Nem mindegy, milyen inzulint választunk
Humán vagy inzulinanalóg használata ajánlott? A kérdés megválaszolásához célszerű végigmenni a különféle inzulin-adagolási rendszereken, hogy eldönthesse, az Ön számára melyik a legmegfelelőbb adagolás.
2-es típusú cukorbetegek esetében az inzulinkezelés első lépcsője a tablettás kezelés kiegészítéseként, lefekvés előtt alkalmazott, közepes vagy hosszú hatástartamú inzulin. Ez a kezelés általában 6–8 E NPH-inzulin adásával kezdődik, majd a beteg az adagot fokozatosan emeli – például 2-3 naponta 1-2 E-gel – mindaddig, amíg az éhomi vércukrok nem csökkennek a 4–6 mmol/l közötti tartományba.
Az esetek 60–70 százalékában a kezelés első hónapjaiban, éveiben a humán NPH-inzulinok késő esti adása sikeres lehet, azaz egész nap folyamán biztosítja a kívánatos vércukorszinteket. Amennyiben azonban a reggeli normális vércukrot eredményező NPH-inzulinadag az éjszaka folyamán hipoglikémiát okoz, vagy a nap második felében a vércukor szintje 8–10 mmol/l fölé emelkedik, célszerű hosszú hatástartamú inzulinanalógra váltani.
Napi kétszeri-háromszori humán előkevert inzulin
A napi kétszeri-háromszori humán előkevert inzulin adása esetén gyakran előfordul, hogy az alkalmazott inzulinkeverék mellett a főétkezések után túl magasra emelkedik a vércukor szintje. Ez esetben megoldás lehet az előkevert inzulinanalóg adására való átállás. Amennyiben valamelyik főétkezésnél a beteg szokása szerint nagyobb mennyiségű szénhidrátot fogyaszt, a 25:75-ös vagy 30:70-es keverék helyett 50:50-es inzulinkeverék alkalmazása kívánatos.
Az előkevert inzulinanalógok napi háromszori adása célszerű aktív, mozgalmas életet élő 2-es típusú cukorbetegeknél, akik munkájuk mellett nehezen tudják 30 perccel étkezés előtt beadni az inzulininjekciót, és többnyire erre csupán közvetlenül – a nem mindig azonos időpontban megvalósítható – étkezés előtt van lehetőségük.
Gyors hatású étkezési inzulin és NPH-inzulin
A napi háromszori gyors hatású étkezési inzulin és a bázisinzulinként alkalmazott napi egyszeri vagy kétszeri NPH-inzulinkezelés leggyakoribb alternatívája – elsősorban 1-es típusú diabéteszesek esetében – az ultragyors hatású inzulinanalógok és hosszú hatástartamú bázis-inzulinanalógok adása. Mikor válik ez szükségessé?
- Ultragyors hatású inzulinanalóg alkalmazása kívánatos, amikor a betegnek naponta maximum háromszori étkezésre van lehetősége, a kisétkezések beiktatására nincs módja, vagy nem kíván háromnál többször étkezni.
- Ha a beteg – zömmel fiatal vagy középkorú férfiak – napi 250-300 gramm vagy még nagyobb mennyiségű szénhidrát elfogyasztását igényli, az étkezés utáni túlzott vércukor-emelkedés nem védhető ki humán gyors hatású inzulin adásával, vagy ha ezt kellően nagy adagban alkalmazza a beteg, az étkezés után 3 órával hipoglikémia jelentkezhet. A probléma ultragyors hatású inzulin adásával megoldható.
- Ha valaki azonos étkezés esetében (például ebédre vagy vacsorára) napról napra más és más mennyiségű szénhidrátot fogyaszt, pontosan ismerve az esetében érvényes x E inzulin/10 g szénhidrát igényt – amely akár 0,6–2 E között is változhat –, ultragyors hatású inzulinnal sokkal nagyobb valószínűséggel védheti ki mind az evés utáni túlzott vércukor-emelkedést, mind pedig a későbbi hipoglikémiát.
- A bázisinzulinként lefekvés előtt alkalmazott NPH-inzulin – elsősorban az 1-es típusú cukorbetegek túlnyomó hányada esetében, de ritkábban 2-es típusú diabéteszeseknél is – magas hatásmaximuma miatt hipoglikémiát okozhat éjjel, amely a Somogyi-hatás értelmében reggel 15 mmol/l körüli vagy afölötti vércukrokat eredményezhet. Más esetben – a szinte minden cukorbetegnél észlelhető hajnali jelenség miatt – az NPH-inzulin éjjeli hipoglikémia nélkül sem képes kivédeni a reggeli túlzott vércukorszint-emelkedést. Mindkét esetben a megoldás: NPH-inzulin helyett inzulinanalógot adagolni, és az adagot pontosan titrálni, meghatározni.
A fentiek értelmében tehát egyénenként és esetenként kell eldöntenie a gondozó orvosnak – a beteggel való részletes egyeztetést és a felmerülő problémák megbeszélését követően –, hogy milyen inzulinadagolási mód, ezen belül humán vagy inzulinanalóg alkalmazása lenne-e a legcélszerűbb. Maga a beteg is választhat az adagolási módok és az inzulinfajták között, vállalva az érvényes rendelkezések értelmében az esetleges többletterheket.
A cikk eredetiben a WEBBeteg.hu weboldalon olvasható.
Dr. Fövényi József
Belgyógyász, endokrinológus, diabetológus, kandidátus, címzetes egyetemi docens, nyugd. osztályvezető főorvos. Több mint 36 éve a Péterfy Sándor utcai Kórház–Rendelőintézetben dolgozik, jelenleg a diabétesz szakrendelésen. Évtizedeken keresztül a Magyar Diabetes Társaság és a Táplálkozástudományi Társaság vezetőségi tagja volt, valamint a Belgyógyászati Szakmai Kollégium Diabetes Munkacsoportjának vezetője. Több orvostovábbképző diabetológiai tárgyú könyv társszerzője, több mint 35 betegoktató könyv és füzet szerzője, társszerzője. Fő működési területe a cukorbeteg-oktatás, a diabéteszes diéta és az inzulinkezelés kérdésköre.
