Sportos Cukorbetegek Egyesülete

Kitartás és hit

A Sportos Cukorbetegek Egyesülete ismét egy inspiráló példán keresztül szeretné megmutatni, hogy diabétesszel is lehet sportolni.

Kuzsmiczky Nóra vagyok, 15 éves, 1-es típusú diabéteszes és imádok sportolni.

Különböző egyesületeknél csapatsportokat játszottam, amikor 2018-ban diagnosztizáltak cukorbetegséggel. Teljesen új volt számunkra, a családban nem volt senki cukorbeteg előttem. De szerencsére a család és a barátok nagyon támogattak, segítettek mindenben.

A sportot ugyanúgy folytattam. Sok kétely és bizonytalanság volt bennem, de nem tartottak vissza. Mindig volt nálam minden, ami kellhetett vészhelyzet esetén, és így nem gátolt a betegségem sport közben sem. Az utóbbi időben elkezdtem még többet mozogni és futni is versenyszerűen, ami elég nagy kockázatot jelent, mivel nagyon intenzív, így nehéz kordában tartani közben a cukromat.

Ahogy elkezdtem futni, a cukrom sokszor leesett, és nem tudtam közben jó értékeket tartani. Ahogy több tapasztalatot szereztem, magabiztosabb lettem és úgy döntöttem, versenyeken is megpróbálok teljesíteni. Voltam már terepfutásokon, teljesítménytúrákon és egy félmaratont is sikerült lefutnom eredményesen. A családom végig támogatott, nélkülük nem sikerült volna.

Azt ajánlom annak, aki hasonló helyzetbe van, hogy ne adja fel, ne hagyja, hogy a cukorbetegség korlátokat szabjon. Tapasztalataim alapján erre érdemes odafigyelni mozgás előtt cukorbetegként:

• Mindig legyen nálunk megfelelő mennyiségű szőlőcukor! Jó alternatíva még a müzliszelet is, a szinten tartásra.
• Mozgás előtt nézzük meg a vércukrunkat, ha magas, akkor ne adjunk rá teljes mennyiségű inzulint, mert a mozgás során csökkeni fog! Nálam sokszor nyújtott hatással jelentkezett a vércukorszint esése, ami éjszakai hipóhoz vezetett.
• Nagy előny a cipzáros zseb, ahova akár a pumpa is befér.
• Nézzük meg, hogy mozgás során hogyan alakul a vércukrunk, és később is számoljunk ezzel, tanuljunk belőle!

A félmaraton közben, emlékszem, volt 15-ös és 3,5-ös cukrom is. A frissítőpontokon banánt ettem, hogy gyorsan megemelkedjen. Volt egy szakasz, ahol anyukám várt, ő előre felkészült mindennel, ami kellhetett, nézte, hogyan alakul a cukrom és támogatott.

Mindenkinél máshogy hat a vércukorra a sport, de minél több a tapasztalatunk, annál kevesebbszer történik hipó, vagy ugrik magasra a cukor, és idővel egyszerűbb lesz.

Még rengeteg célom van a futással. Bármit képes lehetsz elérni cukorbetegséggel is, csak a kitartásnak és a hitnek kell meglennie. Semmi sem lehetetlen!

Kuzsmiczky Nóra