Nem kúrázom, fogyok

Emlékeznek? Elmeséltem, hogyan határoztam el, hogy le kell fogynom, hogyan csináltam januártól március végéig, s e három hónap alatt minden önfegyelem ellenére csak két kilót sikerült leadnom.

Történetem mégis happy enddel végződik, megtörtént a csoda! 10 kilóval lettem kevesebb június végére, mint április elsején voltam. A kék ruhát − amire nosztalgiával gondoltam tavasszal, hiszen évek óta nem jött rám –, amikor június végén felvettem, pörgött a derekam körül. Hogy történt?

A csoda egy szimpatikus, csillogó szemű fiatalember személyében ült velem szemben a veszprémi SZTK-ban, a diabetológiai szakrendelés részeként működő életmód- és étkezési tanácsadó szobájában. Poór Balázsnak hívják, hagyományos kínai belgyógyász, de a rajta lévő fehér köpenyen kívül nincs benne semmi orvosi.

Mi a baj? Miért jött? Le szeretne fogyni? Azzal nem foglalkozunk. Megpróbáljuk visszaállítani szervezetének eredendő egyensúlyát. S ha ez sikerül, majd a szervezete elrendezi a túlsúlyt. Míg beszélgettünk, éreztem, ahogy figyel. A szememet nézte, a bőrömet, és megkérdezte, mióta fáj a térdem. Biz’ isten, egy szóval sem említettem neki, hogy időnként szokott fájni. Honnan tudja? – szörnyedtem el, mert varázslatot gyanítottam, és a varázslókban nem hiszek. Így aztán belül kajánul somolyogtam, mikor mondta, hogy a magas vérnyomásommal is kezdeni kell valamit. Nekem ugyanis alacsony a vérnyomásom, napi hat kávénál, ha kevesebbet iszom, kóválygok és fáj a fejem. Megdöbbent. Közben megnézte a pulzusomat, mindkét karomon, mint mondta, soha nem egyformák. Ennyi volt a vizsgálat. Majd egy papírra elkezdte írni, mit kellene ennem, mit nem.

Reggel, délben, este kölest, barna rizst, kukoricából készült darát, lisztet. Reggel gyümölcsöt, délben zöldséget és baromfihúst, vagy halat, este újra zöldségeket, meghatározott arányban. Felírta azt is, milyen fűszereket használjak, és igyak zöld teát. Nem árulom el a részleteket, mert már én is tudom, mindenkinek más és más a jó. Ha valaki az én cikkem alapján elkezdi enni reggelente a jujubát, és gyömbérrel ízesíti a teáját, nem biztos, hogy jó tesz magának. Ezek nekem tesznek jót.

Április 1-jén kezdtem ezen előírások alapján étkezni. Nem diétáztam, s nem diétázom most sem. Ha éhes vagyok, eszem, ha nagyon éhes vagyok, sokat eszem. (Bár ritkán vagyok nagyon éhes.) Kérte, hat hét múlva menjek vissza, addig tartsam a szabályokat, ennyi idő feltétlenül kell a szervezetemnek, hogy elvégezze a dolgát, vagy legalábbis nekikezdjen a belső egyensúly visszaállításának.

Hat hét múlva hat (!) kilóval voltam kevesebb. (Később lassult a fogyásom tempója, a második hat hét alatt „csak” négy kilót fogytam.) A hetedik héten egy étteremben undorodva néztem a hagymával megszórt csülköt a férjem tányérján, és megkönnyebbülten vettem számba a görög salátát.

Visszamentem Poór Balázshoz, s amit akkor mondott, végleg meggyőzött, hogy hiteles ember. Megköszönte, hogy segítettem neki a tanulásban. Én segítettem? Ön tanított meg arra, hogy az alacsony vérnyomás ugyanazokat a jeleket mutatja, mint a magas. Miután nálam járt, és én olyan nagyot tévedtem, kutatni kezdtem, és megtanultam, mire kell figyelnem. Attól a perctől, mikor ezt mondta, tekintem őt partneremnek.

Apropó, vérnyomás. Ma már egy adag kávét iszom naponta, kétfelé osztva, de gyanítom, ennyit is inkább csak az íze miatt. (Épp tegnap este főztem pótkávét, íze annak is van, koffeintartalma viszont semmi.) A kávéról egyébként napok alatt leszoktam, a zöld tea csodálatosan helyettesítette egész addig, míg rosszul nem lettem tőle. Majd’ meghaltam, főleg az ijedtségtől, amikor lüktető halántékkal, zsibbadó karral ellenőriztem a vérnyomásomat. 150 fölött volt – nekem! Ez már a harmadik hónapban történt, már tudom, a szervezetem ennyi idő alatt normalizálta a vérnyomásomat. Én viszont még mindig túl sok zöld teát ittam, amely már nem az alacsony, hanem a normális vérnyomásomat emelte. Mostanában gyümölcsteát iszom és vizet.

A nyár könnyítette és nehezítette egyszerre az új étkezési szokásomat. Sok a zöldség, de a megszokottnál több az összevisszaság az életemben: nyaralás, kirándulás szendvicsekkel, csábító fagylaltok, lángos a strandon. Mégsem híztam vissza egyetlen dekát sem, s most, hogy kezd újra a régi kerékvágásba kerülni az életem, újabb kilóval lettem kevesebb. Ha arra kényszerülők, hogy mást egyek, mint amit szoktam, nem esik jól, viszont a salátákat sokkal nagyobb mennyiségben kell készítenem, mint tavasszal, mert előbb a fiaim, majd a férjem állt be a salátatolvaj-csapatba.

Irigyelnek? Irigyelhetnek is! Ha hitetlenkednek, nem baj. Következő számunkban interjút olvashatnak majd Poór Balázzsal, s akkor jobban megértik, miről van szó. Talán innen, a lap hasábjairól is tud segíteni Önöknek.

Herth Viktória