Nem vagyunk egyformák. Van, aki alig várja, hogy megkaphassa a Joslin-oklevelet a 25 évért, amit a cukorbetegséggel küzdve, (bele)törődve, hol dühösen, hol harmonikusan, de mindenképpen eredményesen végigélt. S van, akit hiába noszogatok, hogy igényelje az 50 inzulinnal leélt évért járó érmet, minduntalan legyint, hogy őt ez bizony nem érdekli.
A világnap is hasonló kicsit. Hallottam olyan véleményt: mit kell ünnepelni egy betegségen? Ez a kérdés azonban félrevisz. Valóban ünnepnek tekintjük november 14-ét, Frederic Banting születésnapját, hiszen neki köszönhetjük, hogy élhetünk. Iszonyú belegondolni, hogy 100 évvel ezelőttig az inzulinfüggők halálra voltak ítélve.
De nem a betegséget ünnepeljük. Kihasználjuk azt a figyelmet, amit az ilyen világnapok kapnak – nevüknek megfelelően – a világon. Szerintem kifejezetten dicséretes, hogy ezt az alkalmat nemcsak arra használják fel a cukorbetegek, hogy a maguk bajára hívják fel a figyelmet, mindig nagy hangsúlyt fektetnek a megelőzésre, tehát a még egészséges (vagy annak tűnő) embertársaik érdekében szólalnak fel.
Kovács Boglárka szakgyógyszerész cikke elsősorban „haladóknak” szól, a különböző gyógyszerek kölcsönhatásairól. De kezdőknek is érdemes elolvasni, mert sokat árthatunk magunknak, ha nem megfelelő módon szedjük az előírt gyógyszereket. A krónikus vesebetegséggel is sokaknak meggyűlik a baja, a közelmúltban többször foglalkoztunk e témával, hogy felhívjuk a figyelmet erre a veszélyre.
Elborzasztottam olvasóimat? Hosszan lehetne sorolni azokat a bajokat, nyűgöket, nehézségeket, amelyekkel a cukorbetegeknek naponta szembe kell nézniük. Ezeket komolyan kell venni!
De! A diabétesz ellenére lehet túrázni Szlovéniában, edzőtáborban – a most divatos kifejezéssel élve – kilépni a komfortzónánkból. Lehet gyermeket vállalni, egészséges babákat szülni, felnevelni. Lehet menni nordic walking-sétákra hetente és átbiciklizni a fél világot. Sorolhatnám, mi mindent lehet cukorbetegen is tenni, de száz szónak is egy a vége: teljes életet lehet élni!
Nem mindenütt van így. A világon vannak országok, régiók, ahol nincsenek meg az „egészséges cukorbetegség” feltételei. A világnap arra is lehetőséget ad, hogy az IDF (Nemzetközi Diabétesz Szövetség) világgá kürtölje, hogy nem egyenlőek az esélyek, hogy sok helyütt sok még a tennivaló.
Ebben a cikkben eddig hétszer írtam le a világ szót (ez a nyolcadik). Nem újságírói nemtörődömség az oka. Ezen a napon ne csak mi, magyar cukorbetegek legyünk együtt, gondoljunk egymásra, a világ valamennyi diabéteszesével fogjunk képzeletben kezet!
Amíg az inzulin felfedezésért éppen 100 esztendeje odaítélt Nobel-éremhez járó pénzből négyen részesedtek, s a díj dicsőségén is osztoztak ketten, csupán egyikük születésnapja vált globális ünneppé.
Dr. Békefi Dezső gyermekdiabetológus a magyar érettségi során Az ember tragédiájáról értekezett. Hosszú évtizedekig ez volt az utolsó nem orvosi témáról szóló írása. Aztán jött a COVID-járvány, és a doktor urat kitiltották a kórházból.
Bizonyára sokan hallottak már a szenzorról, szenzorozásról. A glükózszenzor, azaz a folyamatos szöveti glükózmonitor (CGM) rendszerrel ismerkedőknek számos új fogalmat kell megtanulniuk. A jelen tájékoztatót a CGM iránt érdeklődőknek ajánljuk.
A Nemzetközi Diabétesz Szövetség (IDF) a 2021–2023 közötti időszakra egységes mottót és témát jelölt ki a diabétesz világnapja alkalmából: Mikor, ha nem most? – hangzik a világnap szlogenje immár harmadik éve, ami az ügy sürgősségére hívja fel a figyelmet. Világszerte több millió diabéteszes nem részesülhet megfelelő ellátásban, pedig a cukorbetegség folyamatos odafigyelést és gondoskodást igényelne ahhoz, hogy az érintettek megőrizhessék egészségüket és megelőzhessék a szövődményeket.
Ötödik alkalommal tartott a Sportos Cukorbetegek Egyesülete felnőttek számára edzőtábort. Különböző sportágakat űző, aktív életet élő 1-es típusú cukorbetegek vettek részt a programon. Hármójuk beszámolóját olvashatják.
A címben vállalt feladatom nem könnyű, a gyógyszerkölcsönhatások témaköre bonyolult, de remélem, segíthetek megérteni ezt a fontos témát. Különösen fontos a cukorbetegek számára, hiszen nagyon gyakran több társbetegséggel vagy szövődménnyel, és szinte minden esetben több gyógyszer szedésével jár ez a betegség.
A cukorbetegséget népbetegségként tartjuk számon. Az idült vesebetegséggel (CKD) élők száma hazánkban megközelíti a cukorbetegekét. Hétszázezer ember cukorbetegsége már felismert, s megközelítőleg ugyanennyien vannak, akiknél eddig még nem diagnosztizálták. Ma Magyarországon a krónikus vesebetegek száma meghaladhatja az egymillió háromszázezer főt, de csak nagyon kis hányaduk felismert. Ennek oka nagyrészt az elhúzódó kezdet és az általában hosszasan fennálló tünetmentesség lehet.
A Kormány 2010-ben fogalmazta meg először, hogy a lakossági gyógyszerellátásban el kell érni a gyógyszer-, beteg- és ellátásbiztonságot, majd ezeket az elveket a Semmelweis-programban is rögzítette.
Szerintem nincs olyan diabéteszes az országban, aki ne ismerné Fövényi József doktort, vagy legalábbis a nevét, ne olvasta volna valamelyik, betegeket oktató könyvét. Diabetológusok sokasága is tőle tanulta a szakmát.
Valószínűleg ő a legmotiváltabb diabetológus hazánkban: két húga volt diabéteszes és mindkét fia cukorbeteg.
A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét! A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!
