Szerző: József Attila Feltöltés dátuma: 2011.11.22.

Szakemberek a diabéteszesekért

A hazai diabétesz-centrumokban számos szakterület szakemberei működnek együtt a cukorbetegek korszerű ellátásában. A sokoldalú csoportokat rendszerint diabetológusok, belgyógyászok, diabétesz-szakápolók és dietetikusok alkotják. Velük legalább kéthavonta, negyedévente találkoznak a betegek. Éves rendszerességgel azonban minden cukorbetegnek ajánlott szemészeti, kardiológiai és neurológiai szűrésen is részt vennie.

Nyugat-Európában és Észak-Amerikában egyre több az olyan diabétesz-gondozó, ahol szemészek, kardiológusok és neurológus lábspecialisták, esetleg pszichológusok is tartoznak az állandó munkatársak közé, és a szokásosnál gyakrabban foglalkoznak a kontrollra érkező cukorbetegekkel. A Nemzetközi Diabétesz Szövetség (IDF) 2009-es világnapi kiadványa is rámutat a multidiszciplináris gondozók, vagyis a cukorbetegek kezelésében részt vevő, számos szakembert foglalkoztató centrumok jelentőségére. A hazai és a külföldi diabétesz-központok helyzetét lapunk tapasztalt szakértők segítségével kívánta feltérképezni.

Dr. Kiss Katalin szemész főorvos a zalaegerszegi Szemészeti Diabetes rendelő vezetője, egyúttal a Diabetes munkatársa. Külföldi tanulmányútjai során szerzett tapasztalatairól kérdeztük.

– 2008 júniusában jártam a londoni Moorfields Eye Hospitalban, a világ egyik legnagyobb szemklinikáján, ahol a cukorbetegek szemészeti szűrését, gondozását, kezelését figyeltem meg. Az ottani szűrés rendszere teljen más, mint nálunk. Ha a háziorvos felállítja valakinél a diabétesz diagnózisát, azt bejelenti egy központi regiszterbe. Ez a szolgálat gondoskodik a szűrésről, a beteg levélben időpontot kap a területileg illetékes szűrőállomástól. Ez olyan, mint nálunk a rendelőintézet, de nem orvossal találkozik a beteg, hanem egy úgynevezett elsődleges szűrővel, aki egyetemet végzett, erre a területre speciálisan kiképzett egyén.

Dr. Kiss Katalin elmondása szerint a központokban csak a diabétesz szemészeti szövődményeit szűrik, tehát nem írnak szemüveget, nem mérnek szemnyomást, nem írnak cseppet a szembajokra. Megvizsgálják a beteg látásélességét, majd a szembogár tágítását követően mindkét ideghártyájáról két digitális fényképet készítenek. Ezeket egy központi számítógépben tárolják. A helyszínen az elsődleges szűrő értékeli a képeket, és eldönti, hogy a betegnek mikor kell kontrollra jelentkeznie. Kérdéses esetekben és súlyos elváltozás esetén a képet továbbküldik a másodlagos értékelőnek, aki szintén nem orvos. Ő csak a kezelendő eseteket küldi szemészhez, aki lézerkezelést, illetve műtéti beavatkozást végez.

– Ilyen módon a betegek 90 százaléka kerül szűrésre. Nálunk a cukorbetegek szemészeti vizsgálata esetleges, senki nem tartja nyilván, hogy hány százalékuk jár szemészetre – tudtuk meg Kiss doktornőtől. – A betegek számának növekedése és az orvosok számának csökkenése miatt itthon is hasonló rendszert kellene kidolgozni.

Az interjúból az is kiderült, hogy a brit ellátórendszer a csoportos oktatásokat részesíti előnyben. Csak kivételes esetekben tartanak egyéni foglalkozásokat, hiszen az jóval költségesebb. Külön diabétesz-oktatást szerveznek az 1-es és a 2-es típusú diabéteszeseknek, de az eltérő korosztályokat is különválasztják. Mivel Nagy-Britanniában sok külföldi él, próbálnak mindenkihez a saját anyanyelvén szólni. Egy, a doktornő által meglátogatott gondozóban tíz páciensből csak kettő volt európai, a többiek nem beszéltek angolul, így a gyerekeik kísérték őket, és ők fordítottak nekik. A leletek számítógépes tárolása viszont növeli az ellátás és a szakterületek közti kommunikáció hatékonyságát.

Sem külföldön, sem hazánkban nem megszokott, hogy saját pszichológusa lenne egy diabétesz-központnak. Gyakoribb, hogy egy diabetológusnak van pszichológus ismerőse, akihez szükség esetén pácienseit irányíthatja. A kivételek közé tartozik azonban a hamburgi Bethanien Kórház, amely éveken át foglalkoztatta dr. Axel Hirsch pszichológust. A Hamburgi Egyetem egykori oktatója, az Európai Diabétesz Társaság (EASD) pszichológiai-társadalmi munkacsoportjának alelnöke maga is cukorbeteg. Ma már Spanyolországban tölti nyugdíjas éveit, ám a német és nemzetközi diabetológiai és pszichológiai fórumoknak továbbra is aktív szakértője.

Lapunk kérdésére dr. Hirsch elmondta: a Német Diabétesz Szövetség pszichológusok számára is biztosít képzést, amit egyes egészségbiztosítók speciális végzettségnek tekintenek. A pszichológusok azonban függetlenül dolgoznak praxisukban, a pszichés problémákkal küszködő cukorbetegek rendszerint beutalóval érkeznek hozzájuk.

– Korábban szorosabb együttműködést szerettünk volna a pszichológusok és a diabétesz-központok között, de ezt anyagi okokból nem lehetett megvalósítani – tájékoztatott Dr. Hirsch, majd a szakmai együttműködés jelentőségéről elmondta:

– A diabéteszes gyermekek és fiatalok kezelését végző klinikákon megszokott a kooperáció. A pszichológus a diagnózistól fogva együttműködik a pácienssel, tudását továbbadja a diabétesz-teamnek, hogy elkerülhessék a felesleges kezeléseket, szükség esetén viszont azonnal megkezdhessék a pszichológiai vagy pszichoterápiás gondozást.

– A beutalás sok problémát okoz, mivel sokan félnek a pszichológustól – nyilatkozta Axel Hirsch. – Ez is indokolná, hogy legyen a gondozóban állandó pszichológus munkatárs. Akkor a kezelőorvosnak csak annyit kéne mondania: kérem, beszéljen a kollégámmal, ő jobban ismeri az ilyen problémákat. Természetesen mindig az érintett dönti el, hogy akarja-e a kezelést.

A német szakember lapunknak elmesélte, hogy praxisa során több diabétesz-tanfolyamon vett részt, és az érintettek 15 százaléka rendszerint igényelte a pszichológiai tanácsadást. Általában az alacsony vércukortól féltek, problémát jelentett állapotuk elfogadása, tartottak a kezelési módszerektől, párjuk és családjuk reakcióitól.

– Hónapokkal a kórházi tartózkodás után több páciens újra felkeresett, hogy a segítségemet kérje. Azért jöttek hozzám, mert engem már ismertek. Szükségük volt azonban időre, hogy belássák a problémáikat. Így a terápia eredményessége is nagyobb – mesélte a német szakember.

Amennyiben a pszichológus szoros kapcsolatban áll a gondozóval, a cukorbetegség pszichológiai oldalát is be lehet vonni a kezelésbe. Ezáltal a diabéteszesek számára is magától értetődő, hogy lelkükkel is foglalkozniuk kell.

Egy magát megnevezni nem kívánó hazai diabetológus szomorú tapasztalatairól számolt be lapunknak, amikor a multidiszciplináris gondozócsoportról kérdeztük:

– Megpróbáltunk egy kardiológust bevonni a diabétesz-gondozó csapatába, de a kezdeményezés a többi szív-specialista ellenállásán megbukott. Elvileg bármikor elküldhető egy diabéteszes a kardiológushoz, vagy lábprobléma esetén neurológushoz, bőrgyógyászhoz. Mi magunk is évente végzünk mindenkinél EKG-, valamint műszeres érszűkület-vizsgálatot. Egyelőre nem látszik az ötlet megvalósíthatónak.

A megkérdezett szakember az aktuális gazdasági helyzetben is látta a kudarc okát. A centrumok nagy része örül, hogy fenn tud maradni a jelen egészségügyi rendszerben, hogy tartani tudja az eddigi színvonalat és el tudja látni betegeit.

A hazai és a nemzetközi gondozói teamekben hol „házon belül” kapcsolódnak egymáshoz a különböző szakterületek képviselői, hol az információk hatékony áramoltatásával valósítják meg a betegek megfelelő ellátását. A legkülönbözőbb rendszerek is sokat tanulhatnak egymástól, egy azonban közös bennük: mindenütt a diabéteszes és az ő egészsége áll a középpontban.

József Attila

Megjelent a diabetes2009/5. számában

Rendelje meg a Diabetes című betegtájékoztató kiadványt, és féláron adjuk mellé a Diabetes különszámokat és a Hypertonia Magazint!
(Legfeljebb 3 db-ot)

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!