Bár a szeszélyes május közepi idő sokakat elriasztott, a Pákozd-Sukorói Arborétumban összegyűlt mintegy százötven fős csapatot kegyeibe fogadta az időjárás is. Bár az ország legtávolabbi pontjairól érkeznek gyerekek, hamar megtalálják a közös hangot. Ugyan a diabétesz hozta össze őket, a cukorbetegség egy percig sem téma köztük. Míg a gyerekek belefeledkeznek a geoládák keresésébe és a legújabb számítógépes játékok megvitatásába, szüleik megoszthatják egymással mindennapi gondjaikat, a cukorbetegség kezelésének olykor rendkívül nehéz pillanatait. Megértésre és tanácsokra lelnek, a diabetológiai szakasszisztenseknek és a szinte már szakértő szülőknek hála azok is hátradőlhetnek kicsit, akik számára a cukorbetegség még ijesztően új és nehezen kezelhető betegségnek számít a családban.

Az arborétum munkatársai interaktív környezettanórát rögtönöznek a Velencei-tó növény- és állatvilágának minden rejtelmébe beavatva a túra résztvevőit. Városi ellenségeinkkel, a galambokkal is megismerkedünk, amelyekről a bemutató során kiderül, hogy okosabbak, mint valaha is gondoltuk volna. Megtudjuk, hogy több ezer kilométerről is hazatalálnak, GPS készüléket megszégyenítő navigációs képességeiket pedig versenyeken fitogtatják.

A Velencei-tó meseszép és végtelenül izgalmas világába könnyen belefeledkezünk, a lábunk nyomában cuppogó lápvidék, a fák közül előbújó, félős kis róka és a vízben szemérmesen el-eltűnő búbos vöcsök olyan atmoszférát teremt, amely a mindennapi gondokat pillanatok alatt kilúgozza.

Sárkányhajósok szelik a vizet, kenutúrákat és vitorlástáborokat szerveznek a tavon, a környék gazdag növény- és állatvilága pedig a legelvetemültebb kozmopolitákat is lenyűgözi. Végigpásztázva a tájat nehéz elképzelni, hogy a tavat többször is kiszáradás fenyegette, melyet nem csak a természet, de a környék lakosai is sürgettek. A tó vízszintje többször annyira lecsökkent, hogy medrében sétálni lehetett, ezt a mostani, átlagosan 145 centiméteres vízszintnél valószínűleg kevesen kockáztatnák meg. De nem csak a természet nyűgözi le az idelátogatókat, a Mészeg-hegyet megmászva a történelem egy szeletébe is belekóstolhatnak a túra résztvevői. A 1848-as pákozdi csata emlékművénél végigpásztázhatják a győztes ütközet színterét. Ezen a lápos, hegyes vidéken mértek megsemmisítő vereséget Móga altábornagy seregei Jellasics csapataira. A magyar hadtörténet jelképévé vált katonai emlékhelyen áll a Don-kanyar kápolna, a XX. századi háborúk emlékpontja és a békefenntartók emlékműve is. Lehet katonásdit játszani, lövészárkokban bujkálni, és persze végigmustrálni a magyar hadtörténet összes valamirevaló fegyverét.

A hegytető azok számára is emlékezetes marad, akiket a történelem hidegen hagy, a Mészeg-hegy lankáiról páratlan kilátás nyílik a Velencei-tó meseszép világára is.

A feledhetetlen történelem- és környezet­tanóra rengeteg sétálást kíván, a kirándulás pedig minden bizonnyal a gyerekek anyagcseréjére is pozitív hatással van, és ha csak egy napra is, de – amennyire lehetséges – elfeledkezhetnek a cukorbetegségről.

Szabados Judit