Dr. Rosta László
Járványok – oltások
„Egy csipet megelőzés többet ér, mint száz mázsa gyógyítás.” – David B. Agus
Sajnos, kevés ennél aktuálisabb téma lehet manapság. Milyen nagy járványokat okoztak már vírusok? Hogyan sikerült megszabadulni tőlük? Hogyan véd meg bennünket a védőoltás?

A cikk videó-előadás változata
Fekete himlő
A fekete himlő – vagy régebben egyszerűen himlő – emberi fertőző betegség, amelyet a Poxvirus variolae vírus okoz. Ez volt az emberiség egyik legpusztítóbb ragályos kórokozója, az ókortól kezdve hatalmas járványokat okozott. A fertőzöttek körében rendszerint magas (az Óvilágban 15–20 százalék, az Újvilágban gyakran 40–80 százalék) volt a halálozási arány, a túlélők között pedig számos szövődmény alakult ki, például sokan megvakultak, mint nagy költőnk, Kölcsey Ferenc.
Az ókori Kínából származó védekezési eljárás az úgynevezett varioláció, vagyis az egészséges emberek szándékos megfertőzése. Észrevették, hogy a mesterséges fertőzéseknek sokkal kisebb, alig 2 százalék a halálozása. Lényeges azonban, hogy a variolált beteg éppúgy továbbadhatja a fertőzést, mint a természetes módon fertőzött társai, ezért gyógyulásáig jelentős veszélyt jelent.
Köszönet a tehenészlánynak
Edward Jenner 1796-ben fedezte fel, hogy a tehénhimlő (hasonló, de emberben kevéssé patogén vírus) általi mesterséges fertőzés – a vakcinázás – olyan védettséget vált ki az emberből, amely hatékony az emberi himlővel szemben is.
Egy tehenészlány megjegyzése, miszerint ő már nem kaphatja el a himlőt, hiszen átesett a tehénhimlőn, vette rá az orvost, hogy e téren kísérletezésbe kezdjen. Úgy döntött, megfigyelését teszteli, és a tudomány iránt elkötelezett, vállalkozó kedvű James Phipps nevű fiúnak napokig adagolta a Blossom (Virág) nevű tehén himlőhólyagjaiból származó váladékot. Valójában tehénhimlővel fertőzte meg a fiút, aki sikeresen átesett a betegségen, és később, himlővel megfertőzve, nem lett beteg. Így bizonyosodott be a vakcinázás jelentősége, amelyet azóta is alkalmaznak a fertőzések elleni védelemben.
A tehén latin neve vacca, innen ered a vakcinázás elnevezés. A kifejezést Louis Pasteur használta először Jenner munkássága iránti tiszteletből.
A fekete himlőtől való megszabadulásunk végül széles összefogásnak köszönhető. Az 1970-es években voltak az utolsó megbetegedések Bangladeshben, Szomáliában, majd 1979-ben a WHO bejelentette: a világ hivatalosan himlőmentes.
Gyermekparalízis
A betegség már egészen biztosan az ókorban is jelen volt, de csak a XIX., XX. században öltött járványos méreteket. Az első klinikai leírása 1789-ből származik, a betegséget okozó poliovírust Karl Landsteiner azonosította 1908-ban.
Albert Bruce Sabin 1935-től a New York-i Rockefeller Intézet kutatóorvosaként foglalkozott a gyermekparalízissel. 1938-ban Franklin D. Roosevelt – aki maga is a betegség titkolt áldozata volt – megalapította a Gyermekparalízis Nemzeti Alapítványt, amelynek a megfelelő védekezés megtalálása volt a célja. A II. világháború némileg lassította a fejlesztéseket. 1949-ben Thomas H. Weller, Frederick Robbins és John F. Enders amerikai kutatók sikerrel kitenyésztették a vírust, eredményeiket 1954-ben Nobel-díjjal ismerték el.
Salk-vakcina
1952-ben az Egyesült Államokban az ország történetének legnagyobb gyermekparalízis járványa tört ki (57 000 eset, 3000 halálos áldozat), ami elindította a versenyt a betegség megelőzésének kidolgozásáért. 1955. április 12-én dr. Jonas Salk bejelentette, hogy kifejlesztett egy vakcinát.
A vakcina úgy készült, hogy ázsiai rhesus majmok veseszövetében tenyésztettek ki poliovírust, amit azután formaldehiddel elöltek. Salk elsőnek saját magán, majd feleségén és három gyermekén próbálta ki az oltóanyagot, amely a laborvizsgálatok alapján is sikeresnek bizonyult.
Ezután példátlan méretű humán kísérletben tesztelték az oltóanyagot. A vizsgálatba 1 800 000 gyermeket vontak be, ezen felül 220 000 önkéntest, 64 000 iskolai és 20 000 egészségügyi alkalmazottat. A program költsége több mint 5 millió dollár volt. A tesztelés azért igényelte a nagy létszámot, mert a poliovírus okozta betegség csak kis százaléknál okozott bénulást.
A teszt sikere után megindult a Salk-vakcina tömeggyártása, ami lehetővé tette a teljes lakosság immunizálásának megkezdését. Azonban április 25-én a frissen oltottak között bénulásos eseteket jelentettek. A gyors vizsgálat hamar kiderítette, hogy az öt nagy gyártó egyikének termékével oltottaknál jelentkezett a váratlan komplikáció. Május 8-án leállították az oltásokat, június 23-án a beoltottak közül 149 fertőzött személyt találtak, akik közül 6 elhunyt. Ez az incidens visszavetette a Salk-féle vakcina iránti érdeklődést.
Sabin-cseppek
Sabin némi késéssel, 1957-re mindhárom bénulást okozó vírustípusból sikeresen létrehozott egy legyengített, de élő törzset. Az így kifejlesztett Sabin-csepp szájon át adható védekezés volt, amely a bélfalon tartósan megakadályozta a vírus szaporodását. Azonban komoly ellenérzést váltott ki, hogy Sabin a rettegett vírusból élő törzseket juttatott a szervezetbe. Végül a Sabin-cseppet 1960-tól engedélyezték az Egyesült Államokban és 1962-ben kapott szabadalmat.
Hazánkban 1931-ben, majd 1954-ben, ’57-ben és ’59-ben alakult ki súlyosabb járvány. 1957-ben 2334 bénulás történt, amely 143 esetben végződött halállal.
Az oltások bevezetése jelentősen visszaszorította a betegség terjedését. 2002. június 21-én a WHO regionális bizottsága bejelentette, hogy az európai régiót polio-mentesnek tekintik. Világszinten 1988-ban még 350 000 eset fordult elő, ez a szám 2008-ban már csak 1659 volt, főleg az afrikai és ázsiai régiókban. Ugyanakkor tudósok figyelmeztetést adtak ki 2013-ban, miszerint fennáll a veszély, hogy a közel-keleti régióból kiindulva az időközben kevésbé vagy nem megfelelően immunizált országokban ismét elterjedhet a betegség.
Influenza
Az influenzavírus hasonlít a mostanában sokat látott koronavírusra. Középen a spirálszerű képződmény az örökítőanyag, körülötte található a fehérjeburok, amelynek két fontos alkotórésze van: a pálcika alakú hemagglutinin és a gomba alakú neuraminidáz. Ezek szerkezete időnként megváltozik, emiatt maga a vírus is megváltozik, ezért szükséges, hogy influenza ellen minden évben új védőoltást kapjunk.
Az influenzának – az antigéneken alapuló besorolása alapján – három csoportját különböztetjük meg: A, B, és C vírust. A változások miatt minden évben, a WHO javaslata alapján elkészítik az abban az évben jellemző kórokozóval szembeni védőoltást.
Influenzajárvány a világban már nagyon sokszor előfordult, Hippokratész idejében is feljegyeztek ilyet. Jobban dokumentáltak a középkori és újkori járványok. A legismertebb ezek közül az úgynevezett spanyolnátha, amely 1918–19-ben száguldott végig a világon, s több halálos áldozattal járt, mint az I. világháború. A leghatékonyabb védekezés akkor is az elkülönítés volt, a karantén és a maszkviselés, amit akkor is kötelezően előírtak.
Szerencsére ma már létezik az influenza, illetve sok más fertőző betegség ellen védőoltás. Mi ezeknek a célja? Elsősorban, hogy védjük az egyént, akinek az oltás hatására csökken a fogékonysága a fertőző megbetegedéssel szemben. Másik célja, hogy a saját immunitásunk miatt megszakítsuk a járvány folytonosságát.

A fehérjeburok két alkotóeleme a pálcika alakú hemagglutinin (kék) és a gomba alakú neuraminidáz (sárgászöld), középen a spirálszerű képződmény az örökítőanyag.
Nyájimmunitás
A nyájimmunitás elmélete szerint az emberről emberre terjedő betegségek számára nehezebb fenntartani a fertőzésláncot, ha a népesség jelentős része immunis. Minél nagyobb egy populációban az immunis egyének száma, annál kisebb a valószínűsége, hogy egy egészséges ember egy fertőzöttel kerüljön kapcsolatba.
Az oltás egyfajta tűzgát a betegség útjában, ami lelassítja vagy megelőzi a továbbterjedését. Például „A” beteg, és kapcsolatba kerül „B”-vel, aki azonban nem fertőződik meg, mert beoltották és immunitást szerzett, így „C”-vel kapcsolatba kerülve nem adhatja át neki a betegséget. „C” tehát, bár nincs beoltva, „B” oltása révén „védettséget” szerzett. Ezen a módon használható a nyájimmunitás egy fertőző betegség terjedésének lassítására és a beoltatlanok védelmére. Mivel a népességnek csak egy viszonylag kis része maradhat beoltatlanul, az a legjobb megoldás, ha azok maradnak ki, akik amúgy sem kaphatnának biztonságosan oltást, például azért, mert immunrendellenességgel küzdenek, vagy szervátültetést kaptak.
„A műveltség olyan, mint a védőoltás: megvéd minket a manipulációtól, határozottabbá, elveinkben szilárdabbá, látókörünkben gazdagabbá tesz bennünket.” (Véghelyi Balázs)
Bizonyos átoltottsági arány esetén a betegség egyáltalán nem tud terjedni, így akár el is tűnhet egyes területekről vagy az egész Földről. Ez történt például a himlővel.
Aktív és passzív védelem
A védőoltások lehetnek preexpozíciós (aktív immunizálás) és posztexpozíciós (passzív immunizálás) típusúak. Aktív immunizálás esetében megelőzés céljából adjuk az antigéntartalmú védőoltást, ami az egyénben kivált egy immunválaszt, így az ő szervezete a későbbiekben emlékezni fog erre. Az oltás sikeréhez tehát szükség van az immunválaszra, a védettség kialakulása pedig napok vagy hetek alatt jön létre.
A passzív immunizálás azt jelenti, hogy kész ellenanyagot tartalmazó szérumot adunk be. A koronavírus kapcsán sokat hallunk arról, hogy gyógyultak vérplazmáját kapják a betegek, ezzel a gyógyult személyben kialakult ellenanyagot adják át. Ennek hatása azonnal érezhető, de védettséget nem ad, csak a pillanatnyi betegséget gyógyítjuk vele, terápiás alkalmazást jelent.
Tartalmuk szerint sokféle oltóanyagot különböztetünk meg. Amit tudni kell, hogy ma már élő vírust, illetve élő baktériumot védőoltásban nem adunk be, csak elölt formában alkalmazzuk, illetve a vírus, a baktérium fehérjéjét tartalmazó oltóanyagot használunk. Magától az oltóanyagtól nem lehet megfertőződni. Ha oltás után láz vagy más tünet jelentkezik, az nem fertőzés, hanem a szervezet reakciója az oltóanyagra.
Ne féljünk az oltástól!
Sokan félnek a védőoltásoktól. Számukra ajánlom az alábbi gondolatokat:
„Attól, hogy valami természetes, még nem feltétlenül jó, és ha valami nem természetes, az még nem feltétlenül rossz. Az arzén, a kígyóméreg, a nukleáris sugárzás, a földrengés és az Ebola-vírus egytől egyig megtalálható a természetben, a védőoltás, a szemüveg és a csípőprotézis viszont az emberi elme terméke.” (Simon Singh)
Azt kérem, mielőtt bárki félni kezd a védőoltásoktól, próbálja hiteles forrásokból megtudni, megérteni, hogyan működnek, s rá fog jönni, hogy a félelme alaptalan.
Dr. Rosta lászló
belgyógyász, háziorvos, diabetológus
a CEOSZ DiabPONT Továbbképző program szakértője