Búcsúzunk
Szomorú kötelességünknek teszünk eleget: búcsúzunk sorstársainktól, olyan csodálatos emberektől, akiknek sokat köszönhetünk, akik a diabéteszesek érdekében dolgoztak éveken keresztül.

2020 decemberében elhunyt Kincses János, a Magyar Cukorbetegek Országos Szövetségének elnöke, a Gyulai Cukorbetegek Egyesületének alapító elnöke. Az országos szövetségnek kezdetektől tagja volt, 1996-tól pedig a vezetőjeként tevékenykedett. 2011-ben megkapta a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt kitüntetést a cukorbetegek érdekében végzett önzetlen munkája elismeréseként.
Keglevich Pált, a Juvanilis-Diab-Help Alapítvány alapítóját a COVID-vírus győzte le. Pali barátommal a ’90-es évek elején sokat találkoztunk, beszélgettünk. Akkortájt indult a Diabetes, ő pedig azt tervezte, hogyan tudná a diabéteszes fiatalokat minél több információhoz juttatni. Vallotta – s akkor ez még nem volt mindennapi tény –, hogy a cukorbetegség akkor tartható karban, ha maga a cukorbeteg önmenedzseléssel kezeli azt. Ehhez pedig magabiztos tudás és magabiztos személyiség szükséges. Ezért hozta létre a JDH Alapítványt és szervezte évtizedeken keresztül a gyermek- és ifjúsági táborokat, az edukátorképző tanfolyamokat. Ez utóbbi téren igazi úttörő munkát végzett. Nagyon sokan tanulták meg a cukorbetegséggel élés tudományát Keglevich Páltól, aki pszichológusként és diabéteszesként igazi segítséget tudott nyújtani mindenkinek.
Ármai Károly néhány évig élt Devecserben, de maradandó nyomot hagyott. Az ő ötlete volt a devecseri Életfa felállítása, amely azután került a művelődési ház kertjébe, hogy a települést elmosta a vörösiszap. Amit Karcsi bácsi akkor művelt, fiatal és egészséges férfiakat túlszárnyaló erővel, lelkesedéssel és megállíthatatlan lendülettel, arra nincsen elég szó. Nagyon sok barátja volt, nem hiszem, hogy lett volna a környéken olyan diabéteszrendezvény, amelyen ő nem vett részt. Soha nem panaszkodott, mindig új terveket szőtt.
Herth Viktória