Hiánypótló oktatás diabetológiai ellátók számára (Subito-program)
Inzulinpumpával a minőségi életért
Napjainkban 30–35 ezerre becsülik hazánkban az 1-es típusú diabétesszel élő azon betegek számát, akiknél – a kezelőorvossal való nagyon szoros együttműködés ellenére – nehezen állítható be a vércukorszint, akik olykor „hipóznak”, akiknél mutatkozik az úgynevezett hajnali jelenség, mivel éjszakai inzulinszükségletüket nem fedezi az este beadott mennyiség. E csoport tagjainál válik igazán előnyössé az inzulinpumpa alkalmazása, hiszen ennek segítségével – folyamatos mennyiségkalkulálás után – az aktuális állapotnak megfelelő inzulinmennyiséget tudják a szervezetbe juttatni.
Akinél a labilis anyagcsere miatt szélsőségesek a vércukorértékek, gyakoriak a hipoglikémiás „történések”, esetleg már megjelentek a diabéteszes szövődmények, megérett arra, hogy társadalombiztosítási támogatást igényeljen a pumpahasználathoz. Evvel a korszerű terápiával ugyanis csökkenthető a rohamok száma, normalizálódnak a laboreredmények, csökken a szövődmények rizikója. Emellett pumpával jóval szabadabban, kötetlenebbül élhet a beteg. Szakemberek úgy fogalmaznak, a jelentősen hatékonyabb kezelés mellett javul a beteg életminősége.
Mégsem lesz azonban minden érintett pumpahasználó. Ennek az is oka lehet, hogy a csoport tagjainak mintegy tizede engedheti meg magának – a betegre is jelentős terhet rakó – önrész megfizetését. Jelenleg 1600 pumpahasználót (közöttük mintegy 700 gyereket) tartanak számon az ország területét csaknem lefedő 21 pumpacentrumban.
A hazánkban mintegy 8 éve bevezetett és azóta terjedő korszerű eszköz, ez a két chipből álló precíz elektronikus készülék (mely naponta 9 milliószor ellenőrzi önmagát, hogy tökéletesen működik-e) folyamatosan – egész pontosan hárompercenként – juttatja a beteg bőre alá a gyors vagy extragyors hatású inzulint. Ennek révén biztosítja az egyedi, akár óráról órára változó igényeknek megfelelő inzulinmennyiséget – mind az étkezési szünetekben, mind az étkezések alkalmával. Kisgyerekeknél, csecsemőknél különösen nagy szolgálatot tesz a pumpa, hiszen egészen pici inzulinadagokat képes a bőr alá juttatni. A szülők aktiválhatják a „gyerekzárat”, így megakadályozható, hogy a kisgyerek véletlenül inzulint adjon be magának.
A finom kanült (ami teflonból is készülhet a fémallergiások számára) a bőr alatti zsírszövetbe kell szúrni. Az infúziós szerelék 2-3 naponta cserélendő, mert különben fertőzés alakulhat ki. Dr. Barkai László, a Magyar Diabetes Társaság (MDT) főtitkára arra is felhívja a figyelmet, hogy a kanül illesztési helyét célszerű jobb és bal oldalon váltogatni, ne fordulhasson elő, hogy a zsírsejtek – az inzulin hatására – növekedni kezdjenek a beszúrás helyén.
Fontos, hogy a beteg rendszeresen mérje a vércukorszintjét (napi 5–7 alkalommal). Ez segíti őt a minőségi élethez, ugyanakkor ez rak rá hatalmas felelősséget. Azt, hogy egészségtudatosan készüljön föl egy-egy étkezésre, vagy alkalmazkodjon a várható testmozgásra, amikor – a betegek által tudottan – alacsonyabb az inzulinszükséglet. A lényeg, hogy ne kövesse a fejleményeket, hanem elébük menjen. Ne utólag reagáljon a kialakult vércukorszintre, hanem előzetesen készítse fel szervezetét a várható inzulinszükségletre.
Az inzulinpumpa-kezelés lehetővé teszi, hogy a nap folyamán különböző (akár 5) bázisprogramot működtessen a beteg a vércukorértékek normalizálására. A kora reggeli órákban, amikor az 1-es típusú cukorbetegek közel 90 százaléka jelentős vércukor-emelkedést tapasztal, beállítható az inzulinadag emelése. A pumpahasználónak igazodnia kell az étkezések gyakoriságához, az átlagostól eltérő étrendhez, a testmozgás mértékéhez, a kalkulálható állapotokhoz (pl. menstruációs ciklus), illetve a nem várt helyzetekhez, állapotokhoz (pl. lázas megbetegedés). Idézzük fel itt is, hogy az injekcióban, naponta többször beadott inzulin ezzel szemben nem igazítható, mivel egyszerre oszlik el.
Az elmondottak fényében talán jobban érthető, miért nehéz, pontosabban lehetetlen olyan szuper-okos eszközt (vércukorszintmérő eszközzel, transzmitterrel rendelkező mini számítógépet) gyártani, amely előre, illetve a beteg helyett is tud gondolkodni. Azonban ilyen eszköz hiányában sincs a beteg soha magára hagyva. A bázismennyiséget kezelőorvosa beállítja, ezen ő tudatosan változtathat – a várt vagy váratlan helyzetekhez alkalmazkodva. A fentieket azért is idéztük most fel, hogy az érintettekkel és érdeklődőkkel érzékeltessük, milyen ismeretanyagot, tudatosságot, figyelmet, fegyelmet igényel az inzulinpumpa használata az egyén részéről. Mint szakemberek a Diabetes újságnak elmondták, a válogatási szempontokban a betegek alkalmazkodási képessége és akarata (compliance) szintén fontos szempont lehet. Természetesen elsősorban azok az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedők kaphatnak pumpát, akiknek igen nehezen beállítható a vércukorszintje, de fontos szempont, hogy a pumpára szoruló egyén képes-e elsajátítani az eszköz kezeléséhez szükséges (létfontosságú) tudást, továbbá ki tudja-e gazdálkodni a költségeket.
Az inzulinpumpa alkalmazásának módját, fogásait, a mindennapi teendőket nem egyedül kell megtanulniuk az érintetteknek. Minden diabéteszcentrumban vannak szakápolók, akiket felkészítettek arra, hogy megtanítsák a betegeket a pumpa használatára.
További újdonság, hogy április elején Subito elnevezéssel hiánypótló edukációs programot indított a Roche cég a diabétesz-teamek számára. A továbbképzésen mintegy százan – 38 orvos mellett szakdolgozók, dietetikusok – vettek részt. Mint Endrényi Tamástól, a diabétesz üzletág marketing vezetőjétől megtudtuk, másfél év előkészítő munka után sikerült adaptálni a németországi mintát. Az első kétnapos rendezvény után a képzés folytatódik, a 21 hazai pumpacentrumban a hazai diabetológia vezető szakemberei segítségével magas szinten kívánják felkészíteni az inzulinpumpa használóit, hogy éljenek (sőt helyesen éljenek) a pumpa nyújtotta esélyekkel, minőségi életet biztosítva maguknak, betegen is. A XVI. Dunántúli Diabetes Hétvége alatt megalakul az MDT Inzulinpumpa Munkacsoport, mely egyik feladatának a páciensedukáció minőségi fejlesztését tekinti.
Fazekas Erzsébet egészségügyi szakújságíró
