Joslin-díjazottak
Joslin-emlékérmes hőseink – Cserti Józsefné
A Diabetes születésnapján, 2009 júniusában Veszprémben tizenketten vehették át a Joslin Diabetes Center elismerését, a 25 éves betegségtartamért járó oklevelet, illetve az 50 évnyi diabéteszért járó emlékérmet. Lapunkban bemutatjuk Önöknek példaadó sorstársainkat.
A mindig mosolygó Piroska Tiszavasváriban él. Beszélgetésünkből egy apró momentum maradt meg bennem: fiai, akik ma 39, illetve 37 évesek, mikor a közelmúltban hipózni látták, tejesen megrémültek. Úgy nőttek fel cukorbeteg édesanyjuk mellett, hogy egész eddig nem voltak szemtanúi hipózásnak. Ez már önmagában is dicséretes. Majd jön az érem másik oldala: túl magasak sem voltak a cukorértékei, hiszen Piroskánál 50 évnyi diabétesz után sem jelentkezett semmiféle szövődmény. Most pedig lássuk, hogy vall önmagáról.
– Leánykori nevem Vinginder Piroska. 1946. augusztus 25-én születtem Büdszentmihályon. Tizenegy évesen lettem cukorbeteg. Betegségemet a debreceni gyermekklinikán állapították meg 1957-ben.
Inzulint kaptam reggel és este. Ekkor még édesapám oltott be fecskendővel, amit nekünk kellett fertőtleníteni. A vércukorértéket ekkor még csak laboratóriumban tudták megnézni, a kezelőorvos vizeletből állapította meg, körülbelül mennyi a cukor. Havonta jártam kontrollvizsgálatra. A szüleimnek azt mondták, hogy ez a betegség gyógyíthatatlan, és mindig inzulint kell kapnom.
Elvégeztem az általános iskolát és a gimnáziumot is. Érettségi után képesítés nélküli óvónő voltam. 1966-tól a községi könyvtárban dolgoztam 42 évet. Gyermekkönyvtáros lettem, közben tanultam, könyvtárosi képzettséget szereztem.
1969-ben férjhez mentem, két fiam van, akik császármetszéssel, nagy súllyal születtek. Éltük mindennapi életünket, kórházban nem voltam, csak a diabetológiai szakrendelésre jártam. Amikor megjelent a vércukormérő készülék, nagy öröm volt számomra, hiszen saját magam ellenőrizhettem a vércukromat. Ekkor még reggel és este kaptam az inzulint. 2002-ben nyugdíjba mentem, de még két évet dolgoztam.
Úgy emlékszem, 1995-ben állítottak háromszori inzulinadagolásra. Dr. Szigligeti Péter főorvoshoz jártam, akit hálával tudok emlegetni, hiszen sokat segített. Humulin M2, Humulin R, Humulin M3 inzulint kaptam.
1993-ban klubot alapítottam a városban élő cukorbeteg sorstársak bevonásával. Vallom, hogy a cukorbetegnek önmaga orvosának kell lennie, és ennek elengedhetetlen feltétele az ismeretek bővítése, a sorstársakkal való találkozás. Mindezek mellett természetesen fontos az orvosi kontroll, a rendszeres ellenőrzés a cukorbeteg-gondozóban.
A Nyíregyházi Cukorbetegek Klubjához tartozunk. Egységben az erő, így közösen sokat tudunk segíteni a rászoruló betegeken. Foglalkozásainkat minden hónap első szerdáján a helyi könyvtárban tartjuk. Az összejövetelek témája változatos: előadások, színházlátogatás, receptek cseréje, természetjárás, futás gazdagítják programjainkat, amelyek vidámsággal teliek, jó hangulatúak.
Nagy öröm volt számomra, hogy 2004-ben megszületett első kisfiú unokám, majd két lány unokával bővült a család. Sajnos nagy veszteség is érte a családomat, amikor egymás után, három éven belül meghalt édesapám, édesanyám és a férjem. Két húgom van. A családban senki sem cukorbeteg, de ellenőrzöm őket bizonyos időközönként.
Jelenleg Humalog Mix 50 inzulint kapok, dr. Papp Zsuzsanna javaslatára 2008 áprilisától. Reggel 18, délben 12, este 16 egységet adok magamnak. Nehezen tudtam átállni erre az inzulinra, az ötszöri étkezést le kellett csökkenteni napi háromszori étkezésre, ami elég nehezen sikerült. Most az új inzulin mellett mindig 10 mmol/l alatt van a cukrom, a HbA1c-érték 9 százalékról 7 százalékra csökkent. Remélem, legközelebb még ennél is jobb értéket mérnek. A cukorbetegségem szövődményeiről nincs tudomásom, tehát JÓL ÉRZEM MAGAM!
