A legidegesítőbb tanács
Ha még egyszer valaki azt mondja nekem: kerüljem a stresszt, s akkor megoldódnak az egészségügyi gondjaim – megüt a guta! (Pedig épp azt szeretném, ha lejjebb menne a vérnyomásom!)
Tudják, én imádom, amikor újabb és újabb feladatokkal lát el a főnököm, amikor fúr a kollégám, a boltban az eladó a kérdésemre csak morran valamit, amikor otthon a tinédzser gyerekem hisztizik, a férjem féltékenykedik, az anyósom pedig kioktat.
Szokjak le róluk, ahogy a dohányzásról, az alkoholivásról és a vörös húsok fogyasztásáról? Ezentúl nem járok dolgozni, bevásárolni − hivatalokba meg pláne nem! Nem állok szóba a gyerekemmel, a férjemmel, az anyósomat kitiltom a lakásból, így kiiktatok az életemből mindenféle stressz-forrást. Megnyugszom, a vérnyomásom lejjebb megy és boldogan élek, amíg – éhen halok, hiszen nem dolgozom, tehát nincs keresetem sem, vagy agyoncsap a férjem, a fiam, és megfojt az anyósom. Ha tud valaki jutányos áron egy csendes-óceáni lakatlan szigetet, szóljon!
Az egyik legidegesítőbb tanács, hogy ne idegeskedjünk. Minden nap felkelünk, tesszük a dolgunk estig, majd álmatlanul forgolódunk az ágyban, míg újra fel nem kelünk… csak kevesen tudnak kilépni e szorongató körforgásból. A 36 éves, zalaegerszegi Marton Renáta képes volt rá. Először gyalog barangolt a Távol-Keleten, majd biciklire pattant és Szingapúrból hazakerekezett. 1-es típusú cukorbetegként. Élménybeszámolóját most önök is olvashatják – a Diabetes Junior olvasói már megismerhették történetét. Úgy gondoltuk, Renátával önöknek is találkozniuk kell – a Civil Fórumra is eljött volna szívesen, de épp Brazíliában néz körül.
Ne értsenek félre, nem azt mondjuk, hogy mindenki induljon útnak, s keresse az élményeket, a nyugalmat, az új életet többezernyi kilométerre eddigi életétől. A szó szoros értelmében nem ideálként állítjuk önök elé Renátát. De mindenképpen példaképünk merészsége, ereje, lendülete és hite révén.
Az új életet, a jobb életet – talán még a stresszmentes életet is – meg lehet találni megszokott fotelunkban, házunkban, városunkban, a régről ismert emberek között is. De nem találunk rá a Renáta-féle merészség, erő, lendület és hit nélkül. Mindenkinek más okoz stresszt – én csak esetleges példákat soroltam (nincs anyósom, a férjem sem él már, a fiam pedig egyáltalán nem hisztis) – és mindenki máshogy tudja megteremteni a nyugalmát. Próbálkozzunk! Ismerjük meg magunkat, határainkat, s eddig a határig merjünk elmenni!
Herth Viktória