Dr. Strényer Ferenc

A telemedicina múltja, jelene és jövője – a szenzoros cukormonitorozás támogatásának új rendszere

A telemedicina olyan egészségügyi szolgáltatás, amelynek során az ellátásban részesülő és az ellátó személy közvetlenül nem találkozik, a kapcsolat valamilyen távoli adatátviteli rendszeren keresztül jön létre. Az online megtartott Civil Fórum egy előadása a 2020-ban hirtelen jelenné vált, régóta tervezett jövőről szól.

Telemedicina – a jövő?

A telemedicinát hazánkban a diabetológiában „illegálisan” régóta alkalmaztuk, 2020-ig ennek sem jogi háttere, sem finanszírozása nem volt. Akkor szoktuk betegeinket leggyakrabban ilyen módszerrel ellenőrizni, ha módosítottuk a kezelésüket, és rövid időn belül szerettünk volna tájékozódni vércukorértékeikről. „Hívjon fel, és legyen kézben a vércukornapló! Küldjön e-mailt, megnézem az eredményeit, és visszaírok! Töltse fel vércukormérési adatait, megnézem, és keresni fogom!” voltak a leggyakoribb telemedicinális kapcsolattartási kérések.

Az így nyert adatokat és a beteg felé továbbított véleményünket azonban nem tudtuk lelet formájában a betegdokumentációban rögzíteni, mert erre jogszabály nem adott lehetőséget. Mi, diabetológusok régóta szerettük volna hivatalossá tenni az ilyenfajta kapcsolattartást betegeinkkel.

Az elmúlt évtizedben a telemedicina egyre inkább teret hódított más országokban, az Amerikai Diabétesz Társaság idei ajánlásában is foglalkozik a kérdéssel, ebből valók a következő megállapítások.

Egyre több bizonyíték van arra, hogy a különféle telemedicinamódok hatékonyak lehetnek a HbA_1c csökkentésére a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél, a szokásos ellátáshoz képest vagy a szokásos ellátás mellett. A vidéki lakosságnak, vagy azoknak, akiknek korlátozott a fizikai mozgáslehetőségük, sikeres lehet a cukoranyagcsere javításában. Hatékonyabbnak tűnnek az interaktív stratégiák, amelyek megkönnyítik a szolgáltatók és a betegek közötti kommunikációt, ideértve a webalapú portálok vagy a szöveges üzenetek használatát.

Kapcsolattartás járvány idején

A COVID-19-járvány első hulláma kapcsán a biztonság felértékelődött. A személyes kontaktus elkerülése miatt hazánkban is engedélyezték bizonyos esetekben a telemedicina alkalmazását. Cukorbetegeknél járványveszélyes helyzetben azért is fontos a személyes vizitek ésszerű csökkentése, mert életkoruktól függetlenül veszélyeztetettebbek, könnyebben fertőződnek és a lefolyás súlyosabb lehet.

A rendelet előírta, hogy az egészségügyi szolgáltató a beteg személyes jelenlétét nem igénylő szolgáltatásait, valamint azok elérhetőségének módját honlapján tegye közzé. Győrben, a Petz Aladár Megyei Oktató Kórházban a szakrendelések 7. óráját 2020. május 25-től a főigazgató kijelölte és a betegeink számára kiajánlotta a kórház honlapján távellátási lehetőségként. Ez döntő többségében e-mail útján történt, de kétséges esetekben telefonon is felhívtuk betegeinket.

A rendszer a diabetológiában a vészhelyzet alatt sok tekintetben nagyon jól működött. Ritkította az orvos-beteg közötti személyes találkozást a terápiaváltoztatás utáni vércukor-ellenőrzések kapcsán. A két hagyományos orvosi vizit között lejárt javaslatok megújíthatók voltak a beteggel való találkozás nélkül. A laborvizsgálatokban észlelt eltérések miatti speciális beutalás (például nefrológia) megoldható volt ily módon is.

Az eredeti rendelet szerint azonban a vészhelyzet megszűnése után 90 nappal a telemedicinális ellátás lehetőségét megszüntették volna. A régóta várt telemedicinális kapcsolattartás lehetőségének megtartása miatt az MDT elnöke, prof. dr. Kempler Péter a szakmai társaságok közül elsőként fordult nyílt levélben az illetékesekhez, ezen ellátási mód hosszú távú fenntartása miatt. Kérése úgy tűnik, meghallgatásra talált.

Új rendelet

A 33/2020. (IX. 16.) EMMI rendelet a telemedicina szabályozásáról, a személyes jelenlét nélkül is végezhető orvosi tevékenységekről 2020. szeptember 16-án, a Magyar Közlöny 206. számában jelent meg.

Ez alapján a hagyományos személyes találkozáson alapuló tevékenységek mellett lehetőség van az adott szakterület szakorvosának és egészségügyi szakdolgozójának kompetenciájában – az egészségügyi és személyi adatok megfelelő védelme mellett – valamely infokommunikációs eszköz alkalmazásával egészségügyi ellátásra, ha az ellátás sajátosságai és az orvos szakmai megítélése ezt lehetővé teszi, az alábbi esetekben:

diagnózis, terápiás javaslat felállítása,
tanácsadás, konzultáció,
betegirányítás,
beutaló adása,
gondozás,
terápia, rehabilitációs tevékenység,
gyógyszerfelírás,
elektronikus vényen gyógyászati segédeszköz rendelése.

Hogyan tovább?

A diabetológiai szakma örült a rendeletnek, amely – megfelelően alkalmazva – betegeink javát szolgálhatja. A telekommunikáció nagy jövő előtt áll, de soha nem fogja teljesen helyettesíteni az időszakos személyes vizitet a cukorbeteg-gondozás során!

Mikor lehet sikeres ez a tevékenység?

Csak annál a betegnél alkalmazzunk bizonyos esetekben telemedicinális eszközöket, akit nagyon jól ismerünk.

Az orvos előtt, amikor ilyen tevékenységet végez, legyen ott a beteg elektronikus térbe feltöltött teljes anyaga, az összes betegdokumentáció és a gondozási anyag.

A telemedicina a diabetológia sok területén hasznos lehet, de úgy gondolom, a jelenleg érvényben lévő rendelet még finomításra szorul.

A telemedicinális tevékenységi körök és a szakdolgozói kompetencia pontosabb meghatározására lenne szükség diabéteszben. A tevékenységek súlyozása, a finanszírozás átalakítása és differenciálása lehet a következő lépés. Könnyen belátható, hogy egy javaslat vagy beutaló elküldése betegünknek nem ugyanaz a kategória, mint az internetes vércukornapló elemzése, véleményezése.

Meggyőződésem, hogy a megfelelő módon alkalmazott, személyes kapcsolattartást nem igénylő orvosi tevékenység a hagyományos viziteket jól kiegészítve sokat javíthatna cukorbetegeink állapotán, ráadásul költséghatékony is lehet.