Székesfehérvári gyermekek strandoltak Horvátországban

Szombat reggel autóbusszal indultunk tizenöt 1-es típusú, 12–16 év közötti diabéteszes gyermekkel szép hazánkból, a királyok városából Horvátországba, Crikvenica városába, Kačjak üdülőkomplexumba.

A gyermekek közül 13-an rendelkeznek inzulinpumpával, 2 fő pedig inzulinadagoló tollal adta magának az inzulint. Két gyermekre az út megkezdése előtti napon Guardian Connect transzmittert helyeztünk fel, amelyeket összehangoltunk a telefonunkkal, így egy héten keresztül láthattuk a nap 24 órájában ötpercenként a vércukorértékeiket.

Ragyogó napsütés, meleg idő volt induláskor. Az utazás a sebességhatárok betartásával, a pihenőidővel együtt 8 óra hosszat tartott. Kedves fogadtatásban volt részünk, s a kipakolás és átöltözés után irány a tengerpart és a várva várt fürdőzés. A gyermekek vidáman, önfeledten élvezték a tengert és a búvárkodást.

A napi programok a következőképpen alakultak: fél 8-kor ébresztő, a félpanziós ellátásnak köszönhetően 8 órakor reggelizni indultunk a központi étterembe. Utána mindenki elmondta, mit evett, mennyi szénhidrátot fogyasztott, s ennek ismeretében közösen számoltuk ki a beadandó inzulin mennyiségét. Természetesen ez minden étkezésnél így történt.

A napközbeni programot az időjárástól függően terveztük meg, mert sajnos volt esős napunk is. Napos időben fürödtünk a tengerben, szinte egész nap, kivéve délidőben. Mindenki csokibarna szeretett volna lenni az egy hét alatt, de itt tényleg érdemes volt betartani azt a szabályt, hogy 11-től 16 óráig nem vagyunk napon. Inkább délelőtt és délutántól vacsoráig strandoltunk, mert egyébként úgy néztünk volna ki, mint egy jól megpirult grillcsirke.

Ebédre szendvicseket készítettünk, vagy étterembe mentünk. Majd közös beszélgetések, játékok, kártyaparti következett. Este 7-kor vacsoráztunk, svédasztalos kínálatból választhattunk. A gyerekeknek nagyon ízlett.

Utána ismét közös játék, vízibombacsata, tánctanulás, majd 23 órakor mindenki bement a szobájába. (A gyerekek hajnal körül el is aludtak.)

Mi ketten Évi kolléganőmmel őrködtünk az ajtó előtt, vigyáztunk a gyermekekre, emlékezve arra, hogy mi is voltunk kamaszok.

Az egy hét alatt különböző helyeken jártunk, mivel rendelkezésünkre állt az autóbusz. Így kirándultunk Crikvenica belvárosában, Krk kikötővárosában, Nivicében és Omisaljban. Nagyon szigorúan vettük a gyermekek folyamatos anyagcsere-ellenőrzését, vagyis 3 óránként vércukorértéket mérettünk. Voltak kisebb-nagyobb kilengések, de azokat korrekciós bólus adásával vagy a bázis százalékos emelésével, illetve csökkentésével tudtuk uralni.

Mi is és a gyermekek is nagyon jól éreztük magunkat. Nekünk nagyobb részt munkával telt, míg a gyermekeknek pihenést, kikapcsolódást, szórakozást jelentett.

Szabóné Hajdu Ildikóa Cukorbeteg Gyermekeket Támogató Egyesület elnöke