A Diabetes 25. születésnapja

2014. szeptember 7.


Következő oldal
Fotók: Oszkó Zsuzsa (35 kép)
25 éves a Diabetes
2014. szeptember 7.
Fotók: Kristoffy (44 kép)
25 éves a Diabetes
2014. szeptember 7.
Fotók: Oszkó Zsuzsa (35 kép)

Miért jó a Diabetes olvasójának lenni?

Miért jó hozzánk tartozni?

A Diabetes nem csak újság - több annál: mozgalom. Közösség, amely szeretettel fogad, közösség, ahol önmagad lehetsz. Divatos manapság ez a kifejezés: légy önmagad! Általában reklámokban használják, sugallva, ha ezt az illatot fújod magadra, azt az ízt ropogtatod, akkor magadra találsz, teljes életet élsz, akkor és csak akkor megvalósítod önmagad. E szörnyű becsapás helyett nálunk, köztünk mást jelent e kifejezés.

Nem kell szégyellned diabéteszedet, nem kell szoronganod, ha társaságban rád tör a hipó, nem kell hosszan gondolkodnod, ha nem tudod egy étel szénhidrát-értékét! Ha hipózol, szólj a melletted ülőnek, vagy kérdezd meg nyugodtan, szerinte mennyi lehet az ebéd szénhidrátja. Köztünk ez természetes. Ezért jó eljönni a Diabetes szülinapra, ezért jó elmenni havonta a településeden működő klubba, ezért jó barátkozni sorstársakkal. Isteni dolog este tízkor felhívni az ország másik végén cukorbeteg ismerősödet - észre sem fogod venni, pár hónap alatt barátoddá válik -, hogy tanácsot kérj egy problémával kapcsolatban, vagy egyszerűen csak beszélgess vele. Hány barátság, hány szerelem született már - az elmúlt két és fél évtizedben, amióta a Diabetes létezik - a diabétesz apropóján!?

De ha te otthonülő vagy, ha csak lapozgatod az újságot - vagy nézegeted honlapunkat –, akkor is közénk tartozol. Akkor is érezheted: a te bajod nem csak a te bajod. Mások is küzdenek a kilókkal és a grammokkal - kilókkal hasuk tájékán, grammokkal a tányéron. Mások is féltek eleinte, és kétségbeestek, de ma már, ha olvasod írásaikat, láthatod, csak nevetnek a kezdeti riadalmon. A cukorbetegség feltételekhez kötött egészség - mondogatta gyakran Lang Gusztáv, a MACOSZ egykori elnöke, a Diabetes újság tulajdonosának, a veszprémi Cukorbetegekért Alapítványnak első elnöke. Sokan bólogatnak helyeslően - ennyi az egész! És sokan vitatkoznak - ennél azért többről van szó! Ki-ki foglaljon állást magában! Annyi azonban biztos: a cukorbetegség esélyt ad, a cukorbetegséget kézben lehet tartani. Nem kell átadni az uralmat a kórnak! Te dirigálhatsz neki és önmagadnak.

Köztünk önmagad lehetsz: fegyelmezett, öntudatos és majdnem egészséges ember, aki éppen úgy élhet, mint az egészségesek. (Amúgy van egészséges ember..?) Önmagad lehetsz: vidám és sportos, jó alakú és erős. Ha épp szomorú vagy és fáj a lábad, kövérkés vagy és gyenge - akkor is itt a helyed! Keresd köztünk a jó példákat, a leendő barátokat, keresd a válaszokat kérdéseidre. Olvasd-hallgasd az orvosok tanácsait, próbáld ki a dietetikusok receptjeit! Légy önmagad - a cukorbetegek egyre népesebb családjának közösségében!

Herth Viktória
a Diabetes főszerkesztője

Köszöntő

Elérkezett a nagy nap! 25 éves a Diabetes, összegyűlt a nagy család, hogy együtt ünnepeljen. Mint a háziasszony, amikor a családfő kerek évfordulós születésnapjára meghív mindenkit, aki számít, napokig süt-főz, reggel megterít, szépítgeti a lakást, önmagát, majd az első csengetésre kiszalad ajtót nyitni (ismerős az érzés sokaknak, ugye?), nos így érzem most magam. Vajon minden rendben lesz? Nem sós a leves? Nem ég meg a hús? A sógorok nem fognak már megint veszekedni délután…?

Aztán este kiderül, hogy Jucikának sós volt a leves, de Józsinak sótlan, a hús mindenkinek ízlett, a sógorok veszekedése nélkül pedig nem is ünnep az ünnep a családban. Este mindenki elégedetten távozik, a háziasszony pedig megtervezi, másnap mit főz ebédre.

Tökéletesre törekedtünk mi is, szeretnénk, ha minden vendégünk (nagyon) jól érezné magát ezen a jeles napon. Lehet, hogy az egyik előadás Jucikának unalmas lesz, Józsi viszont lelkesen jegyzetel, a koncertet (remélhetőleg) mindenki élvezni fogja, és hazafelé (szerte az országba) mindenki elégedetten állapítja meg, hogy a Diabetes születésnapján megint tanult valamit, ráadásként jól érezte magát. A szerkesztőségben pedig már este megindul a munka, nyakunkon a következő szám lapzártája (amelyben a születésnapról is beszámolunk) és előttünk a következő 25 évben megjelenő 150 szám megírásának, szerkesztésének feladata. (Úgy legyen!)

A fentiek alapján úgy tűnhet, az én művem ez a születésnap – dehogy! Egy kicsiny csapat nagy munkájának eredménye, ezúton is köszönöm mindenkinek a figyelmet, a törődést, az ötleteket és a heteken-hónapokon át tartó készülődést!

Az elmúlt 25 évről már sokat írtam a Diabetes hasábjain, s akik itt vannak az ünnepen, mind olvasóink, tehát nem ismétlem önmagam. Hosszú volt, egyben nagyon rövid ez a 25 év, tele sikerekkel, gondokkal, örömökkel és idegeskedéssel.

Nekem mit jelent a 25 év és a Diabetes? Sok mindent, de a Hírmondó teljes terjedelmét nem töltheti meg egyedül az én cikkem, így egyszerűen fogalmazok: az életemet. Annak egy fontos és egy még fontosabb szeletét. A 25 év alatt (nem számítva a gyeses éveket) öt munkahelyem volt, a változások mellett az állandóságot a Diabetes jelentette-jelenti. A lapnak köszönhetem a családomat is, gyermekeim apját egy diabétesz-rendezvényen ismertem meg. (Erről a születésnapon részt vevők többet is hallhatnak-láthatnak.)

Érthető tehát, hogy nagy örömmel vártam ezt a mai napot, s bár idegeskedtem miatta eleget, izgultam még tegnap este is - ma, amikor "csönget" az első vendég, mosolyogva megyek "ajtót nyitni", boldogan, mert: elérkezett a nagy nap!

Herth Viktória
a Diabetes alapító főszerkesztője

Veled együtt, Diabetes

1978-ban kezdődött minden: házasság, még abban az évben egy csodálatos (máig az) kislány születése és a diabetológiával való elkötelezettségem története.

Hat éve voltam orvos, nemrég szakvizsgáztam, kerestem a helyem. Frusztrált, hogy az akkor is szép számmal jelentkező cukorbetegségről keveset tudok, tanácstalan vagyok, ha pácienseim a diétáról, a helyes életvezetésről kérdeznek. A cukorbetegséggel senki sem foglalkozott specialistaként a kórházban, senkitől sem tudtam kérdezni. Akkor neveztek ki főorvosnak a városi belgyógyászati szakrendelésre. Önállóságot kaptam, olvastam, továbbképzésekre jártam. Megismerkedtem az akkor alakuló magyar diabetológia nagyjaival, Magyar Imre professzor úrral, Tamás Gyula és Fövényi József tanár urakkal és még sok más elhivatott orvossal. Rájöttem, ők is keresik az utat. A sok úttörő kezdeményezést jól fogta egybe a Magyar Diabetes Társaság akkori 200 fős tagságával.

Arra is hamar rá kellett döbbenem, saját gyakorlatomból és az akkori nagyok munkásságából, hogy a páciensek aktív közreműködése nélkül nem megy. Ezért egy év múlva már dietetikai tanácsadást alapítottunk Nagy Margit dietetikussal, aki azóta is velünk dolgozik, 23 éven át szerkesztette a Diabetes újságban a Konyhasarok rovatot.

1979-ben megalakult a veszprémi Diabetes Klub. Havonta több százan jöttünk össze, ezeken a foglalkozásokon tanultam meg előadni. Sok lelkes diabéteszes segítőm volt, sajnos sokan már nincsenek közöttünk. A helyi művelődési ház helyet és népművelőt biztosított. Nőtt az igény arra, hogy ne csak szorosan a betegséggel foglalkozzunk. Akkoriban egy inzulinnal kezelt cukorbeteg hosszabb utazásra nem is gondolhatott, vércukor-önellenőrzés nem létezett. Megpróbáltunk kirándulásokat szervezni, először csak egynaposakat, majd 1981-ben elmentünk az NDK-ba, ahol már akkor kimagasló színvonalú cukorbeteg-gondozás működött. Előre leleveleztük, ki milyen szénhidrát-tartalmú ételt kér a különböző főétkezésekre. Pontosan teljesítették kéréseinket, jártunk diétás élelmiszereket árusító boltban, ilyen nálunk akkor még nem létezett. Azután merészebbek lettünk, következett Szocsi repülővel, majd többször Velence, Szlovákia, Románia, Bécs, Máriazell busszal több napra. Nekem is óriási élményt jelentettek ezek az utak, többször velünk jött a családom is, feleségem, kislányom és szüleim. Közben sorra alakultak − példánk hatására, no meg sok lelkes orvos és páciens közreműködésével − a megye városaiban (Pápa, Zirc, Ajka, Várpalota, Balatonalmádi…) a klubok.

Gyűltek a tapasztalatok és nőtt munkatársaim létszáma: először egy szakdolgozó, majd kettő, 1989-ben orvoskolléga, később több is. Jelenleg négy orvos, öt szakdolgozó, gyógytornász, dietetikus, életmód-tanácsadó dolgozik a szakrendelésen, amelynek már csak tiszteletbeli tagja vagyok. Egy éve szerveztem meg a Vanderlich Egészségcentrumot Veszprémben, ahol folytatom megkezdett tevékenységemet immár kardiológusok, érsebész, neurológus, reumatológus, nefrológus, radiológus, természetesen dietetikus és kitűnő nővérek szakmai támogatásával.

1989-ben megalakult a Veszprém Megyei Diabétesz Egyesület, amely öt klubot működtetett, majd rá egy évre létrehoztuk a Cukorbetegekért Alapítványt. Elkezdtük Fövényi főorvos példája nyomán a kórházon kívüli, bentlakásos tanfolyamainkat inzulinnal kezelt cukorbetegeknek.

Szinte adta magát, hogy az összegyűlt tapasztalatainkat adjuk közre. Így jött létre a Diabetes újság, amelynek első két számát magam gépeltem és stencillel sokszorosítottuk… a továbbiakat Herth Viktória főszerkesztő asszony írásából már tudják.

Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a sikeres együttműködésért a szerkesztőbizottság tagjainak, a Főszerkesztő Asszonynak, a Tudomány Kiadónak, a sok szerzőnek. Elmondhatom, hogy a cukorbetegségről és annak kezeléséről szerzett ismereteim fele pácienseimtől és a lap kitűnő, diabétesszel élő szerzőitől (a teljesség igénye nélkül két név: Módos Anikó, József Attila) származnak. Köszönet nekik! Úgy érzem, nemcsak én alakíthattam életüket, hanem ők is az enyémet! A cukorbetegség életem részévé vált, még akkor is, ha magam nem vagyok diabéteszes. Köszönet támogatóinknak is, akik amellett, hogy minőségi termékeket kínálnak a cukorbetegeknek, hisznek abban, hogy az e népbetegséggel élők nem különböznek tőlünk.

Bízom abban, hogy e sorok olvasói továbbra is a Diabetes újság támogatói maradnak, hogy szolgálatunk hosszú életű és példamutató legyen!

Dr. Vándorfi Győző
a Diabetes Szerkesztőbizottságának elnöke, a Diabetes újság alapítója

Gratulálok a Diabetes csapatának

A rendszerváltás után a gyulai diabéteszgondozóban arról beszélgettünk, hogy mennyire fontos lenne egy civil érdekvédelmi szervezet megalakítása a városban. Itt találkoztam először a Diabetes c. lappal, amely egyszerű volt, de számomra nagyon hasznos információkat tartalmazott, és ennek már 25 éve - így elszaladt az idő!

Az évek folyamán bővült az oldalszám, színes lett a lap, és mind tartalomban, mind esztétikailag megállja a helyét bármely külföldi társával összehasonlítva. Ma, az internet korában is megtartotta azt a funkcióját, hogy a cukorbetegek számára a legfontosabb hírforrás.

Mindig van fejlesztési és továbblépési lehetőség, s ebben a Magyar Cukorbetegek Országos Szövetsége is szeretne részt venni a jövőben.

Gratulálok a lap szerkesztőinek, támogatóinak, és azt kívánom, hogy legyenek hosszú életűek és egy újabb jubileumot éljünk meg közösen! Minden cukorbeteg társamnak kívánom, hogy az újságból szerzett információkkal is javítsák életminőségüket!

Kincses János
a Magyar Cukorbetegek Országos Szövetségének elnöke

Kiadói számvetés

Számolom az éveket, de sehogy sem akarom elhinni! Mintha tegnap lett volna, amikor 1997-ben Vándorfi főorvos úr karácsony előtt felhívott: legyünk mi a kiadója a 9 éve működő betegtájékoztató lapnak, a Diabetesnek. Akkor - bevallom - még nem találkoztam a kiadvánnyal, de azt azonnal megértettem, hogy itt valami új kezdődik az életünkben.

Szóval ez a dolog már 16 éve történt, de épphogy felocsúdtunk és igent mondtunk, jött a Diabetes életében az első nagy jubileum, a 10 éves, a Petőfi Csarnokban. Itt aztán volt módunk megtapasztalni, hogy micsoda közösséggel van dolgunk: alig fértek el a lap rajongói a Csarnokban. Nem kis büszkeséggel állapíthattuk meg, hogy néhány hét múlva az egyik inzulingyártó cég sem tudott nagyobb ünnepséget szervezni - jobb anyagi lehetőségei ellenére sem. Vagy eszembe jut a 20 éves veszprémi összejövetelünk, legalább akkora sikerrel.

De mint tudjuk, a "hétköznapok", az évi hat szám elkészítése adja az igazi feladatot egy kiadó számára. És ezt is büszkén állíthatom: kiadónk minden munkatársa kezdetektől szívügyének tekinti az újság gondozását. Persze ebben rengeteg segítséget kaptunk a veszprémi kollégáktól, elsősorban Herth Viktóriától és Vándorfi főorvos úrtól. Fogták a kezünket, talán most már néha el is engedik… Hiszen magunk is odafigyelünk minden újdonságra, igen nagy hangsúlyt fektetve a hitelességre is. A formát is próbáljuk folyamatosan karbantartani: idén már a harmadik fazonigazítást hajtottuk végre a lap tördelésében. Évek óta működik és egyre nagyobb látogatási számokat ér el honlapunk, a www.diabetes.hu is. Itt lehet látni, hogy az évek alatt mennyi értékes cikk jelent meg a különböző témákban.

Külön kell szólni a támogatókról, azokról a cégekről, akik kezdetektől a lap mellett álltak, és akik később lettek partnereink. Sajnos az új szabályozók miatt a szponzori források az utóbbi időben megcsappantak. Fájdalmas döntés volt, hogy az ingyenességet a közelmúltban teljesen meg kellett szüntetnünk. Ám megtapasztaltuk: a diabéteszes beteg felelős döntést tud hozni, hogy a saját egészsége megőrzéséért áldoz-e laponként egy buszjegy árának megfelelő összeget! Mindannyiuk bizalmát nagyon köszönjük!

Nincs hely annak bővebb felidézésére, mennyi baráttal, kedves emberrel, nehéz sorssal vagy felemelő életpályával találkozhattam az évek során. De azt elmondhatom: hálás vagyok, hogy Önöket a lapon keresztül megismerhettem, s ezáltal magam is más emberré válhattam.

Guti Péter

"Lapozgatás" a 25 évben

Herth Viktória rovata

Színtelenül

Az első, stencilezett példányok még nem voltak újságok a szó valódi értel- mében, nevezzük inkább kiadványnak őket. 1990-ben viszont már nyugodtan mondhattuk: újság. Persze, aki csak a mostani, színes, fényes papírra nyomott Diabetest ismeri, csodálkozna, ha látná a régieket. Volt időszak, amikor az újság alapanyaga kísértetiesen hasonlított a WC-papírra – arra volt pénzünk. De hiába volt vékony, szürke, mindenki örült neki, a Veszprém megyén kívül élők irigyelték, mi pedig büszkék voltunk rá.

Emlékszem, az első példányok a Pri-Comp nyomdában készültek. Akkor vásárolták meg az első olyan számító- gépet, amelyen újságot lehetett tördelni (megtervezni a formáját). Bizony, lassabban ment, mint amikor ólomból szedték a betűket. S ha végre kész lett egy cikk, történt valami, s elszállt az egész... ma már nevetek rajta, akkor sokat bosszankodtam.

Fekete-fehér volt 1998-ig a Diabetes, fotót ritkán jelentettünk meg. De címlap kép nélkül nem lehet! Itt kapcsolódott egyik szakmám a másikhoz, művészettörténészként mindenkitől rajzot kértem. A teljesség igénye nélkül: Veszeli Lajos festőművész, Reich Károly, az ismert grafikus-rajzoló, Törley Mária szobrász, Udvardy Erzsébet, a nemrég elhunyt, arannyal-ezüsttel hol tájat, hol templomi oltárokat festő művész, Csáky Ida, Mészáros Imre, Engel Tevan István grafikusok voltak "illusztrátoraink" az évek során. Az utolsó néhány fekete-fehér címlapon pedig a hozzánk tartozó, a képregényt is rajzo- ló grafikus, Miklosovits László alkotásai szerepeltek.

Az 1998. évi második számunk jelent meg először színesben. Szabályos csoda volt! El sem akartuk hinni, hogy ez a mi Diabetesünk!

Peti és Fecsi

Kedves lakója újságunknak Fecsi, a nagyszájú, időnként szemtelen, időnként bölcs inzulinadagoló toll, aki gazdáját, Petit kiskamasz korától kíséri a mindennapokban. Együtt élték át a tanulás nehéz szakaszát, majd a még nehezebb tinédzseréveket. Végül Peti orvos lett, gyermekdiabetológus, s most együtt tanítják, kezelik kis betegeiket Fecsivel. A történetet a főszerkesztő, Herth Viktória alakítja. Fecsi első rajzolója Horváth Mária, a Kecskeméti Animációs Stúdió munkatársa volt. 1995 óta Miklosovits László grafikus készíti a képregényt.

Az orvos válaszol

Hozzánk mindig bizalommal fordulhattak. Orvosunk – nem mindig ugyanaz, hiszen több, sőt egyre több diabetologus segítségére számíthatunk – legjobb tudása szerint válaszolt kérdéseikre. 1990 júliusában ez volt az első olvasói kérdés, amelyre dr. Vándorfi Győző válaszolt:

H. A. kérdezte:

40 éves vagyok. Édesanyám 65 éves korában cukorbeteg lett, diétáznia kell és tablettát szed. Örökölhetem-e a betegségét?

V. Gy. válasza:

Az úgynevezett 2-es tipusú, inzulinra nem szoruló diabétesz, mint amilyenben édesanyja is szenved, sajnos gyakran mutat családi halmozódást. Javaslom, hogy körzeti orvosával beszélje meg a kérdést. Indokolt lenne Önnél egy vércukor-terheléses vizsgálatot végezni. Ez a vizsgálat nagy valószinűséggel megmutatná, ha fennállna a cukorbetegséget megelőző állapot. Így megfelelő diétával, s ha túlsúlyos, fogyással megelőzhető lenne Önnél a cukorbetegség kialakulása. Célszerű lenne ezt a vizsgálatot a testvéreinél is elvégezni.

Konyhasarok

A Diabetesben kezdetektől szerepeltek ételreceptek. 25 éve az egyik legkedveltebb rovata újságunknak a Konyha-, illetve Receptsarok. 23 éven át Nagy Margit veszprémi dietetikus írta, alkotta a recepteket.

Az első "igazi", már a mostanira hasonlító formátumban megjelenő Diabetesben két receptet olvashattak, az elsőt most közreadjuk itt is.

Házilag készíthető nyers vegeta

Hozzávalók: 1 kg sárgarépa, 1 kg petrezselyemgyökér, 1 kg kimagozott paprika, 40 dkg zellergumó, 20 dkg paradicsom, 20 dkg karalábé, 20 dkg vöröshagyma, 20 dkg karfiol, 2 fej fokhagyma, 1 csomó zellerzöld, 1 csomó petrezselyemzöld

A zöldségeket húsdarálón ledaráljuk. Összekeverjük fél kg sóval, és azonnal üvegekbe tesszük. Ez a mennyiség 6-7 darab 7 deciliteres üveget tölt meg. Celofánnal lekötjük és az éléskamrában a helyére tesszük. Akinek nincs hűvös éléskamrája, célszerű, ha két celofánnal köti le az üvegeket, és közéjük nátrium-benzoátot tesz. A saját készítésű vegetát minden sós ételhez felhasználhatjuk, de ügyeljünk arra, hogy vegetánk már tartalmaz sót.

Junior

2011-től minden januárban megjelenik a "hetedik" Diabetes, a Junior. Fiataloknak szól, fiatalosan, olyan témákról, amelyek őket érdeklik – a cukorbeteg gyerekeket, a tinédzsereket, fiatal felnőtteket és szüleiket, testvéreiket, barátaikat.

Receptsarok

Az újságban megjelenő receptek időnként külön életre keltek: eleinte nagy, később könnyebben kezelhető, kis méretben megjelenő füzetben gyűjtöttük össze az előző évek legsikeresebb ételleírásait, sok-sok fotóval illusztrálva. Nos, ha van sikertörténet, ezek az önálló "Konyhasarkok" bizony sikert arattak. Soha nem tudtunk elegendő példányt nyomtatni belőlük. Mára "Receptsarok" címen kelt önálló életre.

Figyelem! A következő rövidesen megjelenik!

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!