Joslin-érmeseink

Urbán Lászlóné Jászapátiban élő sorstársunk 2009-ben, lapunk születésnapi ünnepségén vehette át a diabétesszel töltött 25 évéért a Joslin Diabetes Center elismerő oklevelét.

Betegségem megfázással, állandó ivással és WC-re járással kezdődött. 1965-ben, 7 éves koromban, a jászberényi gyermekkórházban derült ki, hogy cukorbeteg vagyok. Mindenki nagyon megijedt a családban, szerencsére az orvosok többé-kevésbé tudták kezelni a dolgot.

Azonnal napi kétszeri sima és cinkinzulint kaptam, jött a szigorú diéta, kenyérdekázás… édesanyám el sem tudta képzelni, hogyan tovább. Az injekció beadását is keresztanyám tanulta meg elsőként, mert anyu annyira sajnált, hogy nem merte vállalni. A vércukorértékeim nem voltak igazán jók, pedig betartottam mindent, nehogy kórházba kerüljek. Sokat kellett bent feküdnöm, már nagyon féltem tőle. Abban az időben a tűt, a fecskendőt főzéssel sterilizáltuk, ami nagyon sok időt elvett édesanyámtól, nem tudott dolgozni menni a sok teendő miatt. Később ő is megtanult minden cukorbetegséggel kapcsolatos dolgot. Más által készített ennivalót el sem fogadtam, csak azt ettem, amit édesanyám főzött.

1970-ben olyan magas volt a cukrom, hogy a jászberényi kórházban meg sem tudták mérni. Mentővel vittek a budapesti Bókai Gyermekklinikára, ahol Bartha professzor kezelt. Remek orvos volt! Két hét alatt helyrehozta a vércukromat. Egyre ritkábban kellett kórházba mennem, mégis egész jók voltak az eredményeim. Elvégeztem a gimnáziumot – miközben kollégiumban laktam. Nos, ez nem volt mindig könnyű, sem az étkezések, sem az időnként jelentkező rosszullétek miatt. Segítséggel, de megoldottam minden problémát – sikerült!

Majd elkezdtem a nagybetűs életet. Dolgoztam, férjhez mentem. 1979-ben mint kismama kerültem a Korányi utcába, az I. számú Belgyógyászatra, dr. Baranyi Éva doktornőhöz. Ekkor már négyszer adtam magamnak inzulint. Mégis elvetéltem, majd kemény harcok árán – de megérte – 1982-ben megszületett a fiam. Ezen a klinikán több remek orvos kezelt egészen a rendszerváltásig, amikor kénytelen voltam megválni tőlük. Szolnokon találtam rá dr. Telek Juditra, akit nagyszerű, lelkiismeretes orvosnak tartok, s akinek nagyon sokat köszönhetek.

2005 óta használok inzulinpumpát, s ez sokat segített az akkor már teljesen felborult vércukraimon. A pumpával nemcsak a cukraim lettek jobbak, de az életvitelem is egyszerűbb lett. Nem vagyok olyan szigorúan időhöz kötve, és nem kell naponta négyszer szúrni magam. Sajnos, neuropátiám már van, de örülök, hogy a szemem és a vesém még jó. A mai napig intenzíven dolgozom, és szeretnék továbbra is. Köszönöm, jól vagyok.

Urbán Lászlóné