Visszatekintés a Diabetes 20. születésnapjára
A Diabetes 2009/3. számából
Életek a sorok mögött
A Joslin-oklevelek, -érmek odaítéléséhez a pályázóknak bizonyítaniuk kellett, hogy hány éve használnak inzulint. Megható volt, amikor a nyomtatványok és igazolások sorai mögül előbukkantak az életek és érzelmek.
A pályázók számos zárójelentés vagy igazolás másolatát csatolták kérvényükhöz. Egy cukorbeteg hölgy az 1960. augusztus 6-án keltezett zárójelentésére például ráírta: „Itt már diabéteszes voltam, csak ez irányú vizsgálat nem történt.” Egy későbbi dokumentumban viszont már ez olvasható: „A … kórháztól vettük át diabetes mellitus diagnózissal, amit megerősítettünk.”
„A kislányt elesett állapotban, mérsékelt acidózissal vettük fel, vizeletében cukor és aceton volt. Infúzió, inzulin és diéta hatására állapota javult. További kezelése céljából a budapesti gyermekklinikára továbbítjuk” – állt ugyancsak egy cukorbeteg kórlapján. Mint oly sok társa, ő is egyik kórházból járt a másikba, míg valamelyest rendeződött az állapota.
Egy orvos írásban kérte unokaöccsének beállítását. A kórtörténet mellett a minden diabéteszes által tapasztalt kilengésekre is fény derült leveléből: „Ebben az időtájban már a diéta körül hibák voltak, a gyermek több ízben melléevett. A szénhidrát-egyensúlya pontosan ugyanolyan labilis volt, mint eddig… Lassan azt lehet mondani, a gyerek szabad diétára fogta önmagát, úgyhogy az inzulinmennyiségen időnként változtatni kellett, hol több, hol kevesebb mennyiségben. Az idei év ismét igen kritikus volt, amit az érettségivel kapcsolatban beállott fokozott izgalmak, tanulás okoztak.”
Az igazolások között több, az 50-es és a 60-as években kiállított gyermekklinikai bizonyítvány fénymásolata is szerepelt. Ezek mindegyikén olvasható a diagnózis: „Diabetes mellitus ellen gyógykezeltetett… Baja nem ragályos: iskolát látogathat.” E sorok mindent elárulnak az akkori diabéteszesek megítéléséről és a külvilág felfogásáról. A gyermekklinikai bizonyítványok legtöbbjén a Budapesti Orvostudományi Egyetem I. sz. Gyermekklinikájának pecsétje látható, egy korai zárójelentésen azonban a Magyar Királyi Horthy Miklós Tudományegyetem I. sz. Gyermekklinikájának neve áll.
Sok diabéteszes azonban már nem bukkant az eredeti zárójelentések nyomára. Ilyen esetekben a Joslin Diabetes Center korabeli kezelési vagy vércukornaplók másolatát is elfogadja, esetleg hozzátartozók és barátok nyilatkozatát. Egy diabéteszes elküldte 1968–69-es kontrollnaplója néhány oldalának másolatát, amelyben vizeletcukor-mennyiségek találhatók, vércukorértékek csak elvétve, azok valószínűleg a laboratóriumi mérések eredményei voltak.
Egy pályázó nővérétől és sógornőjétől kért „igazolást”, hogy bizonyítsa: „1956 novembere óta inzulinos cukorbeteg” – ám a hozzátartozó azt is hozzátette: „A családunkban senki nem volt cukorbeteg.” Egy sorstárs még ennél is pontosabb leírást kapott: „… óvodás korában, 1952 őszén a szüret és az őszi termény-betakarítások idején lett cukorbeteg. A fent nevezett a szomszédunkban lakott.”
Találtunk egy levelet, amelyben egy édesapa a gyermeke kórházi költségeinek rendezéséhez szükséges munkáltatói igazolást küldte el a budapesti gyermekklinikának. Az édesapa sorai alapján a fővárostól 160 kilométerre élő család nem látogathatta gyakran gyermekét, hiszen a levél befejezésében ez áll: „Mellékelten még annyi szívességet kérek Önöktől, hogy a mellékelt válaszborítékban szíveskedjenek pár sorban a gyermek állapotáról értesíteni.”
A TRES Gyógyszervegyészeti, Ipari és Kereskedelmi Rt. diétás tápszerosztályának az 1930-as években egy cukorbeteg kislány édesanyjához írott levelében a következő olvasható: „A nyersanyagbeszerzés mai komoly gondjai közepette minden áldozatot meghozunk az iránt, hogy készítményeink változatlan minőségben, fennakadás nélkül szállíthatók legyenek. Ezenfelül ma, amikor a cukorbetegek inzulinnal való ellátása szintén nehézségekbe ütközik, a diabetikusok étrendi ellátása az eddiginél is fokozottabb jelentőséget nyer.”
A dokumentum egyfajta reklám, hiszen a levél címzettje korábban megszüntette a cég diabetikus tápszereinek előfizetését, ám abban a cukorbetegek hazai érdekképviseletére is találhatunk utalásokat: „A magyarországi cukorbetegeknek komoly hátrányára nincs meg az a közösségük, amely külföldön csaknem minden országban megvan. A magyarországi Cukorbetegek Egyesülete igen rövid fennállás után már évekkel ezelőtt megszűnt. Azóta gyűjtjük a magyarországi cukorbetegek címeit, és bár igen tekintélyes címanyag felett rendelkezünk, azt állandóan tovább kell fejlesztenünk, hogy a cukorbetegeket az őket érdeklő létfontosságú készítményekről és eseményekről minél szélesebb körben tájékoztathassuk.” (Ez a levél a Veszprém Arénában, a régi tárgyak kiállításán látható volt.)
József Attila
