Joslin-díjasaink
Kamiontól a levendulaültetvényig
Szabó István fess, mosolygós úriember, 25 éve inzulinos cukorbeteg. Példamutató fegyelemmel és derűvel tekint betegségére, életére. Győrben él feleségével, két lánya van. Hivatásos sofőrként dolgozott, nyugdíjasként pedig levendulát termeszt.
1994-ben diagnosztizálták 1-es típusú cukorbetegségét. Kamionsofőrként dolgozott, az előző évben jogosítványa megújítása miatt teljes kivizsgáláson esett át, semmilyen problémát nem találtak. Egyik iráni útjáról hazafelé azonban gyakorlatilag minden fánál meg kellett állnia. A háziorvos írt fel neki tablettát, akkoriban még nem volt diabetológiai szakrendelés, de nem küldte tovább a belgyógyászatra sem. A tabletta mellett pár hónap alatt 92 kg-ról lefogyott 75-re, ez 185 centis magasságához elég ijesztő volt.
Amikor bekerült a kórházba, egyáltalán nem bánta, hogy a tablettát lecserélték inzulinra.
− Meg kellett szokni, hogy az ember egy nap négyszer szúrja magát, de ez semmi − meséli mosolyogva. Amit a főorvos mondott neki, nem fogja elfelejteni, azóta is sokszor emlegeti, a klubban is szokta mesélni az „újoncoknak”: „Szabó úr, magának többet kell tudnia a betegségéről, mint nekem!”
Megvette Fövényi doktor úr könyvét, megtanulta, hogyan kell összeállítania az étrendjét. Mindig is fegyelmezett volt, megvolt a napi háromszori étkezés, azóta még jobban odafigyel mikor és mit kell ennie. Azt gondolja, a diabétesz nem betegség, hanem állapot, amely élete végéig kitart, és mindennap küzdelemmel jár.
Nem leszek rokkant!
Az orvosa azt mondta, nem tudja tovább folytatni hivatását, rokkantosíttassa le magát. Ez a hír elsőre nagyon letaglózta, a lányai középiskolások voltak, miből fogunk élni, kérdezte magában. Aznap egész éjszaka a kezében volt a zsebkendő. Családja vigasztalta, de ismerték, ezért tudták, ki fog ő ebből lábalni.
Egy hét után azt mondta, nem lesz ebből rokkantság, hiszen még csak 41 éves, és a családnak szüksége van a jövedelmére. '95-től kisebb autóra váltott, de ugyanúgy külföldre járt, egészen addig, amíg nyugdíjba ment.
Megtanulta karbantartani a betegségét, igyekezett mindent megtenni, hogy hivatását megtarthassa. Nagy segítség volt, hogy az inzulint, amit a penbe tett, már nem kellett hűteni, egy hétig kitartott, amíg hazaért. Fegyelmezetten él, maximálisan odafigyel az étkezésre, korábban is odafigyelt, de amióta cukorbeteg, még jobban.
− Nem tudom, mi az, hogy jóllakni, de nem is kell, így biztosan nem fogok meghízni, ami nem csak a diabétesz miatt előnyös.
Aktív nyugdíjas évek
2015 óta nyugdíjasként is vezet, bár csak személyautót. Fizikai munkát is végez, feleségével 800 tőből álló levendulaültetvényüket gondozzák. Olajat pároltatnak, árulnak levendulacsokrot és levendulapárnát, amelyet lánya varr. Áprilistól novemberig tart a szezon, minden hónap második szombatján mennek a győri termelői piacra. Amíg jó idő van, a lakásukhoz közeli piacon is kínálják portékáikat. A levendulaültetvény művelése, gazolása, a szüretelés és a termékek előállítása nem csak munka, kikapcsolódás is amellett, hogy megfelelő testedzést biztosít.
Somfai Katalin
