30 év – egy emberöltő
1978-ban kezdődött minden. Házasság, még abban az évben egy csodálatos (máig az) kislány születése és a diabetológiával való elkötelezettségem története.
Hat éve voltam orvos, frusztrált, hogy tanácstalan vagyok, ha cukorbeteg pácienseim a diétáról, a helyes életvezetésről kérdeznek. Veszprémben nem volt senki, akitől kérdezni tudtam volna. Akkor neveztek ki főorvosnak a városi belgyógyászati szakrendelésre, önállóságot kaptam, olvastam, továbbképzésekre jártam.
Megismerkedtem az akkor alakuló magyar diabetológia nagyjaival, Magyar Imre professzor úrral (őt hallgattam az egyetemen is), Tamás Gyulával, aki akkor még adjunktus volt (az egyetemen pedig gyakorlatvezetőm), Fövényi József tanár úrral és még sok más elhivatott orvossal. Rájöttem, ők is keresik az utat. A sok úttörő kezdeményezést jól fogta egybe a Magyar Diabetes Társaság az akkori 200 fős tagságával.
Arra is hamar rá kellett döbbenem, hogy a páciensek aktív közreműködése nélkül nem megy. Ezért egy év múlva már dietetikai tanácsadást alapítottunk Nagy Margit dietetikussal, aki 5 éve vonult vissza, egész addig írta a Diabetes újság Konyhasarok rovatába az ételrecepteket.
1979-ben megalakult a veszprémi diabéteszklub. Havonta több százan jöttünk össze, ekkor tanultam meg előadni. Akkoriban inzulinnal kezelt cukorbeteg hosszabb utazásra nem is gondolhatott, vércukor-önellenőrzés nem létezett. Megpróbáltunk kirándulásokat szervezni, először egynaposakat, majd 1981-ben elmentünk az NDK-ba, ahol kimagasló cukorbeteg-gondozás működött. Előre leleveleztük, ki hány gramm szénhidráttartalmú ételt kér a különböző főétkezésekre. Egyre merészebbek lettünk, következett Szocsi repülővel, majd számos külföldi kirándulás busszal, több napra. Nekem is óriási élményt jelentett. Közben sorra alakultak a klubok a megye városaiban, Pápán, Zircen, Ajkán, Várpalotán, Balatonalmádiban.
Gyűltek a tapasztalatok, nőtt a munkatársaim létszáma. Jelenleg négy orvosból, öt szakdolgozóból, dietetikusból, életmód-tanácsadóból áll a csapat, amelynek már csak tiszteletbeli tagja vagyok. A kórházban nem kellettem vezetőnek, de erre készültem: hat éve megalapítottam a Vanderlich Egészségcentrumot Veszprémben, ahol folytatom megkezdett tevékenységemet, immár többféle szakorvos, dietetikus és kitűnő nővérek szakmai támogatásával.
1989-ben alakult meg az öt klubot működtető Veszprém Megyei Diabetes Egyesület, rá egy évre az Alapítvány a Cukorbetegekért. Elkezdtük Fövényi főorvos példája nyomán a bentlakásos (kórházon kívüli) tanfolyamainkat inzulinnal kezelt cukorbetegnek.
A sok tapasztalat szinte adta magát, hogy adjuk közre. Így jött létre a Diabetes magazin, amelynek első számait magam gépeltem és stencillel sokszorosítottuk.
Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a sikeres együttműködésért a 30 éves születésnapon a szerkesztőbizottság tagjainak, főszerkesztő asszonynak, a Tudomány Kiadónak, a sok szerzőnek. Elmondhatom, hogy a cukorbetegségről és annak kezeléséről szerzett ismereteim fele pácienseimtől és a Diabetes újság kitűnő, diabétesszel élő szerzőitől származik. Köszönet nekik! Úgy érzem, nemcsak én alakíthattam az ő életüket, hanem ők is az enyémet!
Dr. Vándorfi Győző belgyógyász, diabetológus, lipidológus főorvos Vanderlich Egészségcentrum, Diabetes Központ a Diabetes szerkesztőbizottságának és a Veszprém Megyei Diabetes Egyesület elnöke
