Székesfehérvári gyerekek nyaralása

1990 óta minden évben táboroztatjuk a diabéteszes gyermekeket a Fejér Vármegyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház üdülőjében, Balatonszabadiban. Az 1-es típusú cukorbetegséggel élő gyermekek és családjaik mindennapjai rendkívül terheltek. Táborunk segítséget nyújt abban, hogy a diabéteszes gyermekek elfogadják állapotukat, megtanulják anyagcseréjük megfigyelését, megfelelő menedzselését és tehermentesítsük rövid időre a szüleiket is.

Az idei nyáron két turnusban táboroztattunk az üdülőben. Az első turnusunkban 17 gyermek (12–18 éves) pihenését oldottuk meg, orvos, szakápoló, dietetikus, pszichológus felügyelete mellett. Négy éjszakát töltöttünk együtt. Sok gyermek viselt inzulinpumpát és szenzort. Ez jelentősen megkönnyítette a gyermekek étkezését, napi programját és elősegítette önállóságukat is. A táborozó gyermekek közül négyen cöliákiával is, egy pedig laktózérzékenységgel is küzd. A gyermekek számára naponta legalább hatszori étkezést biztosítottunk, figyelembe véve az aktuális szöveti vagy vércukorértéket, a táplálék szénhidráttartalmát, az adott napszakot és időjárást, az aznapi mozgásos tevékenységet és az inzulin típusát. A diabetológiai szakápolók gyermekenként anyagcserenaplót vezettek. Ez alapján kap rálátást a szakember a gyermek anyagcseréjére, enélkül nem is lehetne megfelelő döntést hozni a hiper- vagy hipoglikémia elkerülése érdekében, vagy annak kezelése során.

Első napon a tízórai és az ebéd között lehetőség volt az ismerkedésre, ebéd után pedig csobbantunk a Balatonban. A gyermekek nagyon élvezték a szabadságot, hiszen ilyenkor az inzulinpumpa lekerülhet róluk, illetve a vízben lévő mozgás nem csak örömet ad, de jótékony hatással van a vércukorértékre.

Visszatérve a táborba jöhetett a csocsózás, tollasozás, beszélgetés. Ezután ismét összegyűlt a társaság az ebédlőteraszon, és a vércukormérések után a szenzorok kalibrálása, vércukormérők beállítása, pumpák ellenőrzése következett, majd az orvossal való egyeztetések, inzulinadagok, szénhidrátmennyiségek rögzítése, beadása után kezdődhetett a vacsora.

Másnap Tihanyba kirándultunk. A kompról leszállva felbuszoztunk a központi részre, majd megtízóraiztunk az úticsomagból. Megtekintettük a lego- és akváriumkiállítást, ebédre beültünk egy közeli csárdába, ahol tavaly ínycsiklandó kalandban volt részünk. A nagyon ízletes ételeket követően a bazársoron végigsétálva célba vettük az apátságot, ahol az előre egyeztetett időpontban idegenvezető várta csapatunkat.

Már ismét a táborban, uzsonna és vacsora között a játéké és „bandázásé” lett a főszerep. De alkalmat kerítettünk az edukációra is, noha a gyerekek számára a diabétesszel való együttélés önmagában is tanulás. Ezért szervezünk sok programot a táborban, mind olyan „szituációk”, amelyek során tapasztalatot gyűjthetnek a későbbiekre: hogyan készüljenek fel egy kirándulásra, strandolásra, egy többnapos utazásra? A finom vacsi után tovább folytatódtak a beszélgetések, az együtt játszás, zenehallgatás. Pótvacsira pedig finom cukormentes torta következett nagy örömükre.

A harmadik napot Siófokon töltöttük: hajókáztunk, a bazársoron vásároltunk és kis csoportokban, egy-egy felnőtt vezetésével szabadprogram is belefért a napba. Uzsonnára finom fagylaltot majszoltak a gyerekek. Este számháborúval vezették le maradék energiáikat.

Másnap reggel a Velence Spa felé vettük az irányt. Az autópályán buszunk két hátsó kereke egyszer csak megelőzött minket. Szerencsére le tudtunk húzódni, nem történt baleset, épségben szálltunk át a „mentő” buszra, de a stressz miatt néhány gyermek vércukorértéke magasba szökött. Ez ismét egy olyan, noha nem tervezett szituáció volt, amelyben tapasztalatot gyűjthettek a gyermekek diabéteszük „viselkedésével” kapcsolatban.

A kalamajka ellenére ebédre megérkeztünk a fürdőbe, majd estig a strandolásé lett a főszerep. A fürdőzés mindig kiemelt figyelmet kíván, ha diabéteszes gyermekekről van szó, hiszen nem csak intenzív mozgással jár, ami a vércukorérték leesését eredményezheti, de a vizes közeg nehézzé is teszi a gyermek azonnali ellátását ilyen esetben. A biztonság érdekében felnőtt kísérőink minden medencénél készenlétben voltak, hogy azonnal segítséget nyújtsanak, szőlőcukorral lássák el a gyermekeket, ha szükséges. Természetesen többletszénhidrát bevitelével próbáltuk megelőzni az ilyen eseteket, de a kiszámíthatatlanság sajnos jellemző a cukorbetegségre, fontos az állandó készültség. Ezenkívül a hosszas vízben tartózkodás miatt a kanülök, esetleg a szenzort rögzítő ragasztó leázásával is számolni kell.

Az első turnus utolsó délelőttjén, röviddel a tízórai után megérkezett a második turnus. Jó volt együtt tudni ezt a sok gyermeket. Egyből nagy üdvözlések, beszélgetések és közös játék vette kezdetét. Az „újak” elfoglalták ágyaikat, majd a két turnus együtt elindult ebédelni. A kissé zajos, de finom ebéd végeztével az első turnus hazaindult, és kezdetét vette az újabb élménygazdag négy nap.

Szárszó Erzsébet Sarolta a Cukorbeteg Gyermekeket Támogató Egyesület elnöke