Feltöltés dátuma: 2011.10.30.

Diabétesz ABC

Fiataloknak, öregeknek, jelenlegi és leendő cukorbetegeknek, tehát MINDENKINEK

Önellenőrzés:

a vércukor (esetleg a vizeletcukor), diabéteszes által végzett rendszeres mérése, amely a korszerű és hatékony kezelés fontos eleme.


Önmenedzselés:

az a folyamat, amelynek keretében a cukorbeteg a vércukor-önellenőrzés, a gondos diétatervezés, a vércukorfüggő inzulinadagolás eszközeivel anyagcsere-állapotát a normálishoz legközelebbi szinten képes tartani. Ennek során szorosan együttműködik gondozó orvosával, illetve a diabéteszgondozó csapat tagjaival (nővér, dietetikus stb.).


Pankreász:

hasnyálmirigy. Külső elválasztású mirigyfunkció keretében emésztő enzimeket ürít a vékonybélbe, belső elválasztású funkcióját a Langerhans-szigetek biztosítják. Az alfa-sejtekben a glukagon, a béta-sejtekben – más hormonok mellett – az inzulin termelődik, és jut közvetlenül az érpályába.


Pankreász-transzplantáció:

hasnyálmirigy-átültetés. Viszonylag ritkán, nagyrészt veseátültetéssel együtt végzik hazánkban is.


Parodontózis:

fogágy-megbetegedés, amely a fogak meglazulásához és elvesztéséhez vezethet. Megelőzéséhez a diabéteszeseknél különösen fontos a gondos és rendszeres szájápolás.


Perifériás érbetegség:

leggyakrabban a comb és a lábszár ereinek szűkülete, elzáródása, amely kezdetben a járás nehezebbé válásában, lábszárgörcsben nyilvánul meg, de végül akár amputációhoz is vezethet. Cukorbetegeknél gyakrabban lép fel. Legfontosabb előidézője a dohányzás.


Polidipszia:

fokozott folyadékfelvétel. A diabétesz első jele lehet, amennyiben fokozott vizeletvesztés miatt lép fel.


Polifágia:

extrém éhségérzet miatti fokozott táplálékfelvétel. Kezdődő cukorbetegség jele lehet.


Poliuria:

fokozott vizeletürítés. Leggyakrabban a magas vércukorszintek idézik elő, ilyenkor jelentős mennyiségű cukor található a vizeletben.


Posztprandiális vércukor:

az étkezés utáni vércukorérték tudományos elnevezése, amelynek diagnosztikai jelentősége egyre növekszik, és ma már szinte fontosabb, mint az éhgyomri vércukor szintje. A posztprandiális vércukor magasabb szintje nagyobb érrendszeri kockázatot jelent, mint az étkezés előtti megemelkedett vércukorszintek.


Prediabétesz:

a cukorbetegséget megelőző állapot, amely sokszor csupán finom diagnosztikus módszerekkel mutatható ki. A prediabéteszeseknél a szív- és érrendszeri megbetegedések iránti fokozott kockázattal kell számolnunk.


Preprandiális vércukor:

étkezés előtt mért vércukorérték.


Prevalencia:

egy adott csoporton belüli beteg emberek száma.


Protein:

a fehérjék közös neve, a sejtek fő alkotóeleme.


Proteinuria:

kórós fehérjeürítés a vizeletben, ami naponta 500 mg feletti ürítés.


Remissziós fázis:

az 1-es típusú cukorbetegség felfedezését követő – néhány hónapon át tartó – átmeneti állapot, amikor az inzulinnal végzett vércukor-normalizálás hatására a maradék béta-sejtek ismét termelni kezdik a saját inzulint. Ilyenkor erősen lecsökken a beteg inzulinigénye, és stabil az anyagcseréje. Az angolszász irodalom ezt nevezi „mézeshetek periódusnak" (honeymoon period).


Retina:

a szemfenéken lévő, a látás alapját képező recehártya.


Retinopátia:

a szem, elsősorban a recehártya, a retina megbetegedése, amely az egyik legriasztóbb késői diabéteszes szövődmény. Enyhébb formája az ún. háttér- vagy preproliferatív retinopátia, amelynél a szemfenéken mikroaneurizmák, kemény exszudátumok, apró tócsás vérzések lépnek fel. Súlyosabb változata a proliteratív retinopátia, amelynél érujdonképződések jelentkeznek, az új erek megrepednek, a retina előtti, a látást elhomályosító nagy vérömlenyek keletkeznek. A vérzés betör az üvegtestbe, és a látás elveszhet. A retinopátia időbeni felismeréséhez évente – gyakorlott szemész által végzett – szemfenék-vizsgálat szükséges, mert látáspanaszokat csupán a legsúlyosabb elváltozások okoznak. Az időben elvégzett lézerkezelés ma már az esetek többségében a folyamat leállását, a látás megtartását eredményezi. A retinopátia megelőzésének legbiztosabb módja a vércukor megfelelően alacsony szinten tartása.


Szacharin:

a legrégebbi energiamentes mesterséges édesítőszer, amely 300-szor édesebb a cukornál. Fogyókúránál, cukorbetegek diétájában széleskörűen alkalmazzák önmagában, vagy legtöbbször ciklamáttal kombinálva. Előnye, hogy olcsó, hátránya, hogy fémes íze van, és hőre bomlik.


Szacharóz:

háztartási (kristály-, kocka-, por-) cukor, hivatalos nevén répa- vagy nádcukor, amely egy molekula szőlőcukorból és egy molekula gyümölcscukorból áll.


Szenzoros neuropátia:

a cukorbetegség okozta idegrendszeri károsodás érző idegeket érintő változata, amely a tapintásérzés elvesztésével, zsibbadással, fájdalommal járhat.


Szénhidrátok:

fő energiahordozó tápanyagaink, amelyek közé a keményítők és a cukrok tartoznak.


Szorbit:

cukorpótló édesítőszer, fele édességű, mint a répacukor, ezért a cukorbetegek diétájához szacharinnal fokozzák édesítő erejét. Energiatartalma azonos a cukoréval (grammonként 4 kcal, azaz 16,8 kJ). A vércukrot a cukornál kevésbé emeli. Mellékhatásként haspuffadást, bélgörcsöket, hasmenést okozhat, ezért napi 30 grammnál nagyobb mennyiségben nem javasolt a fogyasztása. A korszerű diétás ajánlások cukorbetegeknek nem tanácsolják fogyasztását.


Szorbitfelhalmozódás:

a magas vércukorszinteket kiváltó inzulinhiányos állapotokban a cukrok sejteken belüli átalakulása zavart szenved, és egy köztes anyagcseretermék, a szorbit (ami azonos a cukorpótló szerrel) felhalmozódik egyes sejtekben, főként az idegsejtekben. Ez a neuropátia létrejöttének egyik fő oka. (A diéta keretében elfogyasztott szorbit nem halmozódik fel a sejtekben!)


Szőlőcukor (glukóz):

egyszerű cukor, amely a szervezet legfontosabb energiaforrása. A vércukor is szőlőcukor, és az emésztés során a lisztben, burgonyában, rizsben stb. lévő keményítő is szőlőcukorra bomolva szívódik fel.


Szövődmények:

a hosszú időn át fennálló cukorbetegség nyomán létrejövő speciális szervelváltozások összefoglaló elnevezése.


Szteroid-diabétesz:

a mellékvesekéreg-hormonok (szteroidok) nagy adagban és hosszú ideig tartó alkalmazása következtében kifejlődő, elhízással társuló diabétesz-forma.


Szubkután injekció:

a bőr alatti kötőszövetbe, ill. zsírszövetbe adott injekció hatóanyag bejuttatására. Inzulinkezelésnél ideális módszer.


Tejcukor:

egyszerű szénhidrát, egy molekula szőlőcukorból (glukózból) és egy molekula galaktózból álló ún. diszaharida, amely tejben és tejtermékekben fordul elő. A tej, a natúr joghurt és a kefir egyaránt 4,7 százalék tejcukrot tartalmaz, a túróban és a sajtokban 1 százalék körüli mennyiségben van jelen. A vércukrot közepes mértékben emeli, ezért tejféleségekből egyszerre 2 deciliter fogyasztása javasolt (cukorbetegeknél tejből például napi fél liter a javasolt).


Testtömegindex:

(TTI, illetve a nemzetközi gyakorlatban használt angol kifejezéssel body mass index, azaz BMI) kiszámításához a kilogrammban mért testsúlyt osztjuk a méterben mért testmagasság négyzetével. A felnőttek esetében a 19–24 (férfiaknál 25) közötti TTI-t tekintjük normálisnak. 24/25/–30 között kövérségről, 30 feletti TTI-nél elhízásról beszélünk.


Triglicerid:

a vérzsírok egyik fajtája, ún. neutrális zsír, amely három molekula zsírsavból és egy molekula glicerinből áll. Triglicerid a sertészsír, a vaj, a margarin, az olaj stb., csak mindegyikre más-más zsírsav-összetevő a jellemző. Az emberi vérsavóban 0,5–1,7 mmol/l között mozog a (fehérjéhez kötött) trigliceridek szintje, amely diabétesz esetén többnyire a vércukorszintekkel párhuzamosan megemelkedik. Ha a vércukor normalizálódását követően 2,5 mmol/l fölött marad a trigliceridek szintje, ún. fibrát típusú gyógyszereket szükséges szedni, mert különben a magas trigliceridszint felgyorsítja az érelmeszesedés folyamatát, és megnő a szívkoszorúér-elzáródás vagy az agyi érkatasztrófa veszélye. Súlyos anyagcsere-kisiklásnál, valamint hasnyálmirigy-gyulladásnál 10–80 mmol/l-re nőhet a szérum trigliceridszintje, amikor a vérsavó tejhez, tejszínhez hasonlóvá válik. Ezt nevezik szaknyelven lipémiának.


Ulkusz (ulcus):

fekély, a bőrön vagy bármely üreges szerv belsejében (pl. nyombél, vastagbél) létrejövő hámelhalás. Kezeletlenül tovaterjed, elfertőződhet és nagyobb területen súlyos és visszafordíthatatlan elhalást (gangréna) okozhat.


Urémia:

a salakanyagok nagyfokú felszaporodása a vérben, ami művesekezelés alkalmazását teszi szükségessé.


Veseküszöb:

9–10 mmol/l-es vércukorszint, amely felett a cukor megjelenik a vizeletben.


Vércukor:

a vérben mindig jelen lévő szőlőcukor (glukóz). Normális szintje éhgyomorra 4,5–5,5 mmol/l, étkezés után maximum 7–8 mmol/l. Jól kezelt cukorbetegeknél a vércukor ideális szintje étkezés előtt 4–7 mmol/l, étkezés után egy-másfél órával 6–9 mmol/l között mozog.


Vérzsírok:

a szérumban megtalálható koleszterin, HDL-koleszterin és triglicerid, valamint (a rutinszerűen nem vizsgált) foszfolipid és szabad zsírsavak összefoglaló neve.


Vitrektómia:

a szemben lévő és a diabéteszes retinopátia előrehaladott állapotában ismétlődő vérzések által átlátszatlanná vált üvegtest műtéti úton történő eltávolítása, amellyel – szerencsés esetben – a látás egy része visszanyerhető.


Zsiradékok:

magas (9 kcal/g) energiaértékű tápanyagok, amelyek az állati szervezetekben zsírok, a növényekben főként olajok formájában fordulnak elő. Mind a zsírok, mind az olajok 3 zsírsav- és 1 glicerinmolekulából állnak, és kémiailag trigliceridek. Különbség a zsírsavakban lévő szénatomok számában (14–18) és a zsírsavak ún. telített voltában van. Utóbbi szerint megkülönböztetünk telített zsírsavakat (állati zsírokban), egyszeresen telítetlen zsírsavakat (olívaolajban, napraforgóolajban stb.) és többszörösen telítetlen zsírsavakat (napraforgóolajban, repceolajban stb.). Cukorbetegek számára az egyszeresen telítetlen zsírsavak fogyasztása kívánatos. A margarinok – bár növényi olajból készülnek – különböző arányban tartalmaznak telített és telítetlen zsírsavakat. Az állati eredetű zsírok azért is előnytelenek, mert a trigliceridek mellett különböző mennyiségű koleszterinnel együtt fordulnak elő, amely az érelmeszesedést fokozza. A növényi eredetű zsiradékokban nincs koleszterin.

Összeállította: Soós Tibor, dr. Fövényi József Diabétesz ABC című kiadványa alapján (Kiadó: Roche Magyarország, Diagnosztika divízió)

Megjelent a diabetes2008/1. számában

Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!