Feltöltés dátuma: 2012.09.13.

Amit érdemes tudni az inzulinokról

A reménytelenségtől a modern inzulin(analóg)ig

A XIX. századig csak találgatni tudtak az orvosok, mi is okozhatja a cukorbetegek egyre rosszabb állapotát és sok-sok ember halálát. Amikor rájöttek arra, hogy a szervezetnek az inzulin segítségére van szüksége ahhoz, hogy a glukózt fel tudja dolgozni, sokáig tanácstalanok voltak, hogyan is lehetne pótolni a hiányzó hormont.

Illusztráció

Számos igen furcsa módszerrel próbálkoztak: egyesek még azzal is kísérleteztek, hogy friss hasnyálmirigyet etessenek a betegekkel – természetesen kínos kudarcot vallva. Az inzulinra szoruló betegek szinte kizárólag gyermekek voltak, és a megfelelő terápia hiányában naponta egy csésze főzőolajat kaptak – de sajnos ez sem tudta őket sokáig életben tartani.

Dr. Frederick Banting 1921-ben igazi áttörést ért el, amikor rájött arra, hogyan is lehet inzulint nyerni a kutyák hasnyálmirigyéből. Az akkori orvosok igen szkeptikusok voltak, ám Banting nem hagyta abba a kísérletezést, hiszen első, inzulinnal „kezelt” betegénél, egy 14 éves gyereknél enyhe javulást tapasztalt. Tovább finomított az eljáráson, és hat héttel később a fiúnál, Leonardnál már lényeges javulást ért el.

A felfedezést követően szinte csodaszámba ment az inzulinnal kezelt betegek javulása. Banting és kollégája, Macleod Nobel-díjat kapott a felfedezésért. Nem kellett sokat várni az inzulin ipari gyártására sem: disznók és tehenek hasnyálmirigyéből egyre nagyobb mennyiséget állítottak elő. Sok beteg azonban allergiás volt az állatokból kivont inzulinra, így az ő megmentésükre tovább kísérleteztek a kutatók. 1978-ban sikerült először szintetikusan előállítani azt az inzulintípust, amely teljes mértékben megegyezett az emberi inzulin szerkezetével. Ezeket humán inzulinoknak nevezték el, és 1982-ben kezdték el a forgalmazásukat. A kutatók ezt követően olyan inzulinok kifejlesztését kezdték meg, amelyeknek egyik típusa gyorsabb hatáskezdetű és hatáserősségű, mint a humán, rövid hatású inzuliné, míg a másik típus hatása még a humán, hosszú hatású inzulinokénál is hosszabb és egyenletesebb, ezeket inzulinanalógoknak nevezték el. A ma használt két inzulintípus főbb jellemzőit és különbségeit táblázatban gyűjtöttük össze.

Azt, hogy Önnek melyik inzulintípus a legmegfelelőbb, minden esetben a kezelőorvosa dönti el. A magas vércukorszint súlyos következményekkel járhat: emeli a vakság, az agylágyulás és agyvérzés, a szívinfarktus kialakulásának kockázatát, és veseelégtelenséghez, valamint amputációhoz is vezethet. A megfelelő kezelés és életmód akár felére csökkentheti a szövődmények előfordulását. Orvosa mindent megtesz ennek érdekében, de a legtöbbet mégis Ön teheti az egészségéért!

A két inzulintípus főbb jellemzői és különbségei

Hagyományos (humán) inzulinok

Modern inzulin(analóg)ok

Fő típusok a hatás időtartama szerint

  • Rövid hatású (étkezési) humán inzulinok: hatásuk 15–30 perc után kezdődik, amely a beadást követő 1–3 óra között a legerősebb és 5–7 óra múlva szűnik meg a dózistól függően
  • Közepes hatástartamú humán (bázis) inzulinok: hatásuk 1–2 óra után kezdődik, amely a beadást követően 4 és 10 óra között a legerősebb és 10–16 órán át tapasztalható dózistól függően
  • Gyors hatású (étkezési) modern inzulin(analóg)ok: hatáskezdetük 5–10 perc, a hatás csúcsa 1–1,5 óránál van és hatástartamuk 2,5–4 óra dózistól függően
  • Hosszú hatású modern bázis-inzulin(analóg)ok:
    elhúzódó, akár 24 órás hatástartamú inzulinkészítmények inzulindózistól függően

Kötöttségek

Beadásának, illetve az étkezések időpontjának, szénhidráttartalmának mennyisége kötött, attól nem ajánlott eltérni

Beadásának, illetve az étkezések időpontjának, szénhidráttartalmának mennyisége kevésbé kötött, azonban az életvitelhez jobban alkalmazkodó, „rugalmasabb” kezelési mód több ismeretet és jobb beteg-együttműködést igényel

Hipoglikémia kockázata

Nagyobb, mint a modern inzulin(analóg)oknál

Kisebb: ritkábban fordul elő a súlyos és az éjszakai kórosan alacsony vércukorszint, valamint kisebb a nappali vércukorszint-ingadozás mértéke is

Testsúlynövekedés kockázata

Nagyobb: használatuknál az inzulinadások közötti ún. köztes kisétkezésekre is szükség van annak érdekében, hogy ne legyen túl alacsony a vércukorszint 3 órával az inzulinbeadás után

Kisebb: használatuk során a kötelező köztes kisétkezésekre nincs szükség

Megjelent a diabetes2012/k1 számában

Rendelje meg a Diabetes című betegtájékoztató kiadványt, és féláron adjuk mellé a Diabetes különszámokat és a Hypertonia Magazint!
(Legfeljebb 3 db-ot)

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!