A diabétesz nem ellenség…

Sokan a kezdet kezdetén azt gondolják, hogy a diabétesz tönkretette az életüket. (Én is azt hittem.) Szinte megszemélyesül az állapot. Ellenségünknek, korlátozónknak tituláljuk.

Ahogy telnek az évek, elfogadjuk, és egyre inkább az életünk szerves részévé válik. Rendszerességre, önmérsékletre nevel, és ezt nem csak a cukorbetegséggel kapcsolatban, hanem az élet egyéb területén is hasznosíthatjuk. Egyetlen dolog van, ami a tizenkét év alatt zavart mindvégig, ha sajnáltak. Erre mondhatni allergiás vagyok. „Jaj, te szegény, milyen rossz neked, ezt sem eheted meg."

Lehet, hogy van, amit nem fogyaszthatunk, de ezer mást igen. Amúgy én meg azt az elvet vallom, hogy többnyire mindent lehet, csak mértékkel. Szerencsésnek mondhatom magam, mert sosem voltam egy „sütimatyi", egyedüli gyengém a fagyi, azt meg beiktatom tízóraira vagy uzsonnára.

Fontos, hogy tudatosuljon mindenkiben, teljes életet tud élni így is. Ugyanúgy lehet sikeres az élet bármely területén. Gondoljunk csak bele, Magyarországon hány híres színész, televíziós személyiség, énekes van, aki ezzel az állapottal együtt tölti a mindennapokat. Ezért senki ne tekintse ezt az állapotot betegségnek, főleg ne élete elrontójának, ellenségének, korlátozójának. És hogy mindenki lássa, milyen jókat is ehetünk mi, megosztom Önökkel egy nagyon egyszerű, ám mégis nagyon finom leves receptjét.

Kukorica-krémleves

Egy doboz konzerv kukoricát feltesszük főni a levével és vízzel hígítva. Teszünk hozzá ételízesítőt, petrezselymet, hogy az ízek összeérjenek. Amikor forr, fél pohár tejfölből, négy teáskanál lisztből és egy kis vízből habarást készítünk hozzá, amit hirtelen beleöntünk, és összeforraljuk. Ezután hagyjuk kihűlni, majd összeturmixoljuk, és kész is a finom leves. Ízlés szerint ehető önmagában vagy tortillával.