ezen a hétvégén a diab kezelésében. Ráadásul élményben, nevetésben gazdag hétvége volt, és sok szuper mérkőzést láthattunk.

Bea, Gergő, Máté: Már hónapok óta vártuk ezt a hétvégét, izgalommal, kíváncsisággal. Nagyon jó, hogy előtte volt ismerkedős alkalom, úgy szálltunk fel a vonatra, hogy voltak ismerős arcok. Mind a két fiam nagyon élvezte az ott töltött időt, új barátságok születtek, megvolt mindkettőnek a saját társasága. Köszönjük a sok figyelmet, amit a két szervezőtől, Fekete Brigitől és Bajkai Mariannától kaptunk. Bármikor fordulhattunk hozzájuk a problémáinkkal, mindig készségesen segítettek. Számomra „hab a tortán”, hogy Gergő szeretne inzulinpumpát, pedig korábban hallani sem akart róla.

Timi és Ádi: Sűrű, élménydús napok voltak. Kedves emberekkel ismerkedtünk meg, szuper közösségbe csöppentünk. Foci-kupa, séta München gyönyörű óvárosában, kondizás a hotelben, Ádi részéről esti foci és bandázás az újdonsült barátokkal, látogatás a Bayern München Stadionban, és még a közelben lévő szörfközpontba is benéztünk. Ráadás az esti közös beszélgetés az aulában…

De a legnagyobb élmény természetesen a focikupa volt. Ádi nagyon belelkesült az átélt eseményektől. Eddig is szerette a focit, de most talán még lelkesebb lett. Önbizalmat kapott (én is), hogy így is lehet.