Vissza a csúcsra!

Sokat kellett várni, de a türelem aranyat termett

Négy év után, 2023. június 9–11. között ismét megrendezésre került a cukorbetegek számára kiírt futsal-Európa-bajnokság (DiaEuro), amelyen a magyar válogatott – a torna már több mint egy évtizedesre rúgó történelme során – megannyi katartikus pillanatot okozott szurkolóinak.

Az Ukrán Diabétesz Szövetség által 2012-ben megálmodott torna egészen 2019-ig egyre nagyobb népszerűségnek örvendett, a növekvő létszámot (az első évben induló 8 csapat után az utóbbi évekre már megduplázódott a jelentkező együttesek száma) pedig a bajnokság mottója és szellemisége indokolja, miszerint kellő akarattal és odafigyeléssel a cukorbetegek is élhetnek teljes életet, sportolásra ösztönözve ezzel a diabéteszes fiatalokat.

Az élmezőnyhöz tartozunk

Az eszme már önmagában példaértékű, de a magyar válogatott eredménysora ugyancsak szépen mutat. A Hevesi Tamás edzette csapat a 2013-as debütáló évben aranyéremmel, a rá következő 4 tornán pedig szintén szépen csillogó ezüstéremmel térhetett haza.

A jelen sorok írója a Budai Gyermekkórháznak a csapatot 2015 óta kísérő lelkes szurkolótábora tagjaként több alkalommal is megbizonyosodhatott róla, hogy válogatottunk taktikai és technikai felkészültségében is stabilan az élmezőnyhöz tartozik, így bizakodva vártuk az újabb alkalmat, amikor a mi játékosaink vehetik át a győztesnek járó kupát. A koronavírus végül kellemetlenül hosszúra nyújtotta a szurkolók és a csapat várakozását, ami szerencsére véget ért, mikor a lengyelek bejelentették tavaly év elején rendezési szándékukat.

A magyar stáb (köztük Hevesi Tamás edző és Béki János csapatmenedzser) pedig rögvest munkához látott, a rutinos játékosok és a játékostoborzón kiválasztott fiatalok egyvelegével érkező csapat pozitívan, nagy reményekkel nyilatkozott a torna előtt. És mint tudjuk, a szó elszáll – az eredmény megmarad!

A varsói, 4 naposról egy utolsó pillanatos módosítással 3 naposra csökkentett tornán pedig a magyar válogatott minden kétséget kizáróan régi (vagy mondjuk inkább úgy, hogy szokásos) nagy fényében villogva valósággal oktatta a teremfocit ellenfeleinek, sokszor igen ötletes, látványos akciókkal örvendeztetve az amúgy is lelkes szurkolótábort.

Csoportmeccsek

A 2023-as tornán induló 9 csapatot két csoportra bontották, a sorsolás a házigazda lengyelek mellett a szlovákokat és a DiaEurón másodszor induló íreket juttatta a magyar válogatott csoportjába. A bajnokság kezdete előtt kisebb aggodalomra adott okot valamennyi csapatra nézve, hogy az idő szűke miatt minden csoportmérkőzést egyazon napon rendezték, így például a magyar válogatott játékosainak 3, az 5 csapatos csoport futsalosainak 4 meccset kellett játszaniuk nagyjából 12 órán belül. Aki ismeri a diabéteszesek sportolási lehetőségeit, tisztában van vele, hogy milyen precíz étrendtervezés és rendszeres vércukormérés szükséges a hipoglikémia elkerüléséhez ilyen intenzitású sporttevékenység mellett. A játékosok és a stáb is (sport)emberi nagyságukról tettek tanúbizonyságot azzal, hogy nagyobb rosszullét nélkül bírták az egész napos meccsterhelést (köszönet érte Havasi Anett csapatorvosnak).

Az első mérkőzést a lengyelek ellen játszották a magyarok, ahol szurkolásban és játékban is testvéreink fölé kerekedtünk, egy gyönyörű átlövésgól tette fel az i-re a pontot a 2:0-s győzelem során. Az első mérkőzésen aratott győzelem meghozta a játékkedvet a Földvári Dániel csapatkapitány vezette együttesnek, a szlovák és az ír válogatotton egyaránt könnyed 4:0-val léptek át. Így egészen pazar, 10–0-s gólkülönbséggel és hibátlan mérleggel abszolválva a csoportkört jutottunk be a másnapi elődöntőbe, ahol a brit válogatottal találkoztunk.

Egyetlen gólt kaptunk

Az elődöntő részletezése előtt azonban érdemes kitérni a csoportkörben elért találatainkra. A magyar válogatott támadójátékának széles repertoárját mutatta meg, szereztünk tiki-taka, gyors kontra, szemfüles labdaszerzés vagy épp szabadrúgás után lőtt gólt is, az ellenfelek sem sebességben, sem képességben nem tudták felvenni a versenyt a mieinkkel. Betalált többek között a tornaújonc Petroff Norbert és a válogatott meghatározó karaktere, Nagy Roland is.

Az elődöntőben sem kellett félteni a magyar csapatot, már a mérkőzés elején 2 gólos előnyt harcolt ki a britekkel szemben egy remek kapáslövésnek és egy gyors ellentámadásnak köszönhetően. Már 3:0 állt az eredményjelzőn, amikor a britek büntetőből szépíteni tudtak, ezzel a magyar válogatott első és egyetlen gólját kapta az Európa-bajnokságon.

A fináléban ismét az a házigazda lengyel válogatott várt ránk, akik az elődöntőben (többek között a magyar szurkolók buzdítása mellett) 0:3-ról álltak fel és fordítottak az esélyesebb horvát válogatott ellen.

A döntő előtt megrendezett bronzmérkőzést Horvátország nyerte. Déli szomszédunkra kitérve egy röpke gondolat erejéig, üdítő látvány volt, hogy a magyarok mellett már a horvátok is saját szurkolótáborral érkeztek. Mint ismert, minden sportesemény alfája és ómegája a szurkoló, így remélem, minél többen követik majd a magyar szurkolócsapat példáját.

Arany lett belőle

A lengyel-magyar két jó barát örökérvényű szólás a döntő kétszer húszperces ideje alatt sem veszett el, azonban erre a szűk egy órára a hangsúly a győzelem felé tolódott, ugyanis évek óta nem látott esély előtt állt a magyar válogatott, elérkezett a várva várt alkalom, amikor a magyar diabéteszes futsal-válogatott karnyújtásnyira került a kupa megszerzésétől. A finálé végig kiélezett, feszült hangulatban zajlott, akadtak helyzetek mindkét oldalon, sajnos azonban a gólok ezúttal nem jöttek a részünkről, így az újfent remek kapus- és védekezőteljesítményünknek köszönhettük, hogy elértük a büntetőpárbajt.

Az aranymeccsen tehát 0:0 után a lutrinak számító büntetők döntöttek, és a legnagyobb örömmel jelentem be, hogy a megérdemelt szerencse ezúttal a mi pártunkat fogta, a magyar cukorbetegek futsal-válogatottja nyerte meg a 2023-as DiaEurót, és ezzel kereken 10 évvel az első győzelme után másodszor diadalmaskodott az Európa-bajnokságon.

Hevesi Tamás edzőn kívül Brondics Péter és Földvári Dániel voltak tagjai a 10 évvel ezelőtti csapatnak, a többiek első ízben élhették át a győzelem ízét. Válogatottunk erejét mutatja, hogy az újonc Sánta Attila kapta meg a torna legjobb játékosának járó külön elismerést.

A magyar válogatottat tehát a négyéves kényszerpihenő sem zökkentette ki, és minden szurkolótársam nevében kívánom, hogy az elkövetkezendő tornákon is hasonlóan szép sikereket érjenek el, inspirálva a cukorbetegeket a sportolásra és az egészséges életvitelre.

Szigethy-Piros Márk

Fotó: Baranyai Norbert