Dávid Zsuzsanna

Csoporttorna – örömök és nehézségek. A gyógytornász tapasztalatai

2012-ben egy cukorbeteg-szervezet vezetője felkért, hogy tartsak csoporttornát a tagoknak. Akkor már jó pár éve gyógytornászként dolgoztam, a fiam pedig három éve volt cukorbeteg. Szép szakmai kihívásnak tekintettem a felkérést. A közös munka során vettem észre, hogy a diabéteszeseknél nem olyan a torna eredménye, mint amit én korábban másoknál tapasztaltam.

A Civil Fórumon elhangzott előadás felvétele. Az előadáshoz tartozó diasor itt letölthető.

Egy igazi edzés során endorfin, az örömforrás fontos hormonja keletkezik a szervezetben. Ehhez azonban igazi, hosszú távú mozgás szükséges, a hosszú távú tornához pedig fontos, hogy az embernek belső motivációja legyen. Belső motiváció nélkül nem lehet hosszú távú tornaprogramot létrehozni, rövid távú tornaprogrammal pedig nem lehet eredményt elérni.

Milyen motivációkkal találkozom? Vannak az ortopédiai, a traumatológiai, a neurológiai betegek, akik egy akut állapotból szeretnének jobb állapotba kerülni. Eltörött a lába, de a torna eredményeképpen jobban lesz; sztrókot kapott, de a tornának köszönhetően vissza tud kerülni az eredeti állapotába – ez nagyon erős motiváció, s erre építve szépen lehet előre haladni.

A neurológiai és a reumatológiai betegekre általában folyamatosan romló állapot jellemző, de ha rendszeresen mozognak, a folyamatot le lehet lassítani, sőt meg lehet tartani a jelenlegi állapotot. Ez is roppant erős belső motiváció, ami segít a hosszú távú tornaprogram során.

Edzésháttér

A torna egy adott ponton elérkezik az edzéshatárhoz, s ezután jelenik meg a program hatása, a javulás.

Az edzéshatárnál az egészségesek, illetve az előbb említett motivált betegek esetében hatni kezd az endorfin és szárnyra kelnek, egyre nagyobb örömmel végzik a feladatokat. Gyógytornászként az ő esetükben az edzéshatárig kell, hogy eljussak, a motivációt együtt megfogalmazzuk, utána lendületesen csinálják tovább.

A diabéteszesek nehezen kezdenek el mozogni – ez egyébként az átlagemberek személyiségébe belefér –, viszont az edzéshatárhoz érve erőteljes leblokkolást tapasztalok náluk – megtorpanást, félelmet. Ez azért gond, mert ha nem érünk el az edzéshatárig, illetve nem lépjük azt át, akkor nem érjük el a torna hatását. Valójában felesleges ez a „kicsit tornázgatás”. Mintha ablakmosás közben csak maszatolgatnánk az üvegen a koszt: csináltunk valamit, de nincs hatása, az ablak nem lesz tiszta.

Gyógytornászként az a feladatom, hogy átsegítsem a diabéteszeseket az edzéshatáron.

Mivel e témában nem létezik szakirodalom, a saját tapasztalataimat tudom elmondani. Több mindent megpróbáltam, s vannak módszerek, amelyek működtek.

Csoporttorna

Akik csoportban, közösen tornáznak, inspirálják egymást, mindenki könnyebben átlépi a saját edzéshatárát. De az edzéshatár mindenkinél máshol van, mindenki máshol áll meg. Nehéz feladat, hogy mindenkit ebben az adott pillanatban segítsek át a saját határán. Ezért jó, ha viszonylag kis létszámú a csoport, hogy én vezetőként észrevegyem, kinek hol van ez a határ.

Illusztráció

Versenyszellem

Az átsegítés egyik módszere a versenyszellem felélesztése. Nagyon fontos az egyéni, személyes dicséret, különösen, amikor épp az edzéshatárnál jár a diabéteszes. Az elismerés ilyenkor átbillenti a határon.

Állandó és változó feladatok

A torna során vannak állandó gyakorlatok és változó feladatok. Az állandó gyakorlatok biztonságot nyújtanak. Egyszer megtanulják, majd otthon is elvégzik ezeket. A változó feladatoknál mindig elmondom, hogy melyiket miért végezzük.

Többféle edzést végzünk a diabéteszesek csoporttornáján: kardió-, izomerősítő mozgást, egyensúlyozunk vagy gerinctornát gyakorlunk. A torna szempontjából a cukorbetegek egészségesek, sokféle gyakorlatot csinálhatnak, csak az fontos, hogy az edzéshatáron túllépjenek.

Relaxáció

Fontosnak tartom a torna végén a relaxációt. 10–15 perc alatt elmélyítem azt az érzést, ami a torna során megjelent, hogy ez ne félelmetes, hanem elfogadható, sőt szerethető érzés legyen. Érezzék, hogy többé válnak! Ez segít abban, hogy legközelebb is eljöjjenek a tornára.

Örömteli fájdalom

Az izomláz az egyetlen fájdalom, amely nem kóros, hanem többletet ad a testnek.

Az izomlázat nem adják ingyen, nagyon meg kell dolgozni érte. Mindig a csoport legerősebb tagjához alakítom a tornát, tehát nem baj, ha valaki elfárad. Sőt, az a fontos, hogy mindenki fáradtan menjen haza. De soha nem mondom meg, hogy ki a legjobb. Bármikor lehet pihenni, abbahagyni a tornát, hiszen mindenkinek más az edzettségi szintje, a pillanatnyi állapota. De ha pihent, utána induljon újra, csinálja tovább!

Szeretném, ha megosztanák velem a tapasztalataikat a tornával, a testmozgással kapcsolatban! Várom, hogy minél több 2-es típusú cukorbeteg átlépje az edzéshatárát és fejlődjön. A mozgásprogrammal egyre jobb vércukorértékeket lehet elérni, s egy felnőtt diabéteszes felelősségéhez ez is hozzátartozik.

Dávid Zsuzsanna gyógytornász 2020. évi Civil Fórum-előadása alapján.

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!