Tévé helyett „toronynézés”

A hajnali esőtől foltos utak köszöntötték a zalaegerszegieket május 24-én reggel. A madarak vidám csivitelése azonban azt sugallta: nem ronthatja el az aznapi Diabetes-túrát a rossz idő.

Valóban, hétágra sütött a nap, mire a túra résztvevői gyülekezni kezdtek az Apáczai Csere János ÁMK tornacsarnokában. Az érdeklődők köszöntötték egymást, a rendezvényt szponzoráló bank munkatársai zamatos almát osztogattak, a megyei kórház belgyógyászati osztályának munkatársai és a városi diabéteszegyesület aktivistái pedig vércukor- és vérnyomásmérést, valamint neuropátiás lábvizsgálatot végeztek. A tornaterem bejáratánál köszöntötték az érdeklődőket a Tudomány Kiadó munkatársai, és egy kvíz kitöltésére invitálták az érkezőket. A gyülekezés idejét az aznapi kirándulás támogatóinak kóstolóval és vásárlási lehetőséggel egybekötött kiállítása is színesítette.

Hozzávetőlegesen félszáz cukorbeteg, hozzátartozó és jó barát érkezett a programra a zalai megyeszékhelyről és környékéről. Lapunk előző számában, a tihanyi túráról szóló beszámolóban már bemutattuk Tischler Imre bácsit, ő Zalaegerszegre is elutazott Pápáról.

– Reggel vonatra ültem és eljöttem. Sopronba is el fogok menni, kár, hogy Egerbe nem lehet megfordulni egy nap alatt – mesélte még az indulás előtt.

Míg a többség azon tanakodott, hogy a hoszszabb vagy a rövidebb kiránduláson vegyen-e részt, Imre bácsi egyértelműen a hosszabb mellett tette le a voksát.

– El tetszik jönni a túrára vagy megvár itt minket? – kérdezte tőle Szalai Gáborné Zsuzsi, a program helyi szervezője és háziasszonya, mire jött a határozott válasz:

– Persze, hogy elmegyek a hosszú túrára… Végül is csak nyolcvanéves vagyok.

A zalai megyeszékhelyen egyszerre két túrából is választhattak a résztvevők: a rövidebb kirándulás a városszéli kerékpárúton vezetett az Erdőgyöngye vendégházhoz, majd a kirándulók tettek egy rövid kitérőt az Azáleás-völgybe. A szivárvány legkülönbözőbb színeiben tündöklő rododendron-bokrokat kísérletképpen telepítették a hegyoldali völgybe. Az évek során hangulatos arborétum fejlődött ki a fenyves és tölgyes közepén, amely évről évre elbűvöli a természetkedvelőket.

Útközben érdeklődve figyelték kicsik és nagyok az „egyenruhába” öltözött vidám társaságot: A „Changing diabetes in Hungary” (Megváltoztatjuk a diabéteszt Magyarországon) feliratú pólók ellepték a város határát, viselőik pedig az alsóerdei turistaúton át az aranyoslapi forráshoz sétáltak. A természetvédelmi területen a túravezető rövid pihenőt engedélyezett. Helybéliek és vidékiek egyaránt kifújták magukat a forrás és a közeli tó hűs vizénél, majd folytatták gyalogútjukat a Hosszú Jánka-hegyen át az indulási pontra. Az eredetileg 4 kilométeresre tervezett kirándulás során 50 méter szintkülönbséget másztak meg.

– Sokat sétálunk és kirándulunk a gyerekekkel, így nem volt kérdés, hogy eljövünk a Diabetes-túrára – mondta Gyalogh Szilvia, aki családjával vett részt a kiránduláson. Férje előfizetője lapunknak, ám azt az egész család szívesen olvassa. – Ádám kétéves, erre az útra csak babakocsiban mertük elhozni, Áron viszont kilométereket bír gyalogolni. Ő a nyáron lesz négyéves – mesélte a büszke anyuka. A két kisfiú kitartott a túra végéig, a kisebbik a babakocsiban szunyókálva, a nagyobbik szülei kezébe kapaszkodva.

A zalai táj lehetőséget adott arra, hogy az edzettebbek egy 5 és fél kilométeres kiránduláson tegyék próbára erőnlétüket és kitartásukat. A kerékpárúton az erdészházig, majd a régi szánkópályán át a TV-toronyig mintegy 120 méter szintkülönbséget kellett megmászniuk. A kilátóként is működő toronyra nem volt idejük felmenni, hogy madártávlatból is megtekinthessék Zalaegerszeget. A hosszabb túra ugyancsak az Azáleás-völgybe vezetett.

Kovács Lajosné Kati három unokájával és lányával jött el a Diabetes-túrára:

– Én is cukorbeteg vagyok és a lányom is. Nagyon szeretjük a lapot olvasni, és örültünk a kirándulásnak, mert a kerti munkán kívül nem járunk sokat a szabadban. Pedig kell a mozgás a súlyfelesleg miatt – mosolyogott, miközben unokái körülötte szaladgáltak. – Annak pedig külön örültünk, hogy találkozhatunk a Diabetes munkatársaival.

A két kirándulótársaság egyszerre érkezett vissza az Apáczai ÁMK-hoz. A koradélutáni hőségben felüdülést jelentett a hűvös tornacsarnok, a résztvevők pedig örömmel vették a „befutó”-csomagot is. Annak tartalmával egyesek a hiányzó szénhidrátokat pótolták, mások az olvasnivalónak örültek. A Tudomány Kiadó és a Diabetes asztaláról felmarkoltak még néhány kiadványt a résztvevők, hogy barátaik között ne csak a sikeres túra élményét, de lapunkat is terjesszék.

József Attila

Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a túra támogatóinak: