Éjjel-nappal csak enne és enne?

Arról már a legtöbb 2-es típusú diabéteszes olvasott-hallott, hogy különösen az alma alakú elhízás veszedelmes. Ilyen esetben belső szerveink között is zsír raktározódik, majd állandóan vastagodik, akinek tehát sörpocakja van, annak nemcsak a bőre alatt keletkezik hájrétege. A zsírszövet olyan, akár egy önálló életet élő „lény”: sok olyan fehérjét, hormont és peptidet termel, amelyek állandó izgalomban képesek tartani éhségközpontunkat, evésre ösztönöznek, de befolyásolják magát az inzulin hasznosulását is. Annál több inzulinra van szükségünk, minél több zsír rakódott ránk.

A cukorbetegségre jellemző, hogy a hasnyálmirigy egy ponton túl nem képes elég inzulint előállítani. A túlsúlyos emberek számára a diabétesz elleni legjobb védekezés, s egyúttal gyógymód is lenne, ha le tudnának adni néhány vagy még több kilót a súlyukból. Sokan tapasztalatból tudják, hogy az inzulinkezelés is növelheti a súlyt. (Hogyne, amikor a tápanyagok elraktározását is elősegíti.) Van azonban már a hosszú hatású inzulinok között olyan is, a detemir-inzulin, amelyik 24 óra alatt egyenletesen szívódik fel, és szinte szabályozza az éhségérzetet. Azért ez nem fogyasztó inzulin, viszont ennek alkalmazásával évente fele annyi kiló rakódhat ránk, mint más inzulinokkal. Ha betartjuk a diétát és eleget mozgunk, inzulinozás ellenére sem hízunk, dagadunk állandóan.

Mégis sokan úgy érezzük, hogy éjjel-nappal csak ennénk és ennénk. Ezt meg kell fékezni. Végső esetben persze étvágycsökkentő szerekkel, de kíséreljük meg először más módszerekkel, akár trükkökkel is. Néhány tippet összegyűjtöttünk.

Szagolni, nem enni

Ha az „orrunk után megyünk”, vagyis az étel jó illata az, ami mérhetetlenül csábít, akkor nyomjuk el az ingerlő illatokat: szurkáljuk fel néhány helyen a vaníliás cukor zacskóját és tegyük a napra, az ablakpárkányra. Az illat hamarosan betölti a helyiséget, és bár ez elméletben süti-éhséghez vezetne, a vaníliával mégis más: eltelünk az illatával és jó lesz a közérzetünk.

Inni, nem enni

Igyunk meg minden egész órában egy csészényi, pár csepp citromlével ízesített vizet. Már a kissé telt gyomor is csökkenti az étvágyat, amúgy pedig szüksége van szervezetünknek napi 2-2,5 liter folyadék pótlására.

Kívánni és készíteni

Fagylalt nélkül nem nyár a nyár, de mégis óvakodjunk a tejes, tejszínes fagyiktól. Készítsünk magunknak, ha már annyira megkívántuk! Adjunk 3 dl citromos vízhez édesítőszert, majd apránként, állandó keveréssel 2 evőkanál sovány, natúr joghurtot. Tegyük a mélyhűtőbe, és 10-15 percenként kevergessük meg, hogy csomómentes legyen, majd teljes dermedésig helyezzük vissza.

Zöld fűszert kóstolni

A friss kerti zsázsáról nagyanyáink még tudták, hogy igazi természetes étvágycsökkentő. Érdemes hát kertünkbe vagy akár egy cserépbe is vetni. Apró zöld levelei sok krómot tartalmaznak, ami fontos nyomelem szervezetünk számára, mert többek között szabályozza éhségérzetünket. Salátába, a megengedett mennyiségű barna kenyérre szórva ízleni fog. Más kalóriaszegény, sok krómot tartalmazó étkek: paradicsom, gomba, fejes saláta.

Az almát, répát tessék megkoronázni!

Tömjük meg gyomrunkat a sok pektint tartalmazó almával, s igyunk rá sok vizet, ezzel kitöltjük a gyomrunkat. A sárgarépa is ugyanez miatt kitűnő – azonban az almának is, a sárgarépának is a cukortartalmát figyelembe kell venni, amikor a napi megengedett cukormennyiséget kiszámoljuk. Ma már drogériákban kapható pektinpor is, az cukorszegény. De az alma jobban ízlik.

Kis csalással nem enni

Régi trükk és ráadásul nagyon is magyar szokás az étkezést levessel kezdeni. Ha hisszük, ha nem, ez csökkenti az étvágyat, mert a meleg folyadék kellemes jóllakottságot ad. Ne siessünk utána a második fogásnak nekikezdeni, hogy a tányér leves az agyközpontban kiváltsa a teli gyomor jelzést. Aki nem rajong a levesekért, az étkezés előtt csapja be a gyomrát: igyon egy nagy bögre nem túl meleg zöld teát vagy gyógyteát.

Rágcsálni, nem enni

Csak chipset ne, akármilyen érdekes is a reklámja! Tíz deka chips 4 dkg zsírt tartalmaz, ráadásul az úgynevezett káros transzzsírt, amit szervezetünk nem tud feldolgozni, s csak raktározódik bennünk. Ha tévézés közben rágni kell valamit, készítsünk oda sárgarépa, kalarábé meg uborkaszeleteket és mártogassuk pár pötty pirosarannyal ízesített 0 százalékos joghurtba. Nagy divat a vendégeket is ezzel kínálni. Egy-egy szem (de nem több!) aszalt szilva vagy barack is teltségérzést okoz.

Csípőset, ám keveset enni

Az ázsiaiak, a mexikóiak és más népek megszokták az erős fűszereket, valamikor a magyar konyha is ilyen volt, ma meg jóformán csak a halászlébe kívánjuk az „erős Pistát”. Akinek egyéb betegsége nem tiltja, néha kipróbálhatja a csípőset, mert szinte érzéstelenítik nyelvünkön az ízlelőbimbókat, s jó időre teltségérzést keltenek.

Nem kell azonnal enni

Ha ránk tör az éhség, próbáljuk meg evés helyett először azt az akupunktúrapontunkat nyomogatni, ami csökkenti. Nyomjuk középső ujjunkat 20–30 másodpercig az orrunk és a felső ajkunk között mélyedés közepére. Hamarosan csillapodik éhségünk. Sokan ismerik és esküsznek az akupunktúrás kezelés hatékonyságára, amellyel csökkenthető az éhségérzet és megfelelő étrend betartásával megindul a már nem is remélt fogyás, jók lesznek a vércukorértékek, és persze ha fogyunk, kevesebb inzulint igényel szervezetünk. Egy szakavatott akupunktúrás terapeuta pontos felvilágosítást ad a kúráról, és természetesen konzultáljunk gondozó orvosunkkal is.

Enni, hogy ne kelljen sokat enni

Van, aki egy csésze híg burgonyapürére esküszik (persze a szénhidráttartalmát be kell számítanunk a napi és az alkalmanként megengedhető mennyiségbe), van, aki reggel 20–25 deka sovány túrót eszik, és garantáltan egész délelőtt jóllakottnak érzi magát, pedig csak 150–170 kalória, amit elfogyasztott. Annyi öndicséretet talán megengedhetünk magunknak, hogy olvasóink szerint lapunk kedveltségét emelik azok a remek, ízletes, de kalóriaszegény, cukorbetegeknek való ételreceptek, amelyeket a dietetikus munkatársunk állít össze valamennyi lapszámunkban. Jellemző, hogy a család többi tagja észre sem veszi, hogy most diétás ebédet vagy vacsorát tálaltunk, ha ezeket főzzük!

Csokis teát inni, nem csokit enni

Ha ránk tör a csokiéhség, hogy szinte nem tudunk magunknak parancsolni, egy kegyes trükkhöz folyamodhatunk. Főzzünk egy-két csészényi, gyenge zöld teát, tegyünk bele egy deci sovány tejet (ez csak 48 kalória), és amikor még forró, dobjunk bele egy kis kocka étcsokit. Igyunk belőle, és a többit tegyük el egy termoszba. Naponta többször pár kortyot ihatunk belőle.

Semmit sem enni?

A cukorbetegek mindenkinél jobban (kellene) tudják, hogy ezt nem szabad. Vércukrunk szabályozásának alfája és ómegája, a tabletta vagy inzulin adagolásának is meghatározója a megfelelő étrend betartása.

Bizonyított tény, hogy akinek a vércukorszintje jól beállított, azt nem hajtja az éhség, az nem eszik össze-vissza, nem kíván folyton nassolni, még a kicsi gyerek sem!

Vagyis enni kell, de aki nagyevő, nehezen képes csökkenteni a kalóriát, hát még a mennyiséget! Pedig kell ez utóbbit is, és lehetséges is: tömjük meg magunkat salátával, párolt zöldséggel, eleinte együnk belőle sokat, majd fokozatosan csökkentsük a mennyiséget.

Másképp élni és nem enni

Trükkök után beszéljünk arról, hogyan éljünk, hogy ne legyünk folyton éhesek.

A betegségét jól ismerő diabéteszes egészségesebben táplálkozik az egészségeseknél, mert ugye a rendszertelen étkezés, a helytelen adagú és összetételű menü szóba se jöhet. Máskülönben szervezetünk csak kívánja és kívánja a cukrot, és zsírt raktároz el. A diabéteszes gondozóitól megtanulta – vagy ezentúl ismerje meg–, melyik étel-alapanyagnak mennyi a glikémiás indexe (ami – nagyon egyszerűen fogalmazva – azt jelenti, hogy amikor szervezetünk egy étel szénhidráttartalmát feldolgozza, az milyen gyorsasággal emeli meg vércukorszintünket). Minél magasabb ez az érték, annál hamarabb idéz elő újabb éhségrohamot. Ezért együnk gyakran, legalább ötször naponta, keveset és válasszunk alacsony glikémiás indexű étkeket (főzeléket, salátát, a kenyérből a feketét), mert akkor az éhség nem olyan gyorsan kopogtat ismét.

Jól aludni és nem enni

Más, és ez mindenkire érvényes: a kialvatlanság, a fáradtság és a tartós feszültség, a stressz termeli a kortizol nevű hormont, ami az édességekre és a szénhidrátokra való éhséget, vágyat növeli. Egy amerikai kutató, Elsie Taveras kísérletei alapján állítja, hogy az a gyerek, aki keveset alszik, korán túlsúlyossá válhat, ami felnőtt korában is jellemző lesz. A hirtelen és erős fogyókúra is fáradtságot okoz, ezért tör ránk néhány nap után a farkaséhség, s dönti romba az addigi eredményeket. Aki keveset alszik, és emiatt másnap fáradt, éhes lesz, az eszik és elhízik. Aki rendszeresen sportol, az szervezetét sok kalória elégetésére szorítja, s ráadásul sportolás után az ember egy ideig nem is igazán éhes, viszont jól alszik.

A kérdés kérdés maradt: éjjel-nappal enne? Vagy éppen így is él? Ezen változtatni kell.

Utóirat: Van önöknek is néhány trükkje, amit megosztanának velünk, és olvasóinkkal? Örömmel vennénk és várjuk javaslataikat a szerkesztőségbe.

Szőke Mária