Szerző: Tóbiás Lilla Feltöltés dátuma: 2024.05.07.

Szurikáta Alapítvány

Kozuback Kamilla olimpikon

Kozuback Kamilla 17 évesen felért a csúcsra: első magyar snowboardos olimpikonként 2022-ben Pekingben három szabadstílusú snowboardversenyen is indult, szép eredményt érve el. A kanadai-magyar versenysportoló lány sikereit tovább árnyalja, hogy 1-es típusú diabétesszel él. Sportkarrierjéről és diabéteszéről a Szurikáta Alapítvány riporterének mesélt Kamilla.

Illusztráció

– Megtennéd, hogy pár mondatban bemutatod magad és a családod?

– 17 éves vagyok, 1-es típusú cukorbeteg. Nyolc éve snowboardozom, nyaranta pedig úszni szoktam. Én már Kanadában születtem, apukám kanadai, de anyukám magyar, Budapesten született. Gyerekkorukban gyorskorcsolyáztak, és itt, Kanadában ismerkedtek meg. Nálunk a családban mindig mindenki sportol, a kistesóm is, ő hokizik.

– Olvastuk, hogy a magyar rokonság, a nagyszüleid felé tett gesztus volt az, hogy magyar színekben indultál az olimpián. Mit szóltak a sikereidhez?

– Követték a versenyt, és nagyon örültek, hogy magyar színekben indultam a versenyen. Jó érzés, hogy büszkék rám! Eredetileg a kanadai csapatban voltam, korábban helyi versenyeken indultam. Imádom a snowboardozást, és arra gondoltam, miért ne induljak magyar színekben ezzel is kifejezve, hogy fontosak számomra a gyökereim. Kisbaba korom óta sokat jártunk haza Budapestre, nyaranta Keszthelyen balatonoztunk. A COVID miatt viszont két évig nem tudtunk hazalátogatni, és nagyon hiányzott a családom. Itthon angolul beszélünk, de anyukámmal magyarul is szoktam beszélgetni.

– 1-es típusú diabéteszesként hihetetlen nagy szó, hogy élsportolóként feljutottál a csúcsra. Mikor és hogyan derült ki a diabéteszed?

– Tizenhárom éves koromban derült ki a cukorbetegségem. Kempingeztünk a családdal és a kutyáinkkal, és a kutyám, Szása, mindig a közelemben akart lenni, velem akart aludni. Pedig ő egy husky, nem szereti a meleget, nem olyan bújós kutya. Mindig szaglászott, furcsán viselkedett. Azon a nyáron úsztam és futottam, és nem tűnt fel, hogy fogyok, mert mindig is vékony voltam a sport miatt. Sokat ettem, állandóan csokit kívántam, és fáradt voltam egész nap. Anyukám ismerte a tüneteket, amikor elkezdtem sokat inni és pisilni, megmértük a vércukrom, ami akkor már 26,6 volt. A kutyám érezte rajtam a betegséget!

– Hogyan fogadtad a cukorbetegséged?

– Amikor kórházba kerültem, az volt a fontos nekem, hogy tudom-e folytatni a sportot, amire az volt a válasza az orvosnak, hogy természetesen. Az anyukám intenzíves nővér, tudta, mit hogyan kell kezelni. Az első nap ő mért, szúrt, a második naptól viszont én csináltam magamnak. Nem féltem. De eltelt egy hét, és akkor jöttem rá, hogy ezután mindig kell szúrnom magam, hogy mindig itt lesz velem a betegség. Elkeseredtem, és nagyon sokat sírtam miatta. Egy hét után visszamentem az uszodába edzeni. Mindig oda volt készítve a medence szélére a gyümölcslé és a csoki. Anyukám kísért az elején. Pár hét után beszereztük a Dexcom szenzorom, ami nélkül szerintem nem lehet versenysportolni.

– Milyenek a vércukraid, és hogyan hat rá a sport?

– Alapvetően 4 és 8 között próbáljuk tartani a vércukorszintemet, szerencsére még sosem volt kiugróan magas vagy alacsony a vércukrom. A snowboardozás és a versenyzés viszont sok izgalommal és adrenalinnal jár, és ilyenkor magasabbra megy a cukrom. Olimpián sokkal több inzulinra volt szükségem, például a big air versenyszám előtt és után is adtam pennel magamnak inzulint. Sokat sírtam, mert nem tudtam sehogy sem lejjebb hozni a vércukromat. Senki más nem volt diabéteszes a versenyzők közül, nem értették, miért vagyok olyan fáradt és ideges. Nagyon egyedül éreztem magam emiatt. Ráadásul, amikor magas a cukrom, fáradt vagyok, nem tudok úgy koncentrálni, ami nagyon nehéz versenyzés közben.

– Ez alapján komoly hátrányt jelent a versenysportban az, hogy diabéteszes vagy.

– Amikor úsztam, tudtam, hogy egy órával korábban ennem kell, és ha magas is volt a cukrom edzés előtt, akkor sem adtam pluszinzulint, mert tudtam, hogy az edzés során le fog menni. A medence mellett pedig ott várt az üdítő. A snowboard az más: úgy kell edzésre mennem, hogy az inzulin beadása után elteljen két óra, hogy már ne hasson. Normális esetben ötször-hétszer szúrom magam egy nap, az olimpián tizenöt-tizennyolcszor is kellett egy nap adnom inzulint. Edzésen néha minden tökéletes, megy minden simán, de amikor egy új trükköt kipróbálok, izgulok, félek, amitől felmegy a cukrom. A 12–15-ös cukrot már nagyon megérzem, semmi jót, technikásat nem tudok csinálni olyankor a pályán. Nagyon nehéz így versenyezni. Ráadásul lányként a menstruáció is bonyolítja a helyzetet, mert az is emeli a cukrot.

– Azt vesszük észre: ahány ország, annyiféle diéta. Te milyen étrendet folytatsz?

– Kanadában az orvosok szerint nem kell diétát tartani, ehetünk úgy, ahogy mások, csak be kell adni hozzá a megfelelő inzulint. Természetes, hogy felmegy a cukrunk, de utána vissza is fog menni normális szintre. Azt iszom és eszem, amit kívánok: iszom tejet, eszem palacsintát, csak számoljuk a szénhidrátot. Anyukám sokat segít, de már én is tudok sok mindent.

– Az élsport mellett hogyan fér bele a tanulás az életedbe? Vannak diabéteszes barátaid, ismerőseid?

– Online tanulok, magam végzem a kurzusokat. Nem könnyű, de muszáj csinálni. Állandóan sportolok, a barátaim is mind edzőtársak, velük töltöm az időm nagy részét. Napi négy-hat órát eddzünk, egy héten öt-hat napot. De sem az iskolában, sem a sportban nincs senki diabéteszes, egyedül vagyok ezzel.

– Milyen céljaid vannak a sportban? Milyen célt tűztél ki magad elé?

– A 2022-es volt az első szezon, hogy már nemcsak Kanadában versenyeztem, hanem Kínában és európai országokban is. Persze jó volna, ha majd ki tudnék jutni 2026-ban a következő téli olimpiára is. Meg akarom mutatni, hogy 1-es típusú cukorbeteg lányként is lehet ezt a nagyon nehéz, fiús sportot csinálni.

A teljes interjú a szurikataalapitvany.hu weboldalon olvasható, ahol a Diabéteszes történetek rovatban inspiráló történeteket osztunk meg.

Tóbiás Lilla

szerzo

Szurikáta Alapítvány
szurikataalapitvany.hu
Számlaszám: 11710088-20002963
Adományoddal a diabétesszel élő gyermekek mindennapjait segítjük!
Adószám: 18524710-1-13

Megjelent a diabetes junior2024/1. számában

Rendelje meg a Diabetes című betegtájékoztató kiadványt, és féláron adjuk mellé a Diabetes különszámokat és a Hypertonia Magazint!
(Legfeljebb 3 db-ot)

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!