Vércukorérték-rendben

Csoportos csúcstámadás

Világ(nap)

Nem vagyunk egyformák. Van, aki alig várja, hogy megkaphassa a Joslin-oklevelet a 25 évért, amit a cukorbetegséggel küzdve, (bele)törődve, hol dühösen, hol harmonikusan, de mindenképpen eredményesen végigélt. S van, akit hiába noszogatok, hogy igényelje az 50 inzulinnal leélt évért járó érmet, minduntalan legyint, hogy őt ez bizony nem érdekli.

A világnap is hasonló kicsit. Hallottam olyan véleményt: mit kell ünnepelni egy betegségen? Ez a kérdés azonban félrevisz. Valóban ünnepnek tekintjük november 14-ét, Frederic Banting születésnapját, hiszen neki köszönhetjük, hogy élhetünk. Iszonyú belegondolni, hogy 100 évvel ezelőttig az inzulinfüggők halálra voltak ítélve.

De nem a betegséget ünnepeljük. Kihasználjuk azt a figyelmet, amit az ilyen világnapok kapnak – nevüknek megfelelően – a világon. Szerintem kifejezetten dicséretes, hogy ezt az alkalmat nemcsak arra használják fel a cukorbetegek, hogy a maguk bajára hívják fel a figyelmet, mindig nagy hangsúlyt fektetnek a megelőzésre, tehát a még egészséges (vagy annak tűnő) embertársaik érdekében szólalnak fel.

Kovács Boglárka szakgyógyszerész cikke elsősorban „haladóknak” szól, a különböző gyógyszerek kölcsönhatásairól. De kezdőknek is érdemes elolvasni, mert sokat árthatunk magunknak, ha nem megfelelő módon szedjük az előírt gyógyszereket. A krónikus vesebetegséggel is sokaknak meggyűlik a baja, a közelmúltban többször foglalkoztunk e témával, hogy felhívjuk a figyelmet erre a veszélyre.

Elborzasztottam olvasóimat? Hosszan lehetne sorolni azokat a bajokat, nyűgöket, nehézségeket, amelyekkel a cukorbetegeknek naponta szembe kell nézniük. Ezeket komolyan kell venni!

De! A diabétesz ellenére lehet túrázni Szlovéniában, edzőtáborban – a most divatos kifejezéssel élve – kilépni a komfortzónánkból. Lehet gyermeket vállalni, egészséges babákat szülni, felnevelni. Lehet menni nordic walking-sétákra hetente és átbiciklizni a fél világot. Sorolhatnám, mi mindent lehet cukorbetegen is tenni, de száz szónak is egy a vége: teljes életet lehet élni!

Nem mindenütt van így. A világon vannak országok, régiók, ahol nincsenek meg az „egészséges cukorbetegség” feltételei. A világnap arra is lehetőséget ad, hogy az IDF (Nemzetközi Diabétesz Szövetség) világgá kürtölje, hogy nem egyenlőek az esélyek, hogy sok helyütt sok még a tennivaló.

Ebben a cikkben eddig hétszer írtam le a világ szót (ez a nyolcadik). Nem újságírói nemtörődömség az oka. Ezen a napon ne csak mi, magyar cukorbetegek legyünk együtt, gondoljunk egymásra, a világ valamennyi diabéteszesével fogjunk képzeletben kezet!

Herth Viktória főszerkesztő