50 csúcs 50 nap alatt
Michael Shelver (25) és Patrick Mertes (27) fiatalemberek nagyot álmodtak: 50 nap alatt megmászták Amerika 50 tagállamának legmagasabb csúcsait. Eddig 300 ember mondhatja el magáról, hogy élete során teljesítette a nem mindennapi kihívást, egy éven belül alig néhányan, ők pedig az első diabéteszesek, akik belevágtak ebbe az embert próbáló kalandba.

A diabétesz nem akadályoz álmaid megvalósításában
Patrick 5, Michael 10 éves kora óta 1-es típusú diabéteszes, közös pont még kettejük között szenvedélyük, a túrázás és a hegymászás. 2015 óta ismerik egymást, a kaliforniai YDF táborában találkoztak, ahol tanácsadóként segítették a gyerekeket. Mindketten sokat köszönhetnek a gyermekkori táboroknak, ezért térnek vissza rendszeresen már felnőttként is.
„A diabétesz nagyon magányossá tud tenni, semmi külső jele nincs a betegségnek, ezért az emberek nehezen értik meg, hogy ez valóban minden nap, minden órában jelen van, nincs pihenőnap” – mondta el Patrick a BBC.com-nak adott interjúban. Az 50 csúcs megmászása projekttel szeretnék megmutatni a világnak, hogy megfelelő felkészültséggel bármi elérhető 1-es típusú cukorbetegséggel.
Adománygyűjtés és figyelemfelhívás
Patrick és Michael célja adományt gyűjteni olyan szervezetek számára, amelyek rekreáción alapuló programokat kínálnak az önbizalom és optimizmus növelése érdekében.
A közösségi média két legnagyobb platformján, a Facebookon és az Instagramon is a nemzetközi figyelem központjába kerültek, több ezren követték útjukat online. A diabéteszesek közösségének tagjait arra buzdították, tartsanak velük saját államuk legmagasabb pontjára. Rengetegen csatlakoztak hozzájuk a technikai felkészültséget nem igénylő csúcsok meghódításában, s ez hihetetlen energiát adott embert próbáló útjuk során a két ifjú hegymászónak.
Mínusz 31 fokban inzulint?
A tervüket Colin O'Brady triatlonista sportoló inspirálta, aki tavaly nyáron hihetetlenül rövid idő alatt, mindössze 21 nap alatt teljesítette az 50 csúcs meghódítását.
Hónapokat töltöttek felkészüléssel, a legfontosabb felszerelés kiválasztásával kezdték a tervezést, tanulmányozták melyik lesz a legalkalmasabb vércukormérő és pumpa. Folyamatos vércukormonitort és olyan pumpát választottak, amely túl alacsony vércukorszint esetén leállítja az inzulinadagolást.

Arra is gondolniuk kellett, hogyan biztosítják az inzulinnak a megfelelő hőmérsékletet, hiszen például az alaszkai 6190 m magas Denalin akár −40 fok is lehet – szerencsére „csak” −31 fok volt –, ezért az inzulint jól be kellett csomagolniuk. Először puha zokniba csavarták, amely védte az ütődéstől, majd termoszba rakták, éjszaka pedig a hálózsákjukban tartották a termoszt, benne a létfontosságú inzulin-utánpótlással.
Alapos tervezés
25 000 km-t tettek meg a csúcsok között, mobil főhadiszállásuk egy erre a célra kialakított kisbusz volt, amelyben aludni is tudtak. Az útvonaltervezésnél figyelembe kellett venniük, hogy mindig legyen a közelben patika, ha utánpótlásra lenne szükségük. Illetve Patrick lisztérzékenysége miatt előre meg kellett tervezni a gluténmentes élelmiszerek beszerzését is. Az élelmezésben sokat segített nekik a diabétesz-közösség, akik csatlakoztak hozzájuk egy-egy csúcs meghódítására, gondoskodtak az élelmiszer-pótlásról.
Minden jó, ha a vége jó
A montanai Granite Peaken egy kisebb baleset történt egyikükkel: a magas hó a ráfagyott jégrétegtől csúszóssá vált, Michael megcsúszott, és 130 méter zuhanás után egy sziklának ütközött. Helikopter vitte kórházba, ahol szerencsére megállapították, hogy maradandó sérülés nem történt, de komoly zúzódásai lettek. Négy nap múlva hazaengedték, igaz, a következő 6 csúcsot kihagyta, de Patrickhez csatlakozva végül ő is teljesített 44 csúcsot. Ami kimaradt, azokat szeretné hamarosan pótolni.
Életre szóló élmény
Életre szóló élmény volt számukra megtapasztalni a diabéteszesek közösségének támogatását, ami mindig erőt adott ahhoz, hogy tovább folytassák fizikailag igencsak megterhelő útjukat. Találkoztak például egy kamasszal, akinek gondjai voltak a cukorbetegsége menedzselésével, de a közös út után azzal búcsúzott, hogy látja a fényt az alagút végén.
– Nincs annál felemelőbb érzés, mint ha valakinek segíteni tudunk – mondták.
Újabb kaland
2020-ban két másik diabéteszes sportolóval együtt neveznek a 13. Patagóniai Felfedező Versenyre. Laura Dunn, Stephen England, Michael és Patrick 10 nap alatt 6–800 km-t fognak megtenni, hogy térkép alapján tájékozódva elsőként érkezzenek célba felváltva futás, evezés, biciklizés, hegymászás után. A verseny pont a Diabétesz Világnapján, november 14-én kezdődik.
Somfai Katalin