Sztorik a praxisból

Magazinunk születésnapi rendezvényén vicces vetélkedőn mérte össze „tudását” öt diabetológus. Egyik feladatul emlékezetes vagy vicces történetet kellett mesélniük. A jelen lévő közönség élvezte a sztorikat. Azért, hogy önök se maradjanak ki a „buliból”, megkértük a versenyzőket, írják le a történeteket. Elsőként dr. Neuwirth Gyula debreceni doktor úr kedves sztorijai olvashatóak.

Egy fecskendő évtizedek óta

Az egyetemi tanár 1-es típusú cukorbetegséggel került szakrendelésemre. Több évtizede ismert volt betegsége, de szakrendelésen nem járt korábban! Önmagát látta el, nem is akárhogyan. Elmondása szerint vércukormérőt sohasem használt. Az elcseppent vizelet ragadása szerint adagolta a gyors hatású inzulint. Kivizsgálásra felvettem osztályunkra, nagyobb szövődményt nem találtunk.

A legnagyobb meglepetést azonban a használt inzulinfecskendője okozta. Az idősebbek még emlékezhetnek a régi, kifőzendő, Rekord üveg inzulinfecskendőkre. Betegünk ezt használta évtizedek óta, anélkül, hogy egyszer is kifőzte, vagy a tűt cserélte volna. Annyira rá volt rozsdásodva, hogy fogóval sem tudtuk eltávolítani. Feltehetően az adalékmentes, kristályos inzulin okozta, hogy a fecskendő sok éven át használható maradt.

Természetesen a kórházban elláttuk modern fecskendőkkel és vércukormérő készülékkel, de a napi többszöri gyors hatású inzulinokról nem akart lemondani.

Nem ugyanaz!

Az orvosi munkában gyakran használunk rövidítéseket a munka meggyorsítására. Diabéteszesek körében is több rövidítés közismert.

Idős, inzulinnal kezelt falusi néni jött a rendelésre. Az ingadozó vércukorértékek alapján felmerült okként a hipoglikémia lehetősége.

– Volt-e hipója mostanában? – kérdeztem.

– Már hogyne lett volna, kedvesem – válaszolta. – Most fogyott el az utolsó liter!

Így nem lehet diétázni

Szegény körülmények között élő fiatalasszony feküdt osztályunkon nehezen beállítható cukorbetegsége miatt. Már az első napokban kitűnt, hogy a diétával komoly problémák vannak. Főleg az ételek többszöri elosztása okozott gondot neki. Mikor felhívtuk a figyelmét arra, hogy az inzulin hatásgörbéje miatt a kapott ételeket meg kell osztani, így válaszolt:

– Tudja, főorvos úr, nekem gyermekkoromban édesanyám azt mondta, ami előtted van a tányéron, azt mind edd meg, mert nem tudhatod, mikor kapsz újra enni. Szóval ezért nehéz nekem a diétás ­utasítás betartása.

Az orvos cukra

Ugyanez a beteg később a sebészeti osztályra került egy kis műtét elvégzésére. Lelkiismeretesen magával vitte vércukormérőjét, és rendszeresen ellenőrizte vércukrát. Egy alkalommal a vizitelő főorvos megkérdezte tőle, hogy mi az a készülék, mire használja.

– A vércukromat ellenőrzöm, mert cukorbeteg vagyok. A legutóbbi értékem 7,5 mmol/l volt. Megmérhetem a főorvos úr vércukrát is.

Mindenki megdermedt, a főorvos egy pillanatig hezitált, majd az ujját odatartotta a fiatalasszonynak. Nagy szerencse, hogy normál értéket talált.

Mikor meghallottam a történetet, nagyon büszke voltam fiatal betegemre.