Az élettudományok fejlődése, a diabétesz lényegének mind jobb megismerése és a javuló betegellátás következtében a cukorbetegek nemcsak jobb életminőségre, hosszabb élettartamra számíthatnak, de sajnos az életkorral kapcsolatos betegségek – mint például a csontritkulás – hangsúlyosabb megjelenésére is. A növekvő életkorhoz kapcsolódó csontvesztés mellett ráadásul a cukorbetegek csontjainak az egészsége is rosszabb, amit az 1-es és 2-es típusú cukorbetegek körében észlelt gyakoribb csonttörések igazolnak.
Az egyiken látható a szám, a másikon az írás. De bármelyik oldalát nézem, mindenképpen ez az ötforintos. Nézem magam a tükörben: kissé molett, fáradékony, az élettől gyötört, mindig dolgozni kénytelen középkorú asszonyt látok, akit „az ág is húz”. Nézhet engem az orvosom: elhízott, keveset mozgó, önmagával mit sem törődő, magát fizikailag és lelkileg kizsigerelő női beteget lát. Mindkettő én vagyok. (Ez csak képletes mese volt, én nem ilyen vagyok!) Szóval hajlamosak vagyunk a világra fogni, hogy miért nem tornászunk, úszunk, futunk, miért nem diétázunk. A világ nem engedi, mert nem hagy rá időt, erőt, figyelmet – mondjuk. Pedig ha valamit nagyon akarunk, van rá időnk, erőnk, figyelmünk.
Az inzulin állati hasnyálmirigyből való kivonása, azonosítása, majd tömeggyártása a XX. század egyik sikertörténete, hiszen az 1920-as évekig az inzulinfüggő cukorbetegség halálos kórnak számított. Hogy minden cukorbeteg szinte a kezdetektől hozzájuthat inzulinadagjához, abban nem kis szerepe volt a felfedezők önzetlenségének is: Banting és Best az inzulin szabadalmát nem védte le, szabadon elérhetővé tették, ami kedvezett az inzulingyártás igen gyors megindulásának és az inzulinkezelés elterjedésének.
Különleges, kíváncsisággal fűszerezett öröm közel 100 évvel ezelőtt kiadott orvosi szakkönyvekben olvasni arról, hogyan kezelték a cukorbetegeket az 1800-as évek második felében vagy az 1900-as évek első harmadában.
A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét! A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!
